Twilight-mystery
A Twilight-sorozat harmadik kötetének (Eclipse) elolvasása után egy héttel sem hagy nyugodni a rejtély. Mi a magyarázat, hogy az olvasót 10-től 99 éves korig magával ragadja ez a történet. Mitől érezzük komfortosan magunkat ebben a rémisztő, vámpírok és vérfarkasok uralta, abszurd mesevilágban? Miért érdekes az ön- és közveszélyes hősnő ügyetlenkedése egy poros, ködös helyszínen? S végül a legőrjítőbb kérdés: miért szeretnénk oly forrón cserélni vele...?!
Stephenie Meyer egyszerűen ellenállhatatlan atmoszférát teremt. Az elementáris érzelmek, a halálos szerelem mára már letűnt fogalmak. Az írónő felidézi az ősi bevésődéseket, feltépi az elnyomott hiányérzetünk sebeit és a fájdalomra egészen az utolsó oldalig gyógyírt kínál. A tudatmódosítás hatása azonban a könyvvel együtt véget ér. Mi pedig azt kívánjuk: bárcsak sose múlna el a varázslat...
Bella a szokásos bénázása mellett ezúttal felvillant valami jellemzően emberit: a fekete (Edward) és fehér (Jacob) közötti választás során képtelen egy határozott igennel vagy nemmel felelni. Mert az emberek világában semmi nem egyszerűen fekete vagy fehér. Még ha ritkán is adódik, hogy két ilyen tökéletes alternatíva (férfi) közül kellene választani...








