Mentális tisztaság
Napjainkban áldásos módon egyre több szó esik a környezetünk védelméről. Sőt, újabban már nem csak beszélünk róla. A szellemi környezetszennyezés kérdése azonban parlagon hever. A fizikai világban házirendeket alkotunk, magatartási szabályokat, amelyek megsértőire szankció vár. A mentális egészségünket veszélyeztető szennymédia viszont szabadon garázdálkodhat, a demoralizáló nézetek terjesztése nemhogy tiltott lenne, de sok esetben támogatott. A terjedő beteg ideológiák természetes gátrendszere, a régi erkölcs romokban áll. Szabályaira kevesen emlékszünk, megszegése divatossá vált. A természetes szankciórendszer - elítélés, megvetés, kiközösítés - érvényét veszítette, nem működik. Szigorú, így cseppet sem modern fogalmakról beszélünk. Emlékeztek rá, hogyan vette kezdetét annak idején a környezetvédelem? Elkezdtünk ügyelni arra, hogy ne szemeteljünk a köztereken, majd rászóltunk arra, aki az autójából nejlonzacskókat hajigál. Működésbe lépett egy társadalmi mechanizmus, ami kivetette magából a szabálysértőket. A mai társadalom olyan mint egy rossz gyerek. A túlhajtott liberalizmus pedig, ami előbb közénk vetette a gyeplőt, majd sorsunkra hagyott, a sarokban kacarász. Mindenki érzi, hogy nincs rend, de nem tudja hol és hogyan kezdje el a rendrakást. Abban sem biztos, hogy neki kellene elkezdenie.., van-e ráhatása egyáltalán a dolgok alakulására. Hiányoznak a szükséges erkölcsi alapok, csak homályos képek derengenek arról, hogy MI IS A HELYES. Aki még érzékeli az origót, kétségbeesetten figyeli, hogy vajon még meddig süllyedünk. A jó hír, hogy a kétségbeesés társakat keres. Az ébredő emberekből szerveződő csoportok egyre szélesednek és előbb-utóbb nyilvánossághoz jutnak. Nem adhatjuk fel a reményt, hogy sikerül jó irányba terelni a világot. Még nem. Sosem...









Sajnos nem tudok hottászólni, mert úgy igaz, ahogy írod.