Jóban, rosszban...
Egyszerűen hangzik, nem igaz? A házassági kötelék mindenki előtt ismert, alapvető tartalmáról van szó. Az egyházi szertartás nem engedi elsikkadni ezt a lényeges esszenciát:
"Pap: Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?
Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?
Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?
Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?
Az esketési szertartást követi maga az eskü - amely benne rejlik az esküvő, esküvés szavainkban is:
Pap: Most pedig, ősi magyar szokás szerit, esküvel is erősítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígértetek! Tegyétek ujjatokat a feszületre, és mondjátok utánam az eskü szavait!
Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei,
(csak a vőlegény) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből vettem feleségül
(csak a menyasszony) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből mentem hozzá feleségül
Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint, és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.
Isten engem úgy segéljen!"
Eljuttottunk végül a lényeghez: "őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.."
Tehát szent ígéretet (esküt) teszünk arra, hogy kitartunk a házastársunk mellett egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, mindaddig, amíg a halál el nem választ.
Aki valóban átérzi e szavak tartalmát, a súlyos mondatok hatására mindig megborzong. Nincs "de", semmi kimentő feltétel vagy apróbetűs rész. Semmiféle bajában és kész.
Kunderától tudjuk, hogy az életben szinte minden fontos döntésünk visszafordíthatatlan. Szerinte azonban a modern ember csal: megpróbál kifarolni az esküből, következmények nélkül megúszni az állhatatlanságot. Megkeresi magának (vagy legyártja) az apróbetűs részt, feloldozza magát az kellemetlenné vált kötelmekből. Továbblép, átlapoz. Pedig az eskü ma is ugyanazt jelenti, mint száz évvel ezelőtt. A modern ember megszegi az esküt és reménykedik, hogy azért mégis megsegéli őt az ég...









Most megkérdezhetitek tőlem, hogy ha ennyire okos vagyok, akkor miért volt ennyi varga-betű az életemben, életünkben. Nem voltunk a korábbiakban elég megfontoltak, érettek. Az Ég így rendezte el sorsunkat, hogy életünk delén-közepén találjunk rá az egymásnak rendelt MEGFELELŐ-re.
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy ne adja fel. Érdemes keresni, odafigyelni. Egyszer – talán váratlanul – megjelenik a MEGFELELŐ. Fel kell ismerni. Kézen kell fogni, és minden megy az elrendelés útján.
De (a gazdasági, pénzügyi és energiaválságon túl) erkölcsi válságban is vagyunk sajnos, amit a többivel ellentétben nem lehet kiheverni egy generációval!