Erő és erény
Mindenki valamilyennek születik. Dominánsnak vagy megalkuvónak. Erőszakosnak vagy éppen szelídnek Amazonnak illetve madonnának.
Az életünk első szakasza arról szól, hogy öntudatlan ártatlansággal megéljük azt, ami adatott. Erőteljes jegyűként (pl. oroszlán) használjuk az erőt, kiárasztjuk a szenvedélyt , megpróbáljuk leigázni a környezetünket, majd a világot. Vigyázunk arra, hogy minden kérdésben igazunk legyen.
Azután jó esetben az égiek figyelmeztetnek, hogy nem jó úton járunk. Néhány pofon után világosan látszik, hogy mire mentünk az eddigiekkel. Egy váratlan baleset, összeomlik a szilárdnak hitt kapcsolatunk vagy az egzisztenciánk - az angyalok a szemünkbe köpnek.
Tévedés azt hinni, hogy az erő azért van velünk, hogy használjuk. Az élet második felének feladata éppen az, hogy megtanuljuk uralni az adottságainkat. Rájövünk arra, hogy ha már mindenben igazunk is van, de minek?! A győzelem vagy a boldogság számít?! Észbe kapunk és elkezdjük kifejleszteni a madonna-arcunkat. Az amazon már a múltté. Erénnyé nemesítjük a velünk a született erőt... Megérkezünk.









ez a dilemma foglalkoztat már egy ideje, még tavalyról hoztam át magammal
Köszönöm az értékes hozzászólást!
Igazán nehéz kérdést taglaltál, már, ha kérdésnek szántad. A megállapításaid, és meglátásaid kemény tapasztalatokon alapulnak. Abban mégis vitatkoznék veled, hogy az erő nem azért van velünk, hogy használjuk /már ha nem a Star Warsre gondolsz/ de igen az erőnket mindig használni kell és borzasztóan fontos, hogy olyankor tudjuk összpontosítani, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Én már megéltem egy pár évet, és sajnos olyan helyzeteket is, amikor erre igen nagy szükségem volt! De abban is igazad van, hogy ez nem minden! Szerintem soha nem érkezünk meg, az életünk egy folytonos utazás, és az ezzel kapcsolatos benyomások meghatározzák mindig, hogy az adott helyzetben éppen mire van szükséged, erőre, gyengédségre, megértésre, vadságra, segítségre, szeretetre, barátra, szeretőre vagy bármi másra. Nem banális megállapítás, hogy az élet egy körforgás,/bár én soha nem így éreztem/ A fájdalmak mindig tanítanak, a csalódások megerősítenek, Köszönöm az írásodat, megint elgoondolkodtattál az élet dolgairól. Szeretettel üdvözöllek, további szép napot Gyöngyi