csupa küzdelem. Fizikai adottságaik, a bedrótozásuk eltérő. Egy valami azonban rettentően közös: SZERETIK EGYMÁST. Kapcsolatuk: Két HiperSzenzitív Hegemón Királyság Szövetsége.

Nő tárgyilagosan (minden erejét összeszedve,  hiszen neki cicaságából fakadóan nem az az alaptermészete, hogy mindig, minden körülmény között tárgyilagos legyen, néha jól esik ugye a durci-doromb, de most mindenesetre érzelmektől mentesen és racionálisan, mindenféle mellékíz nélkül, kivételesen "Férfiként") közli, illetve megpróbál az érzéseiről mindenféle célozgatások nélkül, objektíven beszélni:

"Tény, hogy kevés időt töltünk együtt, s mivel nagyon ritkák a közös hétvégék, épp ezért szeretném, hogy a nagy ritka közös szabadidőnk csUdálatosan töltsük el, mert sokat vagyok egyedül és ez nem valami virágzó érzés, bár rettentő jól el tudom magam foglalni, de Veled  minden sokkal jobb...."

Férfi válasza (tudván, hogy a nő szájából ejtett szavak jelentése egészen biztosan nem azonosak az eredeti jelentéstartalommal, egészen egyszerűen azért, mert: NŐ és panaszkodik, és hallotta már ezt elégszer, no meg ismer is, és akkor most biztos megint az a rész jön, hogy "Különbenis mindenért a Férfi a hibás." Továbbá, tapasztalatból tudja, ha a Nők azt mondják hogy Igen, akkor Talán-t jelent, ha Nemet akkor Talán-t, Ha Talán-t akkor Igent vagy akár Nem-et is....stb, így érthető módon megpróbál a SOROK MÖGÖTT OLVASNI, mert biztos, hogy vmi célzás lesz mögötte, amit pedig meg kell neki fejteni, s mivel nem akar elbukni a vizsgán, így csípőből tüzel)

"Ezzel azt akarod mondani, hogy én direkt dolgozom hétvégén és hogy rettetően jól érzem magam attól, hogy te egyedül vagy?! Szerinted én baromi jól érzem magam, miközben dolgozom!? Sőőt! Szerinted én KURVÁZOM!? "....

A Nő erre továbbgondol, (a kurva szónál kicsit megáll és elméláz) és ha nem elég okos, akkor válaszol. DE  jobb esetben, ha a Nő okos akkor csupán hallgat, és kedvesen legyint, angyali mosollyal az arcán megcsókolja Kedvesét, bizosítja örök szerelméről, és hogy ne hordjon már csacsiságokat... mindeközben persze titkosan, ügyesen elrejtve mereng... mert nem érti, hogy most ebből, hogyan lett mindez!? pedig még a halvány féltékenység, számonkérés, hibáztatás jelét sem akarta a mondatába lehelni... és gondolatban, szívével fohászkodik, hogy a Férfiben legyen annyi racionalitás, hogy csak a mondat eredeti jelentésére koncentráljon, ne projektáljon bele semmi olyat, ami nem volt a mondatban, mert ez most kivételesen nem akart célzás lenni, (mert igen, tudja, hogy régebben sajnos csinált olyat, mert hisztis nő) de nem akart ez semmiféle bántó szándék lenni, csupán megjegyezte, hogy így mindkettőjüknek xar...  egy szóval sem említette, hogy a Férfinak közben milyen jó, egy szóval sem utalt rá, hogy ő közben dorbézol.... uh.  gondolatban most már térdenállva sírva fohászkodik, hogy most NE NŐként, hanem kivételesen beszélgető Férfipartnerként értelmezze Férfije a mondatot....  és Nőként mégegyszer csókol, hogy végleg megpecsételje a fohászatot...

Jobb esetben fohászkodik és csókol, de tegnap sajnos szólt. Ilyen ez, ha Vidámparkba indulnak és rosszul értelmezik a mókát.... Hullámvasút közös kocsiban, elvarázsolt kastély torz tükrökkel, szellemvonat démonokkal...

... igazi Vidámpark, amiben csak az jár rosszul, aki véresen komolyan veszi...

vannak rossz napok, vannak nagyon rossz napok és vannak AZOK A BIZONYOS RETTENTŐEN ROSSZ NAPOK, (nem always reklám) amit egyszerűen nem hiszel el...

Ma pont engem talált, pedig semmi okot nem adtam rá...

Kezdődött ott, hogy az imádott kivitelezőcég egyik titkos beépített volt emberével történt telefonálás után realizáltam, hogy NINCS MESE. A JOGI ÚT immáron nem kihagyható vargabötű, hiszen a kedves cég, akire immáron 2007. októbere óta várok, egyszerűen csődbe ment. Felszámolják épp. Hiába a szerződés, ami 2010. 06.29-ig él... A központi kislányt gépihangra cserélték, és ha egyéb bajunk van, írjunk szép szerelmes levelet a felszámolócégnek...  (bárki legyen is az, hiszen erről semmi írás, mondás nem született...) Semmi baj, hogy közben méterekben omlik a fal, hullik a plafon, penészedik az ajtó...  Kis magyar valóság. A legrosszabb megvilágításban.

Aztán ott folytatódott, hogy faxokkal, fénymásolatokkal felvértezve robogok be a munkahelyemre. Illetve csak ROBOGNÉK, ugyanis egy balkanyarban, a kelleténél jobban becsúszott a gázpedálom, mondhatnónk TELJESSÉGGEL MEGSZŰNT LÉTEZNI eredeti funkciójában, ennek okán a a legnagyobb forgalom kellős közepén, dübörgő lóerők és vadmarha sofőrök között, kénytelen voltam 1mp alatt felmérni, (ami abban a pillanatban egy sohavégetnemérő lassítottfelvételnek tűnt) hogy ha nem rakom ki azonnal a vészvillogót, akkor telibetrafálnak. Belsősáv, leállt autó, kétségbeesés, mellettem száguldó viperák, mögöttem felöklelni vágyó opelek... és persze senkibe sem szorult annyi, hogy ezt a szerencsétlent legalább átengedjük a padkához közelebb, vagy legalább a külső sávba...  (... konkrétan olyan volt, mintha egy ringlispirről estem volna ki lassított felvétellel, miközben mindenki pörög tovább mellettem a valós sebességgel....) Aztán nagy nehezen, kéz- és lábmeghajtásos megoldással átevickéltem a túl(élő)partra, miközben egyfolytában tülkölt az elakadásjelzőm, én meg persze 1-gyel lavíroztam vmi parkolóhelyszerűségre... Na persze a kedves városnéző autós barátok mit sem törődve az elakadásjelzővel szimplán rámtolatnak. Sajnos a budapesti parkolási "kultúra" miatt már senkinek sem  az ugrik be elsőként, hogy BAJ van, ha meglát egy vészvillogót... De mivel nem vagyok se merdzsós, se zőccséges, ezért elég fura volt, hogy konkrétan még nekem anyázott egy kisfurgon, amiért merészeltem egy kicsit több helyet elfoglalni... (mivel örültem, hogy odáig is behúztuk magunkat pötivel...)

