Mingles és multikapcsolat
Az egyik konkurens oldalon sokkoló cikksorozatra leltem. Egy lelkes fiatal újságírónő (B.Zs.) elhatározta, hogy megismertett minket, kőkorszaki őstulkokat a nyugaton dívó párkapcsolati trendekkel. Innen tudom, hogy a singles-korszak immár a múlté, helyette barátkozhatunk a mingles fogalmával, amely a "mixed singles" szlengesített tengerentúli változata. Olyan szinglikről van szó, akiknek van párkapcsolata, viszont "rendkívüli szabadság-igényükre" tekintettel az egy fedél alá költözést már nem vállalják be. De a szabadságvágy kiélése még tovább is fokozható, mert az AIDS térnyerésével lejáratott poligámia helyett tőlünk nyugatabbra divatba jött az ún. multikapcsolat, amely a titkos, "mutyi" kapcsolatokat, három/négyszögeket átemeli a legalitás büszkén vállalható tartományába. A "többen párban" kapcsolatokat állítólag az "egymás iránti mély tisztelet és megbecsülés" jellemzi. Ami végül kicsapta nálam a biztosítékot, hogy a szerző cikkeiben áltudományos, statisztikai adatokat hoz a többnejűség fizikai és mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásainak igazolására. Sőt, a cikk végén egy rövid kérdéssor megválaszolásával ki-ki eldönheti, hogy besorolhatja-e magát a mingles öntudatos táborába. Egy tényezőről azonban mindkét cikk esetében elmulasztott nyilatkozni a szerző, mégpedig az említett patch-work kapcsolatokban születő gyerekek érdekeiről.
Bár kérdés, hogy ilyen elvek mentén egyáltalán szaporodni érdemes...?









és mindegyikben a férfi az eltartó...
Tibetben a házasság minden formája megengedett volt: monogámia, poliandria és poligámia. Bár a házasságok nagy része monogám volt, elterjedt, hogy egy feleségen több férfi osztozzon, illetve több feleséggel éljen egy férfi. Ily módon a következő családszerkezetek jöttek létre:
– néhány férfi tartott el néhány nőt;
– néhány férfi tartott el egy nőt;
– egy férfi tartott el néhány nőt;
– egy férfi tartott el egy nőt.