segítŐ...
Létrehozva: 2009-12-05 16:40 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
igazán büszke vagyok és most elmondom nektek, hogy miért...
Pici Anya a minap izgatottan és aggódva hívott fel, hogy képzeljem el mi történt az ő kis óvodájában: Az egyik kisfiú anyukája hullarészegen "ment" ill. bukdácsolt a 3 éves kisgyerek elé...
A hír ennyi... és ilyenkor egy átlagpolgár elborzad és csodálatos pletykákat gyárt, hogy vajon mitől ilyen parázna ez az anya stb. De Pici Anya nem ezt tette. Fogta és elment a hölgyhöz családlátogatóba. Kedvesen, mosolyogva, szelíden, halkan, mindenféle szakszervezeti meg családsegítőközponti bürokratikus konvoj nélkül, a saját szabadidejéből és kedvéből és feltette az alábbi kérdést: "Drága Cilikém, miben segíthetek?" - A disznómód ittas hölgyre ugyanis nem jellemző az ital, válságtól, gondoktól sújtott egyedülálló anya, aki másnap a meglepettségtől először felderült, majd megörült, megölelte Pici Anyát és csak annyit mondott neki, hogy: "Drága Éva néni, már ezzel segítettél, hogy idejöttél. KÖSZÖNÖM." - és együtt csimpaszkodtak tovább, a 3 éves kisfiú és a 30 éves anya, az én Pici Anyucikám vállán....
Úgy tűnik, hogy Pici Anya nem csak az én/mi, hanem mindenki segítő-jótündér Anyukája. :)
És extra csillagosos ötös jár neki, hogy ő még ebben a világban is önzetlenül segít. Nem a rosszat látja, hanem jobbá akar tenni. Hihetetlen, hogy őt nem fertőzte meg ez a rablókapitalista kizsákmányoló érzéketlen világ. Manapság, ha az ember beteg, az ember kollégái még annyit sem írnak neki hogy 'fordulj fel' - nemhogy családlátogatás... Főként úgy, hogy a csoportjában elég sok a hátrányos helyzetű gyermek, és a figyelmét igazságosan kell szétosztani mindenkinek.
Ezt akartam elmesélni, mert büszke vagyok a családomra: Tatára, aki Önkéntes Tűzoltóparancsnok volt egészen idős koráig, ingyen és bérmentve harcolt a pusztító tűz ellen, a Nagymamámra, aki gondozó és ápolónő volt, és a meghurcolások ellenére is szolgált, no és Persze Pici Anyára, aki zsigereiben hordozza a segítőszándékot és a cociális finomrahangoltságot... Büszke vagyok Rájuk, mert ők tényleg megtették, nem csak hangoztatták a magasztos eszméket....
és stílusosan egy előző postomra hivatkozva, büszke vagyok, mert Ők bizony "kitették a muskátlit az ablakba"... ¤ (¤ Miért van kint az osztrákoknál a muskátli minden ablakban? - Mert kitették...)
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
Nagyon kedvesek vagytok a commentjeitekkel! Köszönöm! Nincs ebben semmi! De az igaz,hogy egy kézfogással is életet lehet menteni! Köszönöm az én Drága kislányomnak,Lollikának, hogy megírta ezt a kis történetet!
Igen, élhetünk fényűző környezetben dúskálhatunk,vagy nyomoroghatunk..... a magány,a kilátástalanság mindenhol felütheti gonosz fejét!......Büszke vagyok Rátok,hogy tudtatok azonosulni ezzel az életszemlélettel! A Drága Szüleimre,hogy ezt a képességet átadták nekem és ez én Drága Gyermekeimnek!
Köszönöm! Nagyon szép karácsonyt kívánok mindenkinek!
Én is büszke vagyok, hogy vannak még ilyen emberek, és gratulálok neked, Drága Pici Anyát pedig szívem minden szeretetével ölelem és üdvözlöm, így ismeretlenül is. Kevés az ilyen önzetlen ember. Isten áldja meg érte!