A történet ezután szélsebes és kacifántos fordulatot vett, szerencsére segítségemre sietett EMBERem, aki "SEMMI KÉTSÉG, RÁVISZ A SEGÍTSÉG" felkiáltással egy szempillantás alatt mindent helyrepakolt.. - sőt, inkább a SEBAJ-JÖVÜNK bácsikra hajazott :)))

Na de a katasztrófatörténet még csak most kezdődött, ugyanis nagy ijedtemben nekiálltam falatozni. Spenótos-fokhagymás-csirke-trikolor csavarostésztával... Nagy falat, nagy falás... nagy falat, nagy falás... egyszer csak HOPP. VILLAMEGÁLL. SZEM MERESZT. BÁMUL. "héjj mekkoranagy SZÁRNYAS fokhagyma ez itten..."... "HÉJJJ.. EZ INKÁBB EGY HÉJJJJA, MINT FOKHAGYMA...." HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ, de hát ez itt egy ÓRIÁSI NAGY SÜLT, ÉS FELPUFFADT ASZALODOTT SZÁRNYAS JÓSZÁG, nem a légy, szunyog, muslica fajtából, hanem leginkább a LÓDARÁZS, REPÜLŐ SZÖCSKE, SÁSKA, BIVALYDONGÓ ágáról............. - a következő 10 percemet inkább nem írnám le, de ilyen lehet, ha valaki bulimiás...

Két igazán nagy fóbiám van a nagyon sok mellett persze, hogy: 1. nem indul a kocsim és magamra maradok a sztráda közepén, míg mindenki szélsebesen suhan és átgázol. 2. rámugrik egy szöcske, sáska, egyéb rovar.... - na most ez a tésztára csavarodott SZÖRNY, felülírta a legborzasztóbb és legelképesztőbb rémálmaimat is uh. egyszerűen NINCS SZÓ RÁ, HOGY MENNYIRE KIBORULTAM....

Aztán persze bent a cégben kiderült, hogy enyje soha nem fogok végezni a melómmal, (még most is bent...) na meg persze az is kiderült, hogy egy kedves kolléganőm ripityára vágta az egyik kölcsönkapott holmimat, amit véletlenül bent felejtettem, de ő eltulajdonította... és egyéb ínyencségek..

Nem is szaporítom, de a lényeg, hogy így lettem én ma kétlábonjáró katasztrófaövezet és még mindig vár rám egy nagybevásárlás, valamint egy hazafelé út, megannyi, sunyin ólálkodó veszéllyel és gaz kalanddal...

igazán büszke vagyok és most elmondom nektek, hogy miért...

Pici Anya a minap izgatottan és aggódva hívott fel, hogy képzeljem el mi történt az ő kis óvodájában: Az egyik kisfiú anyukája hullarészegen "ment" ill.  bukdácsolt a 3 éves kisgyerek elé...

A hír ennyi... és ilyenkor egy átlagpolgár elborzad és csodálatos pletykákat gyárt, hogy vajon mitől ilyen parázna ez az anya stb. De Pici Anya nem ezt tette. Fogta és elment a hölgyhöz családlátogatóba. Kedvesen, mosolyogva, szelíden, halkan, mindenféle szakszervezeti meg családsegítőközponti bürokratikus konvoj nélkül, a saját szabadidejéből és kedvéből és feltette az alábbi kérdést: "Drága Cilikém, miben segíthetek?" - A disznómód ittas hölgyre ugyanis nem jellemző az ital, válságtól, gondoktól sújtott egyedülálló anya, aki másnap a meglepettségtől először felderült, majd megörült, megölelte Pici Anyát és csak annyit mondott neki, hogy: "Drága Éva néni, már ezzel segítettél, hogy idejöttél. KÖSZÖNÖM." - és együtt csimpaszkodtak tovább, a 3 éves kisfiú és a 30 éves anya, az én Pici Anyucikám vállán....

Úgy tűnik, hogy Pici Anya nem csak az én/mi, hanem mindenki segítő-jótündér Anyukája. :)

És extra csillagosos ötös jár neki, hogy ő még ebben a világban is önzetlenül segít. Nem a rosszat látja, hanem jobbá akar tenni. Hihetetlen, hogy őt nem fertőzte meg ez a rablókapitalista kizsákmányoló érzéketlen világ. Manapság, ha az ember beteg, az ember kollégái még annyit sem írnak neki hogy 'fordulj fel'  - nemhogy családlátogatás...  Főként úgy, hogy a csoportjában elég sok a hátrányos helyzetű gyermek, és a figyelmét igazságosan kell szétosztani mindenkinek.

Ezt akartam elmesélni, mert büszke vagyok a családomra: Tatára, aki Önkéntes Tűzoltóparancsnok volt egészen idős koráig, ingyen és bérmentve harcolt a pusztító tűz ellen, a Nagymamámra, aki gondozó és ápolónő volt, és a meghurcolások ellenére is szolgált, no és Persze Pici Anyára, aki zsigereiben hordozza a segítőszándékot és a cociális finomrahangoltságot... Büszke vagyok Rájuk, mert ők tényleg megtették, nem csak hangoztatták a magasztos eszméket....

és stílusosan egy előző postomra hivatkozva, büszke vagyok, mert Ők bizony "kitették a muskátlit az ablakba"... ¤ (¤ Miért van kint az osztrákoknál a muskátli minden ablakban? - Mert kitették...)

a történet kb. 10 napja kezdődött. Tüdő Gyuláné, helyi mikrolakos erős hát-mellkasi fájdalmakra panaszkodott. Általános közérzetére jellemő volt a tótágas, a  reggelente négykézláb-sírva kelés a fájdalomtól, fejjellefelé lógás, néha-néha belázasodás, helyenként felbukkanó kötőhártyagyulladás, de  összességében a kitartás.

Aztán múlt hét csütörtök éjjel az akadályverseny egy újabb szintjére került és egy erősebb pályát ért el. Történt ugyanis, hogy tiTkos fijú határontúli küldetéséből hazaérkezvén gondolt egyet és 40 fokos lázra tett szert. Köhögött, vacogott, remegett és 2 méteres testét kisgombolyag módjára kucorította. Tüdő Gyuláné, helyi mikrolakos ápolta, izgult, féltett, rimánkodott, imádkozott és könyörgött, fohászkodott, majd módszeresen és ritmiusan leteremtette magát, amiért  egy "kis" fájdalomból és lázból ilyen nagy ügyet csinált, amikor más egy egész báltermet befűthetne a hőjével.. Ezen az éjjel megfogadta, hogy nem hagyja többé el magát,  vas-és acél, a végtelenbe és még tovább! Ekkor még nem sejthette, hogy a másnap újabb izgalmakkal sújtja, amikor is nem csak egészségmegvonással terhel az ég, hanem VÍZMEGVONÁSSAL is. Az eddig evidensnek tűnő elemet  ugyanis karbantartásilag kiiktatták. Nincs hidegvizesfürdő, nincs átizzadt ágynemű mosás, nincs borogatás, nincs TEA, nincs szükséglet,  NINCS VÍZ. 2 perces diszkrét összeroppanás után: bolt, ipari mennyiségű ásványvíz, helyzetmegoldás, (közben dolgozás) majd ügyelet. tiTkosfijú szegény, bátor hősként, láztól ájuldozva ugyan, de állta a sarat, Tüdő Gyuláné, helyi mikrolakos pedig tövig nyomta a gázt. Lázlenyomószuri, jó tanácsok, kedves antibiotikumok tánca, majd fokhagyma-hagyma-citrom-gyümölcs-méz beszerzés és újra haza.

