Groteszk
Anyósom szerint Háy János - az egyik kedvenc íróm – olvashatatlan, mert kibírhatatlanul sötéten látja a világot. Pedig az említett író legnagyobb erőssége, hogy nem feketén-fehéren ábrázol, hanem elragadó iróniával láttatja: valójában minden inkább nagyon is szürke.. A „Házasságon innen és túl” című novelláskötetében található egy írás, a címére már sajnos nem emlékszem. Egy férfiról szól, aki kimaradozik otthonról, a felesége egyre gyanakvóbb lesz, biztos benne, hogy csalja őt az ura. Mígnem kiderül, hogy a pasas gyógyíthatatlan beteg és a terápia rabolja el minden idejét. A feleségének azért nem szólt korábban, hogy megkímélje az aggódástól. Az asszony megkönnyebbül, az olvasó katarzist érez. A férjet végül legyőzi a halálos kór. Gondolhatnánk, hogy itt a vége, de nem. A temetésen, a hátsó sorokból elénk villan egy zokogó, idegen nő képe. (Magyarázatul: a férfi szeretője.) Persze találkozhattak volna a férfi halálos ágyánál is a riválisok és akkor korábban lelepleződik a csalfaság. Kérdés: Te gyászolnád a férjedet, ha a halálakor kiderülne, hogy csúnyán elárult és megcsalt…?









Valaki látta a páratlan párost?