Szünidő
...Bonbi kutya az első. Persze beengedtük a házba, úgyhogy hajnali hatkor kibocsátást vár a drága. Hiába, ez az ösztönös szobatisztaság átka. Reggelit kap és feltakarítok utána. Apának ágyba kávé, gyermeknek kakaó. Közben tv rutinszerűen bekapcs. Rádiófunkció - elég, ha reggelikészítés közben hallom, hatalmas a fantáziám. Egy adag cucc a mosásba, 40 perc lauf, lehet máshoz kezdeni. Lap top elő, éjszakai ügyfélaktivitás csekkol. Sehol senki. Hurrá. Korai az öröm. 8.10. Mobilon az első beérkező hívás. Tv lehalkít, steril irodazaj generál. Udvarias beszélgetés. Csattogva közeledő gyermekléptek. Gyors elköszönés, pont időben, még az " éhes vagyok anya" elhangzása előtt. Hál"isten. Elvégre komoly nő vagyok, egy férfias munkakörben. Az imázs nagyon fontos ebben a szakmában. Közben mosógép lejár, fél kézzel tereget, másik kézzel friss e-maileket nyitogat. Csörög a telefon. Még nincs fél kilenc. A család vészesen ébred, mozog, zajong. Emlékeztetem magam, hogy otthon vannak. Én is, csak máshogy. Ebédteremtés in process, közben gyors tus. 9.30. Végre dolgozom. Harminc perc nyugalom. Szomszéd kislány érkezik, gyerekek és plusz egy kutya. Próbálok ellazulni. Első feladat pipa, küldés, második ügy elő. Otthoni telefon, csak anyám lehet. Ő az. Imádom, nem rázom le. 20 perc veszteség. Gyerekek, kutyák elemükben. Ügyfél hív, a mosdóba húzódom telefonálni, remélem ide nem hallatszik be a zaj. 11 körül már kész vagyok, az ebéddel együtt. Minden értelemben. Lázas öltözés és smink, majd pilótafülkébe be, robogás. Már csak fél óra. És kipihenem magam a munkahelyemen...