2 nap hagyma, antibiotikum, fekvés, kúrálás. Ezüstkolloid-méz-citrom-gyömbér-fokhagyma-hónalászorítottvöröshadzsma-megwuduzás, amitől tiTkosfijú szemlátomást megtáltosodott, de Tüdő Gyulánéba érthetetlen okoknál fogva, a fájás mellé még Darth Vader is beköltözött ... 

Kínkeservesen elérkezett aztán a szép hétfő is, és az irodalmi adatokkal alátámasztott népgyógyászati bio csomag mellé újabb izgalmakat választott magának: bejelentkezett a körzeti dokihoz.

Okosnak tűnő és előre megfontolt szándékkal betelefonált és 16.30-ra kért időpontot. Majd illedelmesen előbb odament, hogy még véletlenül se maradjon le az előzetesen egyeztetett időpontjáról,  majd több mint másfél óra állva, nyomorogva történő várakozás után sort is kerítettek rá. Benyelte még a maradék influenzát, tífuszt, HIV-et, h1n1-et is, minden bacit ami ott megfordult, majd tátott.

Megvizsgálták, felírták, elengedték. A bacikkal túlzsúfolt várakozástól természetesen most még xarabbul van, mint eddig,  ami eddig működött már az sem, így a lágy szerekről matemaikailag és fizikaliag is áttért a teljes  hardcore rombolásba:

500 mg azitromicin-monohidrát +mikrokristályos cellulóz+hidegen duzzadó kukoricakeményítő+nátrium keményítő-glikolát+vízmentes kolloid szilícium-dioxid+nátrium-lauril-szulfát+magnézium-sztearát+polivinil alkohol+titán-dioxid (E171)+talkum+szójalecitin+xantángumi + 600 mg ibuprofen+laktóz monohidrát mikrokirstályos cellulóz+kukoricakeményítő kroszkarmellóz-nátrium+magnézium-sztearát+kolloid szilícium-dioxid+hipromellóz+glicerin-triacetát+titán-dioxid+eritrozin Al-lakk = ami eddig fájt, már nem fáj annyira, de ami eddig nem fájt, az még jobban...

Most pedig fexik. Lüktet, fáj, prüszköl, fáj, köhög, fáj, hörög, fáj, szenved, fáj, pedig Darth Vader néha felnyitja a sisakját, de még így is fáj.

Kedves Gyerekek, a hókezdő karkörzés és szumma, szummárum: sajnos nem vagyok vas- és acél, max. vastüdő, uh. nincs mese hívjátok a piócásembert! :)

... avagy Bach virágterápia 2.0, azaz a cseppekbe zárt harmatos virágszirom-lehelet csókja... (hinnye de ékesen szólt...)

A cirádás hangulatfestés ellenére 1ébként a csók kifejezés tényleg találó, ugyanis pénteken a kúra 2. napján pl. annyira megmárosodottam és megtántorodtam a csepp-csóktól, hogy derült égből villámként, józan állapotomban, akkorát tanyáltam, mint egy ólajtó. Megborultam. És természetesen nem a brandytől, hanem attól, hogy a homeopátiás szerekhez hasonlóan, először felerősíti a negatívumokat (amiket végleg le akarunk gyűrni) és majd csak utána balanszíroz. Esetemben ugye a BALANSZ (vagy akár a ballaszt is lehetne) a lényeg, uh. jól megbolygatták ezek a kis huncut szirmok az egyensúlyközpontomat.

Mindenesetre tényleg izgi és fura, hiába kék-zöld terepasztal a vádlim, a szemem pedig ismét gyula...

... annyira fura, hogy a "sors" szinte mindig, matematikai precízséggel tudja, hogy mikor sodorja elém az éppen aktuális sodornivalókat... történt ugyanis, hogy lelki-szellemi-fizikai energiáim teljes kipusztulása vége felé találkoztam egy kedves, energ(et)ikus hölggyel, aki saját magától Bach virágterápiás alkalmazásnak vetett alá... Egy közös ebéd alatt, egyszercsak "kifőzte" a számomra legalkalmasabb brandy-be ágyazott "feltöltő" cseppeket...

A szertartás igazán izgalmas volt, persze nem csak a brandy végett, hanem leginkább azért mert sok-sok gyógyító fű, fa, növény napsugárérlelte-lenyomata siet a lelkem segítségére. És ami még ennél is izgalmasabb az az, hogy állítólag ezek a cseppek felhozzák a mélybe temetett legőszintébb vágyaim, gondolataim, céljaim...   Kíváncsian várom a hatást, no és persze azt is, hogy vajh mikor borítom azokat az indusztriális-biliket, melyek jelenleg leszivattyúzzák az éltető-energiáim...

… azt a szállodát, vagy  boutique hotelt (nevezzük a mese kedvért CifraPalotának)  amit a lehetőségekhez képest hihetetlen lelkesedéssel, perzselő hőfokkal, szenvedéllyel, sóval-borssal, a legnagyobb maximalizmussal cirógattak, kényeztettek, ha kellett alkalmazkodtak és újra festettek, átneveztek és egyszercsak felépítettek… A boutique hotel boldog volt, örült, mert szerették. Vele keltek, vele feküdtek, Anyu mindenhol-mindenkor a fejlődését szolgálta... Ápolta ha nőtt a fogasa, megtartotta, ha kidőlt-bedőlt a fala… Ám szorgos kitartó szeretetének és a felsőbb NagyHatalmak szigorú sürgetésének köszönhetően CifraPalota Boutique Hotel végre elindult a nagyfiúskodás útján, készen állt, hogy végre ő szolgáljon. Iskolás korú lett. S mivel  ilyenkor még szükséges a tanítós segédlet, így történt, hogy Hotel Anyu lelkes személyzet híján, beállt az ő csepp csemetéjéhez. Feltöltötte az éléskamrát, áthúzta a ropogós lepedőket, beállt a kukta mögé és mivel meg kellett nyittatni, így megnyittatott a Nagy Népeknek…

Ment a boldogság, öröm-mámor, Hotel Anyuhoz beállt egy pár fő lelkes segítség is, cinege szárnyán húzták  Zégig a jókedvet…. És ugyan senki sem tudta, hogy milyen kis kincset rejt az a kacskaringós kisutca, CifraPalota Boutique Hotel ragyogott, mennyei illatokat  csodás történeteket préselt, miközben repült az ősz, repült a tél, repült a tavasz, repült a nyár, aztán egyszercsak morzsa híján a sok kis apró, szorgos manó segéd is elrepült… Hotel Anyu egyedül maradt, CifraPalota kisfia már fáradásban, nem bírták zöld ablakai a Nagy Népek átvonulását… Hotel Anyu gyógyszerért és segítségért sietett, egyszerre sütött-főzőt, ablakot suvickolt, közben ízes tortát szolgált fel ezüst-csillogón. Kávét beszélt, teát citerált, málnaszörpöt gurgulált, maradék lábával pedig orgonált, de CifraPalota  zöld ablakai egyre jobban sárgultak, padlói nyikorogtak, vánkosai már nem zizegtek, bÁltermei már nem csilingeltek… és most egyre jobban fél a nagy ősztől, a hideg borús évszaktól,  a megdermedt üres csendtől, mert már senki nem akarja őt lefesteni, pompás termeit újra feldíszíteni… Hotel Anyu pedig hiába szeretné, hiába szenved a kíntól, hiába fényesíti a kottát, fésülgeti a táncZrendjét, messze derengve már nem a felhőket látja napkoszorúban, hanem a megszakadt rojtos függönyöket, és a hatalmas nagy kongó ürességet CifraPalota  redőnyei alatt…

No és most képzeljétek el, hogy Hotel Anyu én vagyok, a gyermekem pedig sír, zokog, mert  nincs több orgonás tavasz, nincs több vigadalom...  

