Egy köszöntő el nem mondott része
Létrehozva: 2009-01-25 11:02 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
A testvérem vagy és nagyon szeretlek…., te voltál a gyerekkori ideálom, a példaképem. Jelentős a korkülönbség közöttünk és tegnap egy kerek évfordulót ünnepeltünk, a család és a barátaid. Köszöntőt is mondtam. Minden, ami elhangzott, az szó szerint igaz. De van, amit ott nem mondhattam el. Az ünnep nem a szemrehányások ideje... Beszéltem arról, hogy mindig számíthatok rád a bajban, de elhallgattam, mennyire fáj, hogy nem vagy része a mindennapjaimnak.
Mikor egyedül voltál, egy hosszú és terméketlen házasság után, próbáltam segíteni. A mostani kedvesedet én mutattam be, aki azóta egy gyönyörű kislánnyal ajándékozott meg. Egyszer viccesen megemlítettem, hogy én hoztalak össze titeket, de erélyesen leintettél, hogy felejtsem el ezt. Még azt gondolnák, hogy képtelen vagy egyedül ismerkedni. Nem értettem a dolgot, de nagyon megbántottál. Egy éve nincs rá megfelelő alkalom, hogy megnézd az új irodámat, amelynek a cégtábláján a te neved is szerepel. Örülök, hogy boldog vagy és tudom, hogy rendkívül elfoglal a munkád és a kiscsalád. Mégis jó lenne valahogy közelebb lenni hozzád. A testvérem vagy és nagyon szeretlek…
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
Unokanővérem volt a legjobb barátnőm és mióta új kedvese van, azóta soha nem ér rá(m) és a "legjobb" az volt, amikor azt mondta: "Jobb is hogy haza mész, mert nem érek rá veled foglalkozni!" (akkor jöttem haza és beugrottam hozzá kicsit, boldogságban osztozni)!Akkor értettem meg, hogy ez a dolog csak nekem fontos! Azóta én sem keresem, mert rájöttem felesleges! Szomorú veszteség az ilyen!