A szegény ember meg az aranyhaj
Létrehozva: 2009-01-31 09:47 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Volt egyszer egy nagyon szegény ember, aki kölcsönbe kapott a banktól egy hófehér jaguárt és elment vele a za-varosba halászni. Nem kellett sokáig erőlködnie, hogy a hálójába kerüljön egy igazi aranyhaj. A szegény ember miután örömét lelte a jó fogásban, már éppen visszaengedte volna az aranyhajat a za-varosba, mikor az váratlanul megszólalt. (A szegény ember nagyon elcsodálkozott, mert azt gondolta, hogy az aranyhajak beszélni nem, csak a hálóban szépen vergődni tudnak.)
Az aranyhaj azt ígérte a szegény embernek, hogyha nem küldi őt vissza a za-varosba, akkor szívesen teljesíti három kívánságát. A szegény ember hallgatott, fogalma sem volt, mit kérhetne ő egy aranyhajtól. De aranyhaj felajánlotta, hogy szívesen segít ezt is kitalálni neki.
- Mondjuk, kívánd azt, hogy bár ne lennél házas! - javasolta az aranyhaj.
- Rendben - bólogatott a szegény ember.
- Kívánd még azt, hogy legyen egy megértő társad, aki szőke, felnéz rád és nagyon jó az ágyban.
- Jóóó… – pislogott az aranyhajra az ember.
- Látom - sandított aranyhaj a hófehér jaguárra -, hogy pénzre nincs szükséged.
- Ja, arra nincs – bólogatott bambán a szegény ember.
A festett aranyhaj később (ki tudja, miért) meggondolta magát és egyszeriben kicsusszant a szegény ember hálójából, aki talán még mindig ott csóválja a fejét - szegényasszony, aranyhaj és jaguár nélkül - a za-varos szélén állva...
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
Ezt én nagyon tanulságos "mesének" érzem, persze ez csak az én véleményem.
Miért? Mert egy ideje azt vettem észre , nekünk mint embereknek a jelleme , ember-emberhez való viszonya mit sem változott, túlzott jelentőséget kap a diszlet, a diszlet mégcsillógőbbá tétele pedig elveszi az időt és az energiát a benső békénk fentartásáról, az egymásra öszintén ödafigyelésről, az elfogadásról, arról stb.stb.