CirfaPalota... hajdanán zöld volt az ablaka...

Itt a vége, fuss el véle...

... mert megérdemli. kapott anno anyutól v. aputól v. józsi vállalkozótól szép új dudákat és mivel ilyen szépen viseli őket, ezért most egy jól megérdemelt lakást is. :) jippájéjéé, hipphipphurréj - éljenek a magyar tehetséggondozó versenyek! :D

ps. jövőre én is szeretnék indulni, uh. lécci valaki fizessen már be nekem egy  ifabelsőgumi vagy egy robogó köbcentit a mellkasomba! :) köszi, mert megérdemlem :)  (figyelem, a verseny kiírása szerint a botox nem számít plasztikai beavatkozásnak! )

... almát eszem, ropog a fogam alatt, nem jöttél el, csak a magja maradt... dudorászom magamban, miközben wombat fogaimmal ropgtatom a Zalmát, tekergetem a szárát, aztán hirtelen belémhasít, hogy jééézusom, de imádtam gyerekkoromban ezt az almaszáras-jóslást! :) Emlékeztek rá? Ált suliban uzsira v. tízóraira általában almát kaptunk és a kislányok elpirulva, titokban, egymásnak azt mutogatták, hogy KINEK MILYEN LETT AZ ALMÁJA... :) Illetve, hogy a szártépéstől függően milyen leszen majd jövendőbeli gyeremekének a NEME.... (ha maradt egy kis kukac, akkor ugye fiú, ha nem maradt, akkor ugye kislány...) Jéézusom még1x, és hihetetlenül ámulatos, hogy már 8 éves koromban ennyire foglalkoztatott a gyermekem neme... Na és aztán persze utána jött a tátikás-jóslás, amiben a papír-tátika megmondta, hogy mégis kié leszen majd a csemete.. :) Ki a NAGY Ő? Ki is az osztályból (vagy a közvetlen szomszédból) az igazi fiúszerelmespármátkánk, és vajh ő viszont szerte-e :) Istenem...  Annyira jó volt naiv kislánynak lenni, hinni az igaz, végtelen és örök szerelmet... és nem arra koncentrálni, hogy ma vajh melyik társaságtól kapom az éppen aktuális felszólító levelet...

ágyban henteregve és merengve helyett, irodában, nagy zajban, viszontagságoktól elmenekülve:

DE szeretnék ...

...  egy profi fotóapparátot és szeretném hozzá magamévá TUDNI a profizmus technikáját, h. konzerváljam a pillanataimat... (állatokat, növényeket, cseppeket, hangulatokat, embereket, hegyeket, völgyeket,tengereket)

...  folyékonyan gitározni, olaszul beszélni, zongorázni és bmilyen hangszerezni...

...  gondtalanul avarban sétálni, és faleveleket gurguláztatni...

...  újra egyetemre v. főiskolára járni, tanulni, okulni, fejlődni, nevelődni... 

... egy teljes napot könyvet olvasva, teázgatva (nem betegen) henteregni...

... egy gyors kabrióval suhanni és hajat-sálat-napszemüveget lengetni...

...  gondtalanul sok pénzt költeni

...  mások által egyszer elismerődni (mondjuk kezdetnek legalább egy munkahelyi 1%-os fizuemelés, vagy verbális vállveregetés...)

...  zenétszerezni... 

... filmet készíteni... 

... könyvet írni... 

... táncolni...

... nevetni...

no és persze DE szeretnék sok-sok időt-türelmet-fegyelmet-kitartást-akaratot-elszántságot, hogy mindezek az élmények még ebben a földi létezésemben érjenek...

nem tudom, hogy hallottatok-e már a "csúf igazság" c. filmről, de a lényege annyi, hogy egy nagyon-okos-intelligens-szuperbombázóNő, lúzer szingliként éli karrierista mindennapjait és egy nagyon-sármos-elsőre-bunkó-(ám persze a végén kiderül, hogy nagyon is érzékeny lelkű, mondhatni romantikus és szerelemtől kiégett)-gorillaHímFérfi siet a segítségére, hogy barbár, de bevált tanácsaival fellendítse a romos szerelmi életét és megkaparintsa ÁLOMHÍMBARBIEFIÚ Kent.

Barbár, de tuti-Tippes Gorilla úr a következőket javasolja a hölgynek a hódításhoz:

- ne panaszkodj, mert a férfiak utálják a nyűgös banyákat,

- növeszd meg a hajad, hogy szex közben legyen mibe kapaszkodni,

- legyél szexi és vékony, egy tramplit senki nem kíván meg többször egymás után,

- vigyorogj mindenen, még akkor is ha nincs miért,

- ne kérdezősködj, csak csücsöríts bárgyún c#&v@!#p-ásra készen,

- ne finnyáskodj, nyeld le,

- ha baj van, csak nyomd ki a dudáid...

- ha még nagyobb baj van, domborítsd ki a hátsód... stb. stb.

A film egyébként szórakoztató volt, a lineáris dramaturgia és a háliviúdisága ellenére is, csak éppen azt nem értem, hogy miért szól minden film arról, hogy a menő-bomba-okos-ügyes-kreatív-érdekes nők hihetetlenül magányosak, lúzerek és MEG KELL ŐKET TANÍTANI, kisagyukból lefaragni, és lebutítani Barbibabák (illetve  az általa kiszemelt pasi) szintéjére, hogy kifogják végre a főnyeremény BarbiKenAlfaHímet, aki a bárgyúságért és a vihogó szexnyulas attitűdért cserében romantikusan kirándulós, gazdag és menő orvos, eltartóképessége pedig a Mír űrbázis felett tündököl és egyébként is, a lányos anyák, szomszédAsszonyok, közértesnénink, férjezett kollegínák  álma...

Tovább göngyölítve a fonalat, a filmek miért nem arról szólnak pl., hogy egy faragatlan-tuskólédi-utcalány (akiről persze a film végén kiderül, hogy apáca volt 30 évig egy zárdában) egy kifinomult, csipkeérintésű sebészprofesszornak randi-leckéket ad, hogy meghódítsa a kábelgyárban gépsorozó, ámbár világszépe, okos és finomlelkű CsipkePipőkét.... Miszerint: lengesse be a lomposát, gyúrja ki a felsőtestét, legyen mindig feszülős olajos izompólóban, este pedig váljon Grál lovaggá és repítse tökhintón, sorszámozott öltönyben-órában-cipőben KirálylányLédijét egy párizsi étterembe, majd röpke óceánugrást követően NYC-be egy éjjel-nappal nyitvatartó Jimmy Choo cipőboltba... 

