Az univerzális Nő
Pedig klassz dolog a sokszínűség.. Nekem speciel semmi bajom azzal, ha az atomfizikus nő, divatjamúlt szemüvegben, ósdi ruhákban pózol. Mint ahogy az sem zavar, ha egy szépség kukkot sem beszél idegen nyelveken. Mindkettő másra jött e világra. Az egyik kivételesen okos, a másik lenyűgözően szép.
Mégis azt tapasztalom, hogy sem az egyik, sem pedig a másik nem állja meg a helyét önmagában. Nem elég agyilag a top-on lenni, ha el akarod adni magad a munkaerő- és húspiacon, nem árt, ha közben követed a divatot. A pusztában lelt, analfabéta szépségek ideje is leáldozott. Miért? Hát az a fránya márketing, már megint. Hogy dicsőitenék a világbékét a földgolyóbis összes tv-adóján nyelvtudás nélkül. Az állásinterjúkon a külsőben megnyilvánuló igénytelenség jellemzően beárnyékolja az észbeli képességeket.
Már a lányom is tudja ezt. Bár kitűnő tanuló, ha megkérdezed: mi leszel, ha nagy leszel, így felel: Topmodell... Tudom, hogy elég ciki. De hiába, Tyra Banks ikonteremtő műsora komoly hatást gyakorol a (szép) tinédzserekre.
A környezetemben mindenki mindent megtesz azért, hogy minden szempontból a legtöbbet hozza ki magából. Függetlenül attól, hogy éppen mihez van kedve. Ezt nevezzük belső igényességnek. Pedig inkább társadalmi elvárásnak kellene, hm..?









Dehogyisnem kisanyám, csak olyan távol állsz tőle, mint Földünktől az Androméda csillagkép.
De gyerekként leginkább sólyom szerettem volna lenni...