A kísérő
Létrehozva: 2009-08-11 11:17 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
A férfi szögletes alakú, drótkeretes szemüveget visel. Köszönése méterekkel megelőzi őt. Belép az ajtón, hangja betölti a konyhastúdió szieszta utáni, álmos légterét.
- Kettőre volt megbeszélve – hadarja az elébe siető tervezőnek – a Rózsa lakóparkból jöttünk, az ajándék konyhabútor egyeztetése miatt. Nem az én lakásomról van szó, csak elkísértem a barátnőmet – bök hátra a válla fölött magyarázón -, hogy segítsek neki a választásban. A férfi mögött nesztelen árnyékként feltűnik a lány és tétován leül a tervező által felkínált székre. - Ez itt egy bútortervező program – mutat az előttük levő monitorra a tervező – előzőleg bevisszük a helyiség paramétereit és…” -Tudom, tudom, láttam már ilyet! – szakítja félbe a férfi, s türelmetlenül körbenéz. - Rögtön hozok egy széket Önnek, Uram! – ajánlkozik a tervező. -Hagyja csak, nekem így tökéletesen megfelel - szól a férfi - a barátnőmnek kell látnia, hiszen ő választ. Mivel szeretnéd kezdeni, szívem? – fordul a lányhoz, aki a megszólítástól kissé összerezzen. Kezdjük talán az ajtófrontokkal? A lány hangtalanul bólint. -Rendben, legyen! Nos – fordul a férfi a belső építészhez – akkor lássuk először a frontokat! Milyen stílusra is gondoltál, kedves? -Valami klasszi… „ -motyogja a lány. -Igazad van – vág közbe a férfi - a retro az klassz lenne, illik a lakáshoz, mégiscsak új építésű. A belsőépítész zavartan köhécsel. - Rendben .. a retro stílusú frontokat az installációs állvány felső sorában találják. A férfi az állványhoz lép, a lány görnyedten követi. - Melyik szín tetszene, szívem? Ugye valami sötétebb árnyalat? A lány kezéből nagy robajjal a padlóra hull egy vaníliaszínű front. - Persze… -suttogja. - Vagy Te mégis világosat szeretnél? – kap észbe a férfi - Nyugodtan megmondhatod, nekem teljesen mindegy, drágám, végtére is a Te lakásodról van szó. A vaníliától persze meg fogsz őrülni, ha csak egy árnyalatnyit is eltér a csempétől. A férfi ekkor egy másik frontot emel a levegőbe, a lány kifejezéstelenül rámered. - No, mit látsz?! – kérdi a férfi. - Kicsit világos..? - nyögi a lány. -Dehogyis, azt látod, hogy egészen más stílus, nem igaz? Ennek semmi köze sincs a retro-hoz, inkább neobarokknak mondanám. - Nekem tetszik, hogy faerezetű. – szólal meg váratlan bátorsággal a lány. - Valóban szép, szívem, de ha már egyszer a retro mellett voksoltál, kérlek légy következetes! Ne raboljuk itt a tervező hölgy idejét! Nem beszélve arról, hogy úgysem találnál hozzá ugyanolyan munkalapot, ha meg az erezete eltér, akkor a kettő üti egymást, nem igaz?! A lány segélykérően néz a tervezőre, de mielőtt az megszólalna, a férfi folytatja: Ez, amire eredetileg gondoltál, pont jó lesz! – tart egy sötétbarna színű frontot a rezzenéstelen arcú lány elé. - Szuper! Mehetünk is tovább a munkalapra. A lány visszarogy a székre. - Khm… szól a tervező .. nos, a konyhapult a divatos trend szerint vagy azonos színű vagy pedig erősen kontrasztos, a kiválasztott front esetében tehát világos kell legyen. - Akkor talán ez lehetne vaníliaszínű? – súgja a lány - Esetleg faerezettel? – folytatja sírós hangon. - Emlékeztetlek, hogy a faerezetűt már az előbb elvetetted, szívem! – inti le a férfi – „S a retro stílushoz inkább az azonos, tehát a sötétbarna szín illene, nemde?! A lány ölébe ejti a kezeit és megadón bámulja a monitoron felsejlő sötét jövőt. - Ok – szól a tervező, miközben megtörli gyöngyöző homlokát -, akkor megegyeztünk, köszönöm a türelmüket, a konyhát az adott paraméterekkel megtervezzük és elküldjük az Önök által megadott e-mail címre. Diktálná nekem, kérem? - fordul a férfihoz. - Az enyémet?! Ja, nem .. A barátnőm címére szíveskedjenek megküldeni, övé a lakás, én csak kísérő vagyok. A férfi kiviharzik, s a lány épp olyan észrevétlenül