A válasz természetesen tök egyszerű, hiszen TÉNYLEG EZ A CSÚF IGAZSÁG. Ugyanis mi nők, tesszük magunkat lóvá (ökörré, szamárrá) és hisszük párásszeműen bódotttágtól bódultan, hogy (Csernus dokker szavaival éljek) kapcarongyként igenis MEG KELL  FELELNI... és ha szépek, mindig vidám bólogatósak és jóseggűek vagyunk, akkor kisváratva jön a HeNcegFijú jutalomfalat..

Na persze a film végén kiderült, (mert hálivúdban nagyon rámennek az erős lelki szálra is.. höhö)  hogy nem zörög a paraszt, ha nem fújják, és hogy a szőrős mellkas érző szívet (t)AKar... és hogy amiről azt hitte, az nem is, mert különben azért volt így mert nem lehetett úgy.... és persze a végén a fő konklúzió:  a tuskó, de érző férfi az intelligens, de hideg nőt akarja, nem a tuttifrutti-sárbirkózó hamvas cipi-copi ikreket,  a hideg, de romantikusnak hitt nő, pedig nem a romantikus, agysebész D&G modell férfit akarja, (mert ő igaziból nem is romantikus, hanem csak egy társadalmi elvárásnak akart megfelelni), hanem számára is megmagyarázhatatlan módon az ösztöntök kerekednek az értelem felé és a szőrös hátú, lompost azonnal beakasztós, de érző szívű  máccsót kívánja vendégül látni, kígyócsalogató barlangjába, mégsem a barbár tippek által meghódított alfaHímBarbiKent....

Szumma-szummárum: mindenki bort iszik és vizet prédikál, na és Éljen a termékenység, a  0.7 csipő-váll arány, az optimáilis ösztrogénszint, a domináns, jó génű, magas tesztoszteronszintű, családszerető alfa hím, a szaporodástechnika és az evolúció .... :) Éljen a FÉRFI, aki a NŐT akarja és Éljen a NŐ, aki a FÉRFIT... 

az Üllői út egyik felüljárójánál naponta mosolyra késztet a láthatatlan kiállítás c. két szavas, magányosan árválkodó felirat, hiszen milyen funny is lehet egy láthatatlan kiállítás, mert bhol lehet és persze bármi, mint a Császár új ruhája c. mesében.... :) Tudom ronda dolog ezen mosolyogni, de "látóként", gyermek mesés gondolatokkal a fejeben, 60-nál elsuhanva nem mindig tudatosul, illetve borzongató komolyságánál fogva nagyon is, épp ezért annyira jó elviccelni védekezésiből, fejben, egy szép szikrázó napsütéses-színpompás napon, amikor nem akarjuk hogy belénk hatoljon a láthatatlan felismerés...

De természetesen tudjuk, - még akkor is, ha nem akarjuk - hogy miről van szó. Arról a világról beszélünk, ahol csak az érzékszerveinkre hagyatkozhatunk... és rettegünk tőle. Senki sem akarja Igaziból megtapasztalni, maximum csak fél órára kíváncsiságból/játszásiból azt az érzést, ami a vak emberek számára egész életükben természetes...

Pont ezért mélyen tisztelem ezeket a bátor embereket, mert gyengeségemnél  és fóbiáimnál fogva én pl. még  egy 1 perces sötéttől is rettegek és pánikrohamot kapok egy hirtelen kiégett villanytól is... Nekik pedig ez a sötétség a természetes... Ebben élnek. Magukban festik meg a világot, amit el sem tudok képzelni, hogy hogyan teszik... Aki soha nem tapasztalta a színeket, formákat, vajon mihez köti a hangulatokat, emlékeket, élményeket? Csupán arra a belső filmre támaszkodhat, amit saját maga alkotott az őt körülvevő kitapogatott világról... (bár lehet, hogy attól boldogok, mert nem látják ezt a szörnyűséget...)

Alázattal és mélységesen mély tisztelettel gondolok ezekre a fogyatékos emberekre, és ezért érzem szívügyemnek az alábbi történetet.

Tenni szeretnék valamit, mert tényleg igazságtalan, hogy azokat a csodálatos embereket fosztjuk meg, akiket a természet már amúgy is megfosztott a nekünk természetestől .

Ezt az információt nemrégiben kaptam, és mélyen felháborodtam ettől a gonoszságtól:

"Megszűnik  a Vakok Szövetsége!

80%-os elvonás indok nélkül!

2002 óta  változatlan a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének nyújtott  állami költségvetési támogatás: évi 207 millió forint. A reálértékben évről  évre csökkenő állami támogatás egyre kevésbé teszi lehetővé a szervezet és  tagegyesületeinek működését, szolgáltatásainak biztosítását. Tevékenységének  teljes ellehetetlenülése várható, 2010-ben, mivel a kormány csupán 50 millió  Ft-tal kívánja támogatni e nagy múltú szervezetet. A megszorítás okaira nem  adtak magyarázatot. Vajon a 80%-os elvonást indokolja-e a gazdasági  világválság?

Mire jut pénz? Nap, mint nap tapasztaljuk a közpénzek  mérhetetlen elherdálását. Több 10 milliós végkielégítések, juttatások  kerülnek kifizetésre állami cégek vezetõi és alkalmazottai részére. A BKV-nál  elhíresült 100 milliós végkielégítés például a Vakok Szövetsége éves  költségvetési támogatásának felét teszi ki, amely összegbõl 45.000  látássérült részére tudna fél évig szolgáltatásokat  nyújtani. Költségvetés elõterjesztése a kötelezõ egyeztetés nélkül A  Szociális és Munkaügyi Minisztérium a jelentõs elvonást  tartalmazó költségvetés elõterjesztését megelõzõen az érintett szervezetekkel  nem egyeztetett. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) lett volna  hivatott a tervezet véleményezésére. A minisztérium azonban az OFT-t is  csupán tájékoztatta a koncepcióról, így a tanács határozat helyett  csak ajánlást fogadhatott el, amelynek figyelembe vétele a kormány  számára nem kötelezõ.

90 év alatt felépített tevékenységek és  szolgáltatások szűnnek meg: Ha az elõterjesztés szerinti költségvetés kerül  elfogadásra a szövetség nem lesz képes eleget tenni feladatainak: - Nem  lesz lehetõsége véleményezni a látássérülteket érintő jogszabályokat,  megszűnik a jogsegélyszolgálat, - működésképtelenné válnak  tagegyesületei, - koordinálás nélkül marad az akadálymentesítési tanácsadás,  és munkacsoport, - nem áll módjában kulturális és tájékoztató rendezvények  szervezése, lebonyolítása a látássérülteknek, - elmaradnak a prevenciót  szolgáló rendszeres szűrővizsgálatok, - fokozódik a látássérültek  kiszolgáltatottsága és társadalmi kirekesztődése.

