Hűség - csakúgy
Létrehozva: 2009-02-02 17:33 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Miközben olvasom szarvasunk vészjósló elemzéseit a párkapcsolati trendekről, transzparens módon emelkedik a vérnyomásom.
Valóban ennyi lenne a dolgunk?! Helyzetjelentés, hogy hol tartunk és megadóan nyugtázni, hogy nincs remény? Ha van is, valószínűleg csak a távoli jövőben, amely viszont sosem jön el. Hát nem.
Itt van például a hűség… Nem mondhatnám, hogy manapság kötelező lenne, sőt.
A házasságtörőt évszázadokig üldözte az egyház, kivetette magából a társadalom. Ma már csak elnézőn mosolyog felette a többség: „lám-lám, hát ő sem kivétel...”
Elkoptak a kőbe vésett szabályok, talán nem is baj ez. A tízparancsolat – ha belegondolunk - jórészt az állati sorból való elemelkedésünket szolgálta. Házirendre csak az óvodában, iskolában van szükség, ideje lenne észrevennünk, hogy az emberiség felnőttkorba ért..
Ne azért legyünk hűek, mert kötelező, hanem mert így akarjuk. Mert találkozunk valakivel, aki megérdemli a tiszteletet. S akit tisztelünk, az viszontszeret minket. Miért ne viselkednénk vele tisztességesen, emberhez méltó módon? Ha csalódunk is – ez nem kizárt – addigra már kialakul bennünk egy belső tartás, mérték, amely alkalmassá tesz minket a következő kapcsolatra. Amely lehet akár az igazi. Nem adjuk fel. És ismét megpróbálunk hűek lenni, csakúgy..
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
12
8
gé
2009-02-05 (3 éve)
Dehogyis! Ha vigyáznánk, nem volna rá szükség!
7
NEA
2009-02-04 (3 éve)
vigyázunk is mindig a gyors és hatékony rehab-ra, igaz, gé?
6
gé
2009-02-04 (3 éve)
Én tudok hű lenni, ezért úgy gondolom, hogy hűnek lenni lehetséges. Írtózom a sérüléseikből felépülni képtelen egyedektől.
5
Ronnie
2009-02-02 (3 éve)
Igazán nincsmit
Nekem is hasonlóan megnyugtató, hogy tényleg létezik még efféle felfogása a dolgoknak 
4
NEA
2009-02-02 (3 éve)
Kedves Ronnie, fontos nekem a visszaigazolásotok, hogy nem állok egyedül a véleményemmel, köszönöm








