Selejtes férfiak...
Nem először "dicsőítem" az oldal hasábjain jól megérdemelt vívmányunkat: a NŐI EMANCIPÁCIÓT...
A minap összefutottam egy ismerőssel, aki a gyerekeivel együtt elköltözött a férjétől (az elmúlt hetekben sajnos ez már a második hasonló eset...). Diszkréten firtattam döntésének okait, nő van a dologban vagy talán beleszeretett valakibe..? "Elegem lett - szakított félbe az asszony -, a férjemnek egy éve nincs munkahelye, én fizetek mindent ..."
Hát igen. Kivívtuk az önálló egzisztenciát: "bennünket ne tartson el senki", de közben fenntartjuk a jól bevált történelmi opció szerinti igényünket, hogy a mellettünk élő férfi mégis képes legyen erre. Aki pedig képtelennek bizonyul, azt társadalmi értelemben véve impotensként kezeljük, s mint csökkent értékű egyedet, lassanként leírjuk. Az átlagnő számára a férfiak eltartó képessége fontosabb paraméter a külső adottságoknál vagy neadjisten a belső tulajdonságoknál. Úgy tűnik, az agyunkat elfelejtettük e tekintetben átállítani (mintegy az emancipáció méltó záróakkordjaként). Ehelyett - mintha még nem volna elég - gyártottunk egy vadiúj válóokot...
A mai világban nem újság, ha valaki elveszíti a munkahelyét, hogy ez velünk vagy éppen a férjünkkel történik, tényleg csak szerencse dolga. Régebben, ha a férfit kirúgták, vele együtt az egész család "szívott", éhezett és nélkülözött. Manapság, mikor a családokban szinte általános a teljes foglalkoztatottság, ha a férfi állása elvész, tartalékként ott a nő fizetése, tehát van mihez nyúlni. A család "két lábon áll", ha a férj bajba kerül, segíthetünk neki (értsd jól: magunknak, a gyerekeknek, az egész családnak). Ha már sikeresen kiharcoltuk az egyenjogúságot, miért is ne...?!
Előzőek persze nem jelentik azt, hogy a férj nyugodtan üldögélhet a babérjain, igenis foggal-körömmel keresse a munkalehetőséget és tegyen meg mindent azért, hogy mielőbb helyreálljon a családon belüli egyensúly.









Minden munkának vissza kell adni a becsületét!
elég szörnyű, hogy olyan világban élünk, ahol a fizikai munka miatt szégyenkezni kell..