HATtyúk
Tegnap vásároltam egy akciós bontott csirkét, amiben éppen az volt az akció, hogy rohadtul egybe volt. Kénytelen voltam feldarabolni. Általában megveszem aranyáron a combokat vagy a mellfilét külön. Az egész csirke nagyon gazdaságos megoldás: az aprólékból levest, a combokból sültet, a mellből finom ragut készíthetsz. Ha ügyes vagy, akár 3-4 vacsora is kipipálva vele.
Ha elakadok a főzésben rendre a telefon végén vagy pedig a neten kötök ki. Most addig a pontig jutottam egyedül, hogy a szemöldök-csipesszel gondosan kiszedegettem a toll-maradványokat (hogy a fenébe is hívják ezt, toklász?!) A további teendőkre anyámnál nem mertem rákérdezni, túl cikinek ítéltem az én koromban. Gondoltam, majd keresek és találok egy tuti kis oktató-filmet a világhálón, a "Csirke szakszerű feldarabolása" címen. Mivel azonban nem leltem ilyet, a létező legélesebb késemmel nekiláttam a trancsírozáshoz. Annyit olvastam valahol, hogy az ízületnél kell vágni. Mégpedig négybe vagy nyolcba. Oké. De az ízület gondosan be van takargatva a csirke húsával és bőrével. Még jó, hogy a toll már nem zavar be ilyenkor. Lehet, hogy a csirke gondos letaperolása és a harmadik próbálkozás után végre eltalálod a helyes pontot, de addigra már a nemes részeknek (hús, bőr) annyi. B verzió: sokadszorra sem találod el és dühödben szilánkosra vágod a csontot C verzió: egyszerűen letöröd a csirke lábát haragodban D verzió: kivágod a csirkét a csudába és pizzát rendelsz ...
Készülök az önellátó gazdálkodásra, úgyhogy megrémültem: ezek után mihez kezdenék ÉN egy bontatlan, sőt nagyon is élő csirkével?!
p.s.: Megnyugtatásul: a húsleves hihetetlenül finomra sikerült.!