Az alábbi  szolgáltatások szűnnek meg: - Bezár a Vakvezetőkutya Kiképző Iskola, - megszűnik a vakvezető kutyakiképzés, - nem nyit ki a hangos- és  Braille-könyvtár, - nem lesz Braille-nyomtatás, nem készülnek pontírású  folyóiratok, könyvek, - nem tudja biztosítani a látássérültek segédeszköz  ellátását, - nem olvasnak fel hangoskönyveket stúdiójában, - nincs  speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára.

Minden  társadalom intelligenciájának és emberségének fokmérője, miképpen bánik  fogyatékos embertársaival. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy szüksége  lesz segítségre."

Szerintem ezt nem hagyhatjuk, hiszen elvileg a Homo sapiens sapiens („értelmes ember”) alfajhoz tartozunk... (még akkor is ha ettől az ideáltól rohamos léptékben távolodunk) és ezeknek a szegény látássérült ekembereknek ugyanolyan joguk van a teljesértékű élethez, mint nekünk. Még  akkor is, ha sok "látó" ember számára LÁTHATATLANOK...

oldalán fogok virítani....

Természetesen az év legfenszibb parrijai akkor támadnak orvul, amikor az ember leHánya beteg,  köhög, légzőberendezése megszűnik létezni, fizikailag burka pedig erős indíttatást érez arra, hogy a wc-csészével alkossék megbonthatatlan szimbiózust.... 

Körmös, kozmetikus, fodrász hónapok óta nem látott. (bezzeg ha most meglátnának szegények sztem meg is vakulnának a fájdalomtól...) Pedikür-manikür helyett inkább orthopédia beutaló, és persze a legdurvább, legdurvábBika, hogy mégis MIT VEGYEK FEL?! Paris Hiltont elég nehéz lesz űberelni, bár az eddigi információim szerint bátor hazafi kollégáim nem adják fel, - cirka 1 hónapja járják a menő boltokat, - no de mit tegyek én, aki egyébként is tolószékkel indul a "vegyük fel a legdrágább, legfenszibb, legmenőbb, LEGÚJABB, legegyedibb, legdizájneresebb rucink " versenyen...

Tegnap még csak-csak, hiszen egy nagy nemzetközi cég, mégnagyobb magyar-celeb felvonulásán voltam, kedves Zséda művésznő igen közeli élményében, ráadásul Patrick Dempsey-vel készült fotónk mennyei, bár félig tricky... (beszkennelem ígérem) Na de ez a mai Hilton kisasszonnyal, nem lesz semmi... (itt írnak róla a krónikák, tessék kattintani, nem lódítok: KATT IDE)

Uh. sztem lassan elindulok vmi kisállatkereskedésbe, veszek egynémely törpenyulat, hörcsögöt, csincsillát, csivavát, rókát, vakondot, tigrisfókát és mint Hófehérke-Hilton az ő kis állattenyészetével, füttyös madárdal kíséretében, rigók reptette fátyollal belépdelek a helyszínre.... 

Legyen így :) tádám. :) (uh. ne csodálkozzatok, ha esetleg Kiszel Tündét vagy  Benkő Lantos Himbilimbis Dánielt is lepipálom a sztárHíradóban....)

... avagy a soha fel nem kelő és soha le nem menő Nap országa, arabiáta cukorból és szirupból...

In medias res, csapjunk hát a teve fenekire, habibi!  :)

Élménybeszámolóféleség,  fércül:

Első meglepetés a repülőn ért, egy félkarú, profi búvár bácsi által, aki lamantinos-merülős vörös tengeres élményeit ecsetelte, miközben kétoldalról is a nyálamat csorgattam egyik ámulatból esve a másikba, ugyanis a fél szememmel  meg éppen azt figyeltem, hogy a felhők mögül pontosan úgy nézett ki, mintha a sivatagba beleharapott volna a tenger.... 

Aztán második meglepetés a hirtelen arcontérdelő vasalómeleg és a forróságtól azonnal megpörkölődött szempillák után akkor kezdődött, amikor a vámos e-zsiptomi  bácsi kikezdett velem... kacérul huzigálta az útlevelem és még egy apró kis kacsintást is kipréselt, félbandzsa mosollyal a musztázsa alól...  de ez még csak a kezdet... e-zsiptomba lépvén, minden hím (mert nőt egyet sem láttunk a szabad levegő alatt) infantilis óvodás módján akart. igen. akartak. bárhogy, de minket...

A harmadik meglepetés pedig az elvarázsolt-kastély-szálloda volt, ami a pusztulás -sivatag-építkezés-sivatag-tevék után díszlet oázisként pompázott  egy érintetlen tengernyaldosta vidéken, fedélzetén pedig vidám kis  törpék, koboldok tüsténkedtek ...  A londiner pl. egy nálam is alacsonyabb(!!! - feltehetőleg törpe illetőségű) göndörhajú, ámbár annál bajszosabb férficske v. öreg arcú fiúcska volt, uh. első ránézésre nem is értettem hirtelen, hogy melyik David Lynch filmben veszünk épp részt... Aztán persze jött a többi csoda is, mint pl. a hirtelen laposkúszásban lemerülő Nap, ami váratlanul korán, ám annál gyorsabban ér a horizont alá. Naplemente minek, egyébként is túl sok itt a cukor, meg a romi tengerpart. A szálloda meg egyszerűen ezeregyéjszaka. Mesés-sisás-keletes-eZsiptomis-görögös-túristás-márványos-kondícionált-csigákbantekert-álfenszi. ...  Csak szívjuk magunkba a patinát, meg a homokot, a tengert, a sót, az éttermi olajat és már szinte fel sem tűnik, hogy időközben a férfiszemélyzet  egyetlen óriási hordaként csődül utánunk, mint egy michael jackson táncos videoklipben... Arról nem beszélve, hogy az éjjel fenyegetően kacsatáncol már a szemünk előtt, mert 6 után nincs menekvés. Jön az éjszaka. Orosz didzsi: büdösatlétában táncolós, vicces, többnyelvetbeszélő, de egyet sem értő, jópofa de hangos animátorok, kacsatánc-lambada-jamahajamaszó, majd a szerelmesek tengerparti trubadúrja: szelindíjon és enriké....

Így telik az első nap. Kemény. Olyan kemény, mint maga e-zsiptom  és a szállodánk, ahol játékterem gyanánt egy kiégett csocsóasztal szolgált. Íme. Nem viccelek: 

Szerencsére velünk volt a dzsénfondás hajpánt, na és persze a jó kis házibutykos, ami kivédte a retro-hiphop-tiszaflipflop-habibi-táncevala-bódító sugarakat. Ugyhogy egyet se féljetek kispajtások, kisvártatva  visszatérek és egy szép hosszú képes-galériás-mese-mátkát éneklek néktek.

aBrAK a DUBra.. :)

(lesz majd szó  Ramadanról, meg a hasissal túlélő taxisokról, féltékenységről, testvérháborúról mert e-Zsiptomban minden csupa Só és Könny....) ;)

... amikor ma minden mögöttem dudáló autós döbbenetére szépen időt hagyva átengedtem egy  90 éves virágoszoknis nénikét az úton elszorult a szívem, hogy egyemmeg, de édesek a tulipánok a néni bokáján ...

