Menjünk vagy maradjunk?
Létrehozva: 2009-01-11 19:18 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Ez itt a kérdés…
Mit nevezünk válságnak és mikor mondhatjuk, hogy véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott a párkapcsolatunk?
Válóperes ügyvédek szerint az emberek korántsem biztosak ennek megítélésében. A bíróságtól várják annak eldöntését, hogy a házasságuk valóban teljesen tönkrement-e vagy sem.
Rengeteg a „se vele, se nélküle” kapcsolat. A kapcsolat csődje mellett egyes emberek a szakításban is rendre kudarcot vallanak. Még azok is, akik valóban eljutnak a szakítás határáig, erős pozitív és negatív érzelmek között vívódnak. Egy kiadós veszekedés után azt gondolják, hogy mindennek vége, míg egy jól sikerült éjszaka után újra bizakodnak…
Mindenkinél mások a prioritások és eltérő a tűréshatár. Nagyúr lehet a megszokás illetve a magánytól való rettegés. Sokan az anyagi függés vagy a közös gyerekek érdekeinek előtérbe helyezése alapján döntenek a maradás mellett.
Van, akinél egy hosszú folyamat eredménye a válás, míg mások egy hirtelen megvilágosodás alapján döntenek úgy, hogy vége.
Társunk egyszerre több szerepet tölt be mellettünk, barát, szexpartner, játszótárs stb. Ezek a szerepek nem egyidejűleg épülnek le, s az elengedés általában fájdalmas.
A piacot mindenesetre elárasztják a kreatív és felvilágosult válásról szóló művek. A kapcsolatok megmentéséhez szükséges tanácsok viszont többnyire csak szájhagyomány útján terjednek. A válás nehéz ügy és a döntésünk helyességét csak jelentékeny idő elteltével tudjuk megítélni. Ugyanis nem elég, hogy igazunk lesz és elválunk, az igazi visszaigazolást csak az jelentheti, ha újra boldogok leszünk.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!









a többi feladat gyerekjáték
Kivételt képez az olyan eset, ami sajnos elkerülhetetlen: a halál. Engem csak az tud megrázni. Senkinek nem kívánom, hogy az ál-szenvedéseiből egy haláleset térítse észhez, és mutasson rá az igazi értékekre.
Akkor nem is említem azt a blogod, amiben megtépted a családod védelmében a nőt a munkahelyén
Nem tehetek róla, de nem bírom "nézni" ha valaki szenved és úgy érzem valahogy segíteni kell. Valószínűleg túl sokat gondolok magamról: hogy jövök én ahhoz, hogy pont én ébresszek valakit rá, lehet másképp is?
Lehet, hogy Neked nincs szükség visszajelzésre....neked így jó. Elfogadom.
-nem hiszem h ennek az oldalnak a tehetségkutatás a célja, majd pályázom, ha úgy gondolom, h megállnám a helyem...de nem itt
-az írások kb 2 év alatt íródtak, és nem most
-nem hiszem ,h magyarázkodnom kellene,
mert 2hét csók nélkül-- kézfogással....csak románc, ez biztos..de az írásaimban a tini
kori belém szorult bánatom is benne van
-megpróbálom a más témát, bár ihletem nincs hozzá...attól még sikerülhet...
-és keresek a férjemről is vállalhatót--
csak Neked, 80 oldalt biztosan írtam neki ,bár verses prózában, de felteszem Neked
-és azért Benned is van bőven harag önmagaddal szemben, valahogy így érzem a hozzászólásaidból,,,
üdv:
E.B.