..már egy hete csak a kolbászra gondolok, …
… mindig meg-megállva… Talán nem én vagyok az egyetlen közületek, aki belevágott élete első negyvennapos böjtjébe. A tudományos alapok hiányában a szájhagyomány útján terjedő módszert tettem – kalbász helyett – magamévá, tehát húshagyó kedden letettem a húst, no meg a pálinkás stampedlit. Ahogyan kedves barátnőmtől, gé-től PÉNTEKEN megtudtam, igen felhasználóbarát a rendszer, mert tulajdonképpen csütörtökig zabálhattam volna, ha jobban informálódok, mivel e nap még a torkos jelző alá esik (?) (Bár itt érzek némi képzavart illetve folklórkeveredést, de mindegy..) Szóval, tovább jellemezve a szisztéma rugalmasságát, azt is megtudtam a párom igen hívő leánykájától, hogy a tilalom a hét NEM minden napjára vonatkozik, így például szerdán (kivéve a hamvazót) és vasárnap mégis lehet enni húst (?) De nem hagyom magamat összezavarni…!!! Maradok amellett, ha már nincs lúd, akkor már mindegy, legyen hát sovány…, nem eszem húst és nem iszom alkoholt negyven álló napig és punktum. Gé szerint még fogyni is fogok, amit a folyamatos kenyér és tésztazabálás alapján végképp nem érthetek…, de drukkoljatok, aztán utánam a fáklyás körmenet!









Amúgy a hús megvonása nem az?
Bár mondjuk én 2 évig nem ettem husikát!