... aztán 3 perc múlva segítettem két ifjú hölgynek, egy ifjú úrnak, az auchanban a pénztárosnéninek, a lipóti pékségnél az eladókislánynak, a pénzváltóban a kalickásnéninek, egy csapat törtető járókelőnek, barátomnak, barátnőmnek, mert segítésből évekre visszamenő folytonossággal bírok.  

Oszlopa és temploma vagyok a

- meghallgatásnak

- tanácsadásnak,

- azonnali segítségnyújtásnak,

- baráti bajtárskodásnak,

- nagyvonalú gaLLérságnak,

- megértésnek,

- két kis kézzel megszerzett javak számolatlan osztogatásának...

... mígnem időközönként ledöbbenek, hogy

- nekem nem adják meg az elsőbbséget,

- beanyáznak mert 50-es táblánál nem kétszázhússzal megyek,

- becsukják az orrom előtt,

- meglopnak,

- becsapnak,

- kirabolnak,

- lekoppintanak,

- kiszívják a zsigereim majd szétgyűrtflakonként a sarokba dobnak,

- saját tollként ékeskednek,

- anyagilag pofátlanul kihasználnak,

- még nekik feljebb,

- szellemileg kifacsarnak,

- érzelmileg lánctalpakkal tolatnak   

... és ennek ellenére, nem érzem magam egyáltalán lúzernek, továbbra is mosoly és boldogság, mert segíteni tényleg jó, feloldozós-örömöt okozó...

... csak ezekben a kétpercnyi megtorpanásokban azt nem értem, hogy ha folyton segítek másokon, akkor magamon vajh miért nem vagyok képes? ... vagy hogy még cociálisabbra högyözzük a pennát- másnak ez vajh miért nem evidens?!

nemsokára prodidzsáj és „dárenbészre dudorogás! :) jippi! addig pedig.... pattogjunk a kemencemelegben!!! wiháá! :)

PopCorn klasszik - aláfestőmuzsikaszó  

ma konkrétan sírtam és nevettem egyszerre, és felválta sokszor egymás után. öröm-üröm-öröm-üröm. és erre mit látnak szemeim a MAI HÓKUSZPÓKomban (?!?!)

"Egyik pillanatban nevetsz, a másikban sírsz, lesz sok szórakoztató és idegesítő pillanat egyaránt. Hullámvasúton ülsz, nehéz ma ebből kiszállni, a holnapi nap már megváltást hoz."

ÍGÉREM, A MAI NAPTÓL KEZDVE TÉNYLEG HISZEK AZ EZOTERIKUS MEGMONDÁSOKNAK ÉS AZ ASZTROMÓKUSOKNAK! :) NO ÉS PERSZE ALIG VÁROM A HOLNAPOT!!!!

most kivételesen nem a retro bagarillóra gondolok, hanem a zenei megfelelőjére, (zenekarra írt szonáta) mert az elmúlt 2 napom zsigeri élményei elég széles spektrumot öleltek fel... egyfajta idegszálakra írt szonátaként...

kezdve ott, hogy a világ legnagyobb vihara előtt, rám is rám telepedett a vihar előtti csend, majd a tomboló lelkivihar... ami egy fizikai tornádóban manifesztálódott aztán szombat délután. de hogy még szürreálisabb legyen a kép, a  tegnapi vihar-utót egy református templomban töltöttem Pócsmegyeren, röneszansz madrigálok és szoprán fúvósok aláfestésével, pedig napozni indultam. :) Ráadásul nem vagyok református, sem körösztény, mert pogányként hagytak meg anno szüleim saját levemben, rám hagyván az opcionális döntést, miszerint válasszak lelkemnek igazán kedves hitvallást ... (amit jelentem tisztelettel ezidáig még nem sikerült, bár megolvastam a világnézeti tanokat... de urambocsá, öntörvényességemnél fogva, szeretném az igazi hitet magamban hordozni, messze távoli objektumok és zengő énekek megferdített szagától és szavától...)

tehát Pócsmegyer eldugott kis református temploma, szoprán fuvolákkal, de mégis volt benne vmi angyalian démoni... (pl. a pap bácsi, aki szegény az Indul a bakterház Haumann megformázású patására hasonlított...) no meg az a huncut érzés, hogy egy esőtől fülledt szombat este, ketten megtörjük a 70-es korosztály rendezett sorait...

szóval ott ültünk tiTkos fiúval, talpig ünneplőben... én pl. egy nagyon vidám virágos átlátszó strandruhában, egy kölcsönkapott 2 számmal nagyobb blézerrel tompítván a beach-fílinget... :) ő pedig egy ebédtájt diszkréten lelevesezett hajdan hófehér ingben... :) na de nem ez a lényeg, mert tulajdonképpen ott hasított belém, hogy bmira nem számítanak a külsőségek. hanem tényleg csak a belső buborék. Föld és esőszag, víz, lankákban gyűlt felhők, tócsák, félhangot torzult pásztori nóták, de ennek ellenére mégis esőtől felfrissült tisztaság...

tisztaság, mert jó érzés egy félreértés-vihar után tisztán látni, amit a nagy melegben ránk telepedett délibáboktól már néha nem is akartunk észrevenni. mégpedig: EGYMÁST.

KFT - Balatoni nyár

"Ültünk a mólón és néztük, hogy járja a táncát a vízen a fény. Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet. Hamburgert ettünk és vártuk, hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már. Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.

Emlékszem, mennyire vártam a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt. És persze nem jött, de ilyenek a kékszemű lányok. Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát. Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok.

A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár. Hányszor elmúlt már, de újra vár ||: A balatoni nyár, balatoni nyár. :||

Csónakban ültünk egy lánnyal és lehullott rólunk minden erkölcsi lánc. Senki sem láthatott minket, mert sűrű a nádas. Szerelmes voltam és fájt volna annak a lánynak az igazság. Szemébe néztem és azt mondtam, nem vagyok házas.

A nyaralás messze száll..."

... nagyon furcsa érzés, mert nem voltam rajongó, de úgy hozzátartozott a gyermekkoromhoz, mint a hullahoppkarika vagy a kedvenc cseresznyés fülbevalóm.

elment és szívből sajnálom, mert zseniként nagyon nehéz lehetett... egy olyan zseniként, akit pénzeszsáknak használtak. és főként azért sajnálatos, mert ritkán produkál a világ ilyen karizmatikus és zenei tehetséget, akit sajnos bedarált a pop-kapzsiság...

azon tűnődöm, hogy vajon mi lett volna ebbő az aranytorkú fiúból, ha az apja nem kényszeríti a pénzkeresésre... 

