Válság, ha súlyos..
Budai étterem napjainkban, negyvenes barátnők vacsi-találkozója, az alkalmon - jobb híján - megfigyelőként veszek részt.
Csupa fontos dologról esik szó, először is a heti vásárlásokat elemzik kacarászva, hányszor, hol, mennyiért, a kocsiba is alig fért be.
Azután szóba kerül egy tengeri herkentyű nagyker, ahol a gyerek kedvence: a királyrák kilója már háromezerért elérhető. Mindenki lelkes, kipirulva tervezik, mikor látogatnak el oda testületileg.
Hirtelen váltással a vagyonadó igazságtalansága és a politikai helyzet tűrhetetlensége kerül terítékre, vajon melyikük úszhatja meg az úszómedence birtoklásával járó korrekciót, s melyikük nem. Csak a medencék méretében van különbség.
Gyors snitt és áttérnek a nyári programok egyeztetésére. Egyikük Alaszkába készül, valami extrém expedícióra, a tervek közt szerepel például a whale- és a bear-watching is. Hogy a gleccsermászást ne felejtsem megemlíteni.. Másikuk már most szoktatja magát a halételekhez, hogy elkerülje a júniusi nyaralás során várható fehérjesokkot. Erre éppen rák tempura fogyasztásával gyúr (remélem jól írtam). Ránézésre panírozott ráknak tűnik, nem merek rákérdezni.
Az est hátralévő részében már csak arról esik szó, hogy "ha nem lenne ilyen rohadt a helyzet, és gazdagok lennénk, mennyi klassz dolgot lehetne csinálni az életben..".
Távozás előtt gondosan elemzik a cehhet, forintra kiszámolják, ki mennyivel jön: ebben a nehéz világban nem megengedhető, hogy bárki is ráfizessen.
Puszival búcsúznak, igazán szép és tartalmas este volt, lesz mire emlékezni.








