Bürokvíz
Létrehozva: 2009-05-20 11:01 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Azt hiszem, ma sikerült megfejtenem - ha már áthatolnom rajta nem is - a bürokrácia végtelen útvesztőjét.
Kezdetben vala az ember, aki egyben szakértő. Muszáj vót annak lennie, ugyanis nem létezett még papír, az összes tudomány az agyában leledzik, az esetleges alkalmatlansága három kérdés után kiderül, s máris repül..Jó esetben.
A papír későbbi képbe kerülése sokat rontott a rendszer működésén. Egy írástudó legyártotta őket, megint más rendszerezte, aztán egy harmadik kezelte a nyilvántartást és volt az, aki már annyi ideje volt a cégnél, hogy fejből tudta, mi hol van. Persze ehhez még a segítő szándékra is szükség volt.
Mert az átlag-ügyfélszolgálat összetétele - mind a mai napig - a következő: van az, aki ért hozzá és dolgozik, van, aki úgy csinál mintha dolgozna, de nem ért hozzá és végül aki nem is ért hozzá, meg tesz is arra, hogy úgy tűnjön, mintha dolgozna.
Szóval a válság mélyülésének következő etapja a számítógép térnyeréséhez köthető. Itt az alkalmasság már ott eldől, ért-e a delikvens a számítógéphez. Miért, van olyan is, aki nem... nem szégyen az. S ezen a ponton átalakul az ügyintézésünk egy televíziós kvízzé. Lehet találgatni, a közönségtől (kollégáktól) segítséget kérni. Végső soron telefonos segítséget hívni: a mindenható központot, amiről tudva levő, hogy soha sem veszi fel.
Mindezt jelentékeny idő alatt elvégezve persze...
Nos hát ezért van az, hogy bár haladunk a korral, de az ügyeink intézésének hatékonysága a technikai fejlődéssel egyenes arányban csökken....
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
A szolgáltató és informatikai ipar ekkora térhódítása láttán csodálkozunk, ha küszöbön a válság?
Hány olyan embert ismerünk, aki konkrét, termelő munkát végez? Gondolok itt olyan termékre, ami a mindennapi megélhetéshez szükséges.
Ha összeomlik a kártyavár, nekik legalább lesz mit enniük...