Beszéljünk magyarul!
Létrehozva: 2009-11-18 11:31 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
A materializmus jó mélyre ültette az emberi agyakban alaptézisét, miszerint a lét határozza meg a tudatot. "Éhes gyomorral disznókat álmodsz" - a társadalom széles tömegei számára érthető és a mindennapokban jól használható eligazítás ez.
Sokáig imponált Lukács György frappáns magyarázata: aki bizonytalan a materialista világrendet illetően, csak álljon ki a legközelebbi vonatsínre és az anyag csattanós választ ad majd a kétségeire. Ma már erről úgy gondolkodom, hogy tudatosan nem állok a vonatsínre, ha pedig valamiért muszáj lenne, még mindig ott vannak az angyalok és a levitáció.:).
A jelenlegi helyzet az, hogy egyre nehezebben értek szót a materialista alapon működő embertársaimmal. Nem viccelek, mintha teljesen más nyelvet beszélnénk.. Például az egyik ismerősömmel felmerült az únásig lerágott h1n1 kérdése. Az álláspontomat úgy foglaltam össze, hogy nem hiszem, hogy azt a sorsot szánta nekem az ég, hogy kimúljak a malacvírustól. Az ismerősöm tekintete megelőlegezett részemre néhány évet a Hárs-hegyen, jól bezárt ajtók mögött. Aki nem tanult meg bízni a megérzéseiben, annak számára ez teljesen kínai.
Már gyerekkoromban hittem a földönkívüliek létezésében. Nem azért, mert meglátogattak és elraboltak, hanem mert számomra ez sosem volt kérdés. Felfoghatatlan, hogy van olyan ember, aki kételkedik a létezésükben.
Sok embert valamilyen trauma indít el a spirituális úton: egy komoly baleset, egy súlyos betegség, veszteség. Én is közéjük tartozom, volt akkora szerencsém, hogy megtapasztaljam a fizikai érzékek feletti világ létezését. A rám mért szenvedés pedig ráállított a megfelelő pályára. A fejlődésem során az emberi kapcsolataim megváltoztak, barátságok múltak, átalakultak a prioritások. Az utóbbi időben bevonzott új ismerőseim szinte kivétel nélkül a hasonlóképpen gondolkodók közül kerültek ki. Lélektársak bukkantak fel a semmiből, akikkel félszavakból is értjük egymást. Szinkronban gondolkodom velük, mintha ezer éve ismerném őket. Naponta jönnek szembe velem a szükséges könyvek, információk, megfejtések. Egy szó mint száz, érzem, hogy jó úton haladok és a túra minden percét maradéktalanul élvezem!
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
