Ha a l'art pour l'art már nem elég..
Mindannyian tévedhetünk. Felértékelünk egy mosolyt, félreértelmezünk egy kedves gesztust. Szerelemnek nevezünk egy tyúktojást. Apróbb-nagyobb sikerei mindenkinek vannak, lehetnek. Jó, ha az ember egészséges önértékeléssel bír, s képes helyiértéken kezelni az elismerést. Az állatkerti majom ketrece előtt is tolonganak. Az érdekesség , az egzotikum nem szinonimája az értéknek. Sajnálatos, de tény. A gond akkor kezdődik, amikor az "ismertségünket" elkezdjük aprópénzre váltani. Onnantól már nem csak hisszük, hanem el is várjuk, ami jár. Már nem elég a l'art pour l'art élvezet, anyagi elismerést vágyunk, aranyból font glóriát bölcs homlokunk köré. Piedesztált, ami kiemel a tömegből. Úgy hisszük, így majd leszünk valakik. Az a biztos, ha leborulnak a nagyságunk előtt. A vastaps majd elnyomja az állandó bizonytalanságot, ami ébren tart, lassan megőrjít és folyamatos visszaigazolást követel. Miközben talpnyalók hada simogatja buksi fejünket, nem érünk rá elgondolkodni azon, valójában mit is akartunk közölni - igazán.. Lényeg, hogy jól hangzik, nem? A tartalom másodlagos. Kipróbáltuk, itt minden elmegy. Lényeg, hogy maradhassunk. Jó magasan, a város fölött...









50, 55 - Ezt már megválaszoltam a 37-ben
Ahogy ismeretlenül bánsz emberekkel, hiszem h azt kapod vissza: ha látatlanban lekicsinylesz, gúnyolsz, cimkézel másokat, akkor azt. Ez nea jelen írására is vonatkozik - inkább befele kellene tekinteni és arról írni. Agresszió nincs bennem, de szánalom az bőven