Megúnt feleségek
Ha kérdezik, a férfi csak ennyit mond szégyenlősen: "elmúlt a szerelem.". Mégis jobban hangzik annál, hogy "az asszonynak már lógott a melle" vagy "többé nem kívántam vele a szexet". Szalonképesebb annál a verziónál, hogy "mancikának bezzeg szép a cicije" és "vele sohasem unalmas az együttlét"... A túlhajtott szépség- és fiatalságkultusz létrehozta az eldobós anyák kategóriáját. A feleségeknek, miután életet adnak egy-két gyereknek és nem tudják hozni a tökéletes formát, nagyjából végük. Korábban csak lelki értelemben dobták őket sutba, a szerető csak mellékszereplőként játszott a képbe. Az erkölcsi gátszakadás azonban alámosta a család című intézményt és mancika ezzel a második vagy harmadik feleség szerepbe avanzsált. Az előző sorskönyv ismétlődésének csak a férfi nemi aktivitása, no meg a pénztárcája szab határt. Az erkölcs helyébe a józan gazdasági racionalitás lépett. Aki egyszer elvált és "lepucolták" róla a vagyona felét - itt már nem finomkodnak a jelzőkkel- az legközelebb óvatosan jár el. Hagyja mancikát parkoló állásban, s ha az elunná a hitegetést, hát másikra vált. A mancikák ugyanis csereszavatosak. (Tudtak valamit a régi öregek.) De mi lesz a használt feleségekkel?! Létszámuk riasztó méreteket öltött az utóbbi évtizedekben. Tele velük az összes párkereső oldal. Valószínűleg megtalálják maguknak azokat a használt férjeket, akik végképp csalódtak a mancikákban. Csak kár, hogy ezzel a megoldással a magáé helyett, minden férfi a más gyerekét neveli...









a semmiségről is eszembe jutott valami , hogy egyáltalán mi is az? Gondolom ti is tudjátok vagy gondoljátok, hogy a magánzók többsége bajban van a szeretet elfogadásával, inkább szeretett tukmál, általában nem tolerált viselkedést elfogad, kutat, majd egy általában semmiségnek látszó (utaló magatartásnál) belép az ego
köszönöm a beszélgetést!
máskor is jövök, amolyan önelemzésként, nem mondom senkinek, de mindenki tudhat róla!
jó éjt!
Nagyon jó érzés számomra, így magánzóként, hogy egymásra találtak.
Szóval és tettel, én családpárti voltam és vagyok, csak felismertem a saját korlataimat és nem erőltettem.
Az elváltaknál kell még egy hűtő, még egy mosógép, ...stb, és ez aztán hatványozódik, az egyedek egyre fogyasztanak, a forrás kiapadhatatlan