Fair play?
Összefutottam egy ismerősömmel és a sztorija a mai napig motoszkál a fejemben. Megosztom veletek és kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Szilvi egy végtelenül pörgős, tök jó csaj, mindenben benne van. Meséli, hogy immár egy éve együtt van a barátjával. Szereti, együtt lógnak, buliznak, de ő sohasem volt szerelmes belé. Azt mondja, így könnyebb és jobb minden. Mert voltak micsoda nagy szerelmek és mi lett a végük! Sírás, rívás, csalódás, megbántás. Így - azt mondja - sokkal tárgyilagosabban tud kezelni mindent. Nincs sértődés egy elmaradt telefon miatt, nem húzza fel magát, ha a fiú valami kis hülyeséget csinál. Míg a nagy érzelmek mellet fájt már egy rosszul elejtett mondat, nem volt éjjele-nappala azért, mert a szerelme dolgain rágódott. Sokszor halljuk azt, hogy a jó házasság alapja a jó kapcsolat, az együttműködés és a közös értékek, közös célok. Mert a szerelem elmúlik és akkor mi marad? A fiú viszont nagyon odavan érte. Mondta, ne értsem félre, neki is bejön a srác, még azt is elmondhatja, hogy hiányzik, ha nincsenek együtt. Csak hát ez nem szerelem és nem is lesz az. Viszont a srác okos, megvan az egzisztenciája és mindent megtesz érte. Kérni sem kérhetne jobb társat.
Mennyire tisztességes ez a másik féllel szemben? Hogy éli meg ezt egy nő? Valahol értem az ő álláspontját, még el is tudom fogadni. Működhet ez hosszú távon?
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!









Szilvi egy végtelenül pörgős, tök jó csaj, mindenben benne van. Meséli, hogy immár egy éve együtt van a barátjával. Szereti, együtt lógnak, buliznak, de ő sohasem volt szerelmes belé. Azt mondja, így könnyebb és jobb minden. Mert voltak micsoda nagy szerelmek és mi lett a végük! Sírás, rívás, csalódás, megbántás. Így - azt mondja - sokkal tárgyilagosabban tud kezelni mindent. Nincs sértődés egy elmaradt telefon miatt, nem húzza fel magát, ha a fiú valami kis hülyeséget csinál. Míg a nagy érzelmek mellet fájt már egy rosszul elejtett mondat, nem volt éjjele-nappala azért, mert a szerelme dolgain rágódott. Sokszor halljuk azt, hogy a jó házasság alapja a jó kapcsolat, az együttműködés és a közös értékek, közös célok. Mert a szerelem elmúlik és akkor mi marad? A fiú viszont nagyon odavan érte. Mondta, ne értsem félre, neki is bejön a srác, még azt is elmondhatja, hogy hiányzik, ha nincsenek együtt. Csak hát ez nem szerelem és nem is lesz az. Viszont a srác okos, megvan az egzisztenciája és mindent megtesz érte. Kérni sem kérhetne jobb társat.
Mennyire tisztességes ez a másik féllel szemben? Hogy éli meg ezt egy nő? Valahol értem az ő álláspontját, még el is tudom fogadni. Működhet ez hosszú távon?