Okostojás
Létrehozva: 2009-01-09 16:55 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Mindenki abból főz, amije ugye van neki...
Belekerülünk egy szituációba – akarva vagy akaratlanul -, s rögvest legyártjuk hozzá a megfelelő ideológiát. Csak nyilvánosság kérdése, hogy előbb-utóbb az adott téma szószólójává vagy kis szerencsével (?) szakértőjévé nőjük ki magunkat.
Példával megvilágítva: ha szinglik vagyunk, akkor buzgón ostorozzuk a másik nemet és próbáljuk a helyzetünket a Barbie-szobánál is rózsaszínűbbre festeni. Ha pedig családban élünk, viszonyunk az ellenkező nemhez megengedőbb és nyilvánvaló, hogy a kedvenc színeink a fekete és fehér. Az átjárhatóság a két tudatállapot között gondolom mindenki számára világos..
A tudatilag megfestett háttér színei pedig visszahatnak ránk. Egyszerűen jobban érezzük magunkat attól, hogy meg is tudjuk magyarázni, miért KELL jól legyünk. Kevés embert ismerek, aki nem a fenti elvek szerint működik.
Ha ma figyeltétek a hozzászólásokat a magam és a Rénszarvas blogjaihoz, Ti is megismerhettétek e kivételes illetőt. Kedvenc barátnőm, aki megrögzött szingliként a családra és a házasságra esküszik. Csak még sohasem merte bevállalni… No nem baj, majd idén..
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!









Soha nem értettem és főleg nem éreztem igazán a szingliség lényegét, de egyet tudok, aki nem tud egyedül lenni - és most nem a magányra gondolok - az nem tud kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni. Ha valaki egy életszakaszában jól érzi magát egyedül, és ezt vállalja, az attól még nem biztos, hogy "festi" magát.