Tüskevár
Létrehozva: 2009-02-03 11:15 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Bajban van az ifjúsági szépirodalom, s vele együtt nagy bajban vagyunk mi magunk, szülők.
A lányom most olvassa a Tüskevárat és látványosan szenved…
„Miért nem tudta Fekete István ezt a könyvet csak 100 oldalasra írni” – kérdi tőlem szemrehányón. Tanácstalanul nézek rá. Eszembe jut az imádnivaló Lutra, Kele és a többiek. Vukról már nem is beszélve. Szegények, esélyük sincs a gyereknél. Író-olvasó viszonyában az első benyomás örökre meghatározó. Emlékszem én annak idején a Téli bereknél véreztem el…, valahogy már akkor is porosnak tűnt. Mindkét könyvet inkább fiúknak gondolnám. A főhős kissrác, az ő férfias problémáival, a részletes természeti leírás pedig női szemmel egy kicsit „uncsi”.
Egyáltalán a leíró irodalom hatalmas pácban van. Az élet akció nélkül tömény unalom. A tévében peregnek a képek, az interneten száguldanak elénk az információk. Az elvont irodalom feleslegessé vált, minden válaszunk nélküle is adott. Valahogy pedig át kell adnom a lányomnak az olvasás-varázsszert, az érzékelés feletti csodák ígéretét. Tolsztojt, és a többieket, mind.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!









Egyszerűen enyhén szólva nincs kedvem a miliónyi különóra után még Tutajosunk horgászás közben szerzett leégéséről olvasni.