Hasonló-hasonlót vonz?
Létrehozva: 2009-01-10 14:08 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Krisszel keveredtünk vitába LolliPoppins utolsó bejegyzése (a modernkori szőkeherceg) kapcsán…Utánanéztem a neten és a geographic portálján az alábbiakat találtam:
„A hasonló-hasonlót vonz elmélet igazságát a párválasztás esetén több korábbi kutatás is alátámasztotta. Bizonyítást nyert, hogy hosszú távú kapcsolatra inkább választunk magunk mellé olyan partnert, aki jobban hasonlít hozzánk fizikailag, örökletes személyiségvonásaiban (pl. temperamentum), intelligenciaszintjében, iskolázottságában.
Ez evolúciós szempontból – persze nem tudatosan – érdekünkben áll: a hasonló partner több velünk közös génnel rendelkezik, ami azt eredményezi, hogy eljövendő utódunkban génjeink nagyobb arányban reprezentálva lesznek. A hasonló-hasonlót vonz megfigyelhető az állatvilágban is.”
Ez evolúciós szempontból – persze nem tudatosan – érdekünkben áll: a hasonló partner több velünk közös génnel rendelkezik, ami azt eredményezi, hogy eljövendő utódunkban génjeink nagyobb arányban reprezentálva lesznek. A hasonló-hasonlót vonz megfigyelhető az állatvilágban is.”
Azt gondolom, hogy az állatoknak ez esetben (is) jóval könnyebb a dolga. Nézzük csak sorjában:
„fizikailag”, mit jelent ez az emberek világában? Számos eszközt teremtett az emberiség a másik nem hatékony megtévesztésére: gondoljunk csak a plasztikai sebészetre vagy az öltözködés külsőt befolyásoló komoly szerepére. Nem is említem, hogy pl. egy BMW vagy egy jól szabott öltöny gallérja alól kivillanó BOSS felirat mennyiben befolyásolja a hímneműek külsejét...
Tehát mindannyian – tisztelet a kivételnek – a LÁTSZAT rabjai vagyunk. S bizony az első benyomás után könnyen érhet az a csalódás, hogy a BMW lízingelt, a csinos öltöny meg csak kölcsönbe volt (utalnék itt a Kaméleon című filmre).
„örökletes személyiségvonásaiban” pl. temperamentum ezzel is vitatkoznék:
Tapasztalatom szerint azok a kapcsolatok működnek stabilan, ahol kimondva-kimondatlanul elfogadott az egyik fél valamifajta dominanciája. Ennek hiányában „a két dudás egy csárdában” esete forog fenn és az élet állandó küzdelem.
„intelligenciaszintjében”, hát ezt a paramétert gyakran felülírja a látszat-külső, tipikus példaként utalnék az üresfejű szilikonbabákra.
„iskolázottság”, ez túlnyomórészt a társadalmi elvárások miatt lehet fő szempont, „van diplomája?” kérdi a kedves mama az új pasiról kíváncsian.
Egyébként a témáról eszembe jutott a "P.s. I love you" zseniális jelenete Lisa Kudrow-val, aki szingliként próbál ismerkedni és kb. a következő kérdéseket teszi fel a delikvensnek: Nős vagy? Van állásod? Buzi vagy? – majd ha a pasi átmegy az előző gyorsteszten, gyorsan megcsókolja, hogy működik-e a kémia közöttük.
Sorry, de én inkább hiszek Lisa módszerében, mint a tudományos kutatás eredményeiben. Talán azért is, mert eddig még egyik pasim sem hasonlított az apámra…
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
12
9
kriszta
2009-01-19 (3 éve)
A kompromisszumokról csak annyit, hogy kicsiket lehet, nagyokat TILOS
8
NEA
2009-01-16 (3 éve)
szerintem az igazi kompromisszum a két dudás esete..., ilyenkor általában a nő jár rosszabbul vagy pedig a házasság
7
gé
2009-01-16 (3 éve)
Pedig valóban működik a hasonló-hasonlót vonz elv. A temperamentumnak bizony egyeznie kell. Meg még sok mindennek. Minden egyéb megoldás = kompromisszum. Működik, de óriási önfeladással.
6
NEA
2009-01-11 (3 éve)
mindörökké...Ámen
Előzmény
5
kriszta
2009-01-10 (3 éve)
és éljen a BARÁTSÁG 








