Lovagok térden
Ellepett minket a gaz. Az összes átvitt értelemben. Is. Nem világosak a viselkedési és játékszabályok, a játszma így csakis únfair lehet. Panaszkodunk a férfiakra: udvariatlanok, faragatlanok, hiányzik belőlük az érzékenység, az elemi tapintat. Miközben többségünk nadrágot húzott és némelyikünk - bevallom én is közéjük tartozom - kipróbálta a nyakkendőt - átvitt értelemben is. Önmegvalósítunk, pénzt keresünk, családot tartunk el (ahelyett, hogy fenn), miközben fut a lakás, hébe-hóba van vacsora és nincsen időnk a gyerekre. Kifelejtettem a férfit. Sokan kifelejtjük Őt a sorból - megjegyzem. Az elvárásokkal viszont nem bánunk csínyján: hozzon virágot, legyen figyelmes és kedves velünk. Mert ezt mi megérdemeljük. Érdemes lenne végiggondolni, hogy milyen emóciókat vált ki a férfiból egy erős, önálló, helyenként - na, csak egy picit - agresszív nő. Aki erős, az nem szorul védelemre, aki önálló, annak nincs szüksége támaszra és ha még agresszív is - arra melyik férfi kíváncsi..? Legalább egymás közt: lássuk ezt tisztán - de a pasiknak egy szót se...








