Éljen a nőies oldalunk!
„...és a nők, ha nők, szemérmesek, de ha úgy döntöttek, hogy akarnak egy férfit gátlástalanok, mint egy felhőszakadás, lelkileg is pucérok, akár a júliusi verőfény, szeretnek apróságokkal csendesen bíbelődni, tudnak sírni, tudnak megbocsátani, ok nélkül, tudnak várni, kitartón és mozdulatlanul LENNI, a legritkábban vannak magukkal eltelve, szóba állnak tárgyakkal és növényekkel, éppúgy, mint a gyermekekkel, nem pornográf a fantáziájuk, hanem egy forró, illatos és félhomályos dzsungel, telis de tele titkokkal, és több az önfegyelmük, mint nekünk, ki tudják várni a helyet, ahol sírva fakadhatnak, zavartalanul dühönghetnek, bátrabbak, igenis bátrabbak a nők, és mélyebbről fakad ez a bátorság, ők nem szikláról ugranak a tengerbe, de egy szép napon rábízzák az életüket valakire, aki tegyük fel, még nem is bizonyított, és idegennek is felvarrják az ingjéről leszakadt gombot, nem is kell megkérni őket rá, ők maguk ajánlják fel. A nőkben póztalan a nagylelkűség.”
(Részlet szeretett mesterem, Kornis Mihály: „Feliratok a fehér égen” című kötetének „Mi a jó a nőkben?” című írásából.)
Boldog nőnapot lányok, megérdemeljük!