Elment és ez a lényeg. Szeretném őt megőrizni a jackson 5-os emlékeimben, a médiamocsok-dagonyászást (pedofil, fehérített roncsváz) pedig meghagyom másnak. R.I.P. moonwalker.

az elmúlt napok történései sajnos arra engednek következtetni, hogy a felsőbb erők ismét kényszerpihenőre küldenek, vagy legalábbis összeszövetkezve az én kis pötikémmel távol akarnak tartani a közutaktól.

pénteken egyszerűen bedurcizott. leállt, bezárt, nem moccant majd  eszeveszett vijjogásba kezdett. ekkor még mosolyogva néztem, hogy a nyolcadik kerület szívében hisztizik és  anyai enyjebenyjével konstatáltam, hogy biztosan fel akarja magára hívni a figyelmet. pár órát eltologattuk meg bebikázgattuk a nyugdíjas helyi lakosokkal, majd miután ezek után sem mozdult büntiből egy drótkerítéses parkolóban kellett aludnia.  de aztán az éj leple alatt hála égnek észhez tért, plusz a kis lelke is megvígasztalódott a szép kis új akksijától és minden szuperul ment. vígan ciripelt. pöti boldog volt és csak úgy lobogott anyukájával az úton... egészen hétfő estig, amikoris egy nagy ronda zöld tüzetokádó-villogó sárkányszerű rendőrautó késztette lehúzódásra, majd kézifékesmegállásra az én kis szentem. a szívem a torkomban dobogott, el sem tudtam képzelni, hogy mit követhettünk el, minek ez a nagy sziréna, amikor mi csak kedvesen általhussantunk az árpád-hídon. és tényleg nagyon szigorú volt minden. patkára fel, villlog-szirénáz, én meg mint helyes kedves ülve pillogtam ki, szigorúan beszíjazva, cukin a táskámban kotorászva...

hatósági közeg persze nem hatódott meg, egyből rátért a lényegre: jogsi, forgalmi stb. ... mert, hogy ők megneszelték a matricámból, hogy itt vmi műszaki elsusmákolásdi van... értetlenkedve néztem és teljes gesztuskészletem bevetve magyaráztam, hogy "de biztosúrkérem, most csináltattam a zöldkártyát, tutti nem járt le a műszaki.... meg hát az ugye 2 évre szól ugye?" mondták hogy igen, de ők bizony bekütyüztek a központba és ott aszonták hogy lejárt... aztán mutatják nekem is, hogy május  van a  június helyett... merthát a zőődkártya, az nem  a műszaki.. (ja!?!)

hát így. mondtam nekik, hogy de hát most mit számít 3 v. 4 hét, esküszöm, hogy nem direkt, mert én aszittem végig, hogy a ződkártya számít, az meg még majd jövőre és most azonnal rohanok a műszakivizsgáztató birodalomba, DE ők aszonták, hogy NEM. itt bizony feljelentés lesz... hiába mondtam, hogy nem vagyok köz- és környezetveszélyes, hogy pötit most látta pont egy szerelő szombaton és hogy esküszöm, hogy most azonnal a szemük-fülük hallatára bejelentkezem a vizsgáztatócéghez, nekik ez nem volt elég. még a vizsgáztatós névjegykártyát is lobogtattam, hiszen csudás rutinom van már, az egyedül egy kislány viszi az összerontott autóját, no meg a lejárt, összekuszált papírját.... de ez most nem volt jó.  válság van. nekik is feljebb kell tornászni a termelési mutatókat. és tényleg semmi, de semmi nem hatotta meg őket. mondtam én, hogy inkább a ronda pufogós ifásokat bántsák, meg a rodeozós kafferladásokat, de semmi. kéjesen vigyorogva felvázolták, hogy most bizony ugrik a forgalmi, majd kapok vmikor egy papírost egy határozatról a szervektől, aminek értelmében el lehet vontatni a járgyányomat műszakiztatni, de addig egy tapodtat sem. kivonásilag. ... mindegy. hümmögtem, érveltem, okoskodtam, aztán feladtam...

hosszú-hosszú rétestésztára elnyúlik még ez a történet és esküszöm, ha visszatért a lelkierőm, akkor még folytatom, de most egyszuszra csak ennyi. a történet pedig még 30 napig folytatódik...

mindenesetre most legyen elég annyi, hogy a hatósági közegek először ki-majd beiktattak.... és most nem vagyok tagja a szép nagy magyar aszfaltforgalomnak. (még a matricámat is lekaparták köz- és szégyenszemre, mert lollipoppins (csupa kisbötűvel) aszfaltbetyár-bűnöző lett!!!)

kedves gyerekek, szumma-szummárum, okuljatok belőle és nézzétek meg gyakran a forgalmitok eldugott bugyrát is... és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet...

... és végezetül elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor az álomból, rémálom lesz... és most sajnos ez  a valóság...

... mindig optimista, a viccZeslány mindig víg, a viccZeslány akkor sem sír, ha lánctalpasok, mert ő még a mintázatban is megtalálja a kreatív alakzatot.. a viccZeslány vas- és acél törhetetlen-szakíthatatlan-drótfonálgumiból van, nem árt neki semmi. Mindig jófej. Mindig mókára, partyra, ugrásra kész. Mindig mindenkinek a búját-bánatát. Mindig csak másokért. A vicczeslány tűr, vár, vidáman nyel. Arcáról a mosolyt nem szegi semmi. A viccZeslány mindenkit megért, mindenkivel jó, mindenkinek elnéz.

Aztán egyszercsak rájön, hogy ez nem is olyan viccZes... és mérhetetlenül szomorú lesz.

... már előre is bocsánatot szeretnék kérni a hím tagoktól, de Szendi Gábort idézni mindig gyönyörűséges....

" ... a férfi végzete tehát, hogy szaporodástechnikai okokból van rá szükség s a nő lebutított változataként került legyártásra. Beépített ösztöne révén mindenre képes a nőért, csak hogy szaporodhasson. Rabol, öl, harcol, vadászik, kockára teszi az életét. Valójában tesztelve van, alkalmas-e utódok létrehozására. A sikertelen variánsok kihullanak, a győztes részesül abban az illúzióban, hogy "megszerezte" a nőt. Az egész tulajdonképpen egy színjáték, melyben a férfi főhősnek hiheti magát, de a darabot a nő írja. ...." (Szendi Gábor: a NŐ felemelkedése és tündöklése) - így Mucha után szabadon... :) öööÖÖÖööö nem bántásiból, esküszöm!! :)

az alábbit jelezték ma itt a lattén a csillagok: "Egyik pillanatban nevetsz, a másikban sírsz, lesz sok szórakoztató és idegesítő pillanat egyaránt. Hullámvasúton ülsz, nehéz ma ebből kiszállni, a holnapi nap már megváltást hoz. ... "

Ilyen még nem volt, hogy ennyire bejött volna a hókuszpók, de a mai napom tényleg egy hullámvasút volt... és az volt a legrosszabb, hogy a mélymenet korareggeltől, délután négy óráig tartott. :D

alig várom már a holnapi megváltást... No meg a diétás menümet! :)

.... izgulva vártam, hogy a cukormázas-mignon ünnepségen vajh mikor fog a Férfim rózsasziromból-szőtt selyemhágcsón felkúszni az erkélyemre és könnyzáporos trubadúrkölteménnyel kísért lantpöngetéssel elkápráztatni kiskirálylány lelkem...  de nem vóót ilyen. pedig azt mondták a tévében, hogy ilyenkor KELL. Most akkor nem szeret eléggé, vagy túl cukorszirupos neki ez a cukorparádé? Jaj. Minek tartunk Cerelmes-napot, ha mindenki utálja?! :D (na mert persze én sem pörögtem neki rózsaszín-csipkeszettben a cukorrúdon.. höhö)