Réztábla a kapu alatt...
Nehéz szavakba foglalni mit érzek most, hogy nyolc év után felkerült a házszám a kínnal-keservvel felépített családi villánk falára. Emblematikus pillanat: a ház, amely évek óta keserű tanulságul szolgál: "járt utat a járatlanért ne hagyj el", "sose nyújtózkodj tovább, míg a takaród ér" stb. ma végre megadta magát. Diadalmas látni, hogy Déva vára ezúttal nem omlik, nem reped, hanem engedelmesen felveszi a nevünket.
A házvásárlást követő napon dőlt le az ikertorony, rá húsz napra pedig majdnem otthagytuk a fogunkat egy szerpentinen. Így kezdődött... Töréseink miatt talicskában toltak be az építési területre, a felső szinteket csak videofelvételen láttuk. Totális ellenszélben, ketten az egész család és a gravitáció törvényei ellen.
Mi és a "tanulóház". Kontár-mesterek, ledőlő támfalak, egy évtizednyi remény és kudarc. Megbukott költségvetés, elúszó árfolyamok. Sok nevetés: felrobbanó vízmelegítő az albérletben, két mankós figura a szuterén-üzlet lépcsős bejáratánál - wc-kagyló nézőben. Könnyek: véres viták az anyagi problémák miatt. Közben műtétek sora, felépülések és nekilendülések. A heroikus beköltözés, majd az első éjszaka az új otthonunkban. Túlvészeltük a nehézségeket és együtt tettük fel a pontot a végén. Egyedül ez számít. "... mert mit jelent a négy fal? Csak azt, amit körbezár..." (Napsütötte Toszkána)









Jártam a várban, ami biztos és erős és tele van nyugalommal és békével és szeretettel, mindenki álma a Te otthonod! és megérdemled és vigyáznak Rád, h a Tiétek maradjon, én tudom
NAGY ölelés!!