Anyaság, marhaság...?
Van egy vicces mondás a családunkban, anyósomtól ered: "anyaság: nagy marhaság". Mielőtt bárki félreértené, ez valóban vicc és az anyaság örömei feletti ironizálásra szolgál. A családunk egyébként - ahogyan a mai famíliák túlnyomó része - divatos szóval élve: gyermekközpontú, ahol a központ nem valahol alul, hanem magasan, mindenek felett értendő. Tehát a gyerek szempontjai abszolút prioritást élveznek. Nekünk ez így természetes. Természetes az is, hogy a gyerekeink transzparensek, nem játszmáznak, mint a kortársaik közül sokan. Kerülik az intrikát, a sunyi kavarásokat, ami oly gyakori a gyerekek között. Hazugságra még kényszerből sem rávehetők. Tehát a mai társadalmi viszonyokat nézve: született áldozatok. Nem nevelünk harcost, azért sem. Egy dolgot szeretnénk örökre a tarisznyájába tenni: amit az édesapám egyszer így fogalmazott meg: "tisztességesnek lenni nem könnyű kislányom, de hosszú távon csak így érdemes" Szeretjük és dicsérjük őt - lehet, hogy túlzottan is sokat. Ez az egyetlen fegyver amit adhatunk neki: az önbizalom, no meg az, hogy amikor hátranéz mindig maga mögött tudjon bennünket: a szüleit, a családot. A gyerekek gyakran néznek hátra... Visszanézni, bátorítani csak az tud, aki igazán jelen van. Az ilyen szülő számára viszont minden egyes nap: anyák napja...
12








