Az álom felülír?
Erőss Zsolt jobb lábát a térdizülettől lefelé amputálni kellett a hegymászó Tátrában történt súlyos balesete miatt. Túravezetőként, ereszkedés közben, a háromtagú csapatukra zúduló őrült erejű lavinát próbálta kifékezni. A többiek sajnos tehetetlenül sodródtak a lavina előtt és Zsolt mind a két lábát eltörte a szerencsétlenség során.
Egy hétköznapi ember, ha elveszíti a lábát, hónapokra , sőt évekre van szüksége, hogy megeméssze a történteket - ha egyáltalán sikerül valaha... Gondolhatnánk, hogy egy extrém sportoló esetén ez fokozottan igaz. Egy motorversenyző feleségeként, számomra a hegymászó szokatlan reakciója nem is oly meglepő. Ismerek olyan bajnokot, aki leszakadt és visszavart (!) lábbal is folytatta a versenyzést.
Erőss Zsolt az amputálásról aszerint döntött, hogy mely megoldás esetén van lehetősége a korábbi életforma, tehát a hegymászó sport folytatására. Talán elbiceghetett volna a sérült lábbal még sokáig, de a hegymászásról örökre le kellett volna mondania. Ül az kórházi ágyon, egy nappal az amputációt követően és a jövőbeni terveiről beszél. Mosolyogva.
Igen.., azt hiszem, hogy az álom felülír.








