Rekviem az ismeretlen kereskedőért
Szeretem, ha valamit profin csinálnak.
A szóbanforgó virágüzlet az irodám alatt bérelt helyet magának hosszú hónapokon, éveken keresztül. Hatalmas, igényesen berendezett térben, óriási kínálat - ez volt a jellemzője a boltnak. Először a mellette lévő antikvitás fuccsolt be - ki vesz ma régiséget, mikor a rezsire is alig telik.. Nem flancolnak az emberek.
Aztán a virág is ráhervadt a vállalkozóra. Hiába kínálta magát vázákban az ezernyi pompásabbnál pompásabb áru, a mai fogyasztó spórol..., ha már, hát inkább szobanövényt vesz, a vágott virág luxussá vált, felesleges pénzkidobás.
Sajnálom a virágüzletet, az utcán haladva többször felvidított a látványa, szívesen ugrottam be a városi szmogból ebbe a gyönyörű, mesterséges kertbe.
Visszafelé az irodámba egy ingatlanügynökség mellett haladtam el. Az üzlet kirakatában az aktuális kínálatot elnyomva egy hatalmas "KIADÓ" tábla diszeleg. Lassan kihal az utca (?).
Persze, mondhatjuk, hogy jönnek majd helyettük mások. Akik jobban csinálják. Legalábbis máshogy. De mégis, hogy...?!









Viszont bővíteni kell majd a börtönöket és az árvaházakat. Több család az elmúlt hetekben leadta a gyerekeit, mert a szülők elvesztettél állásaikat és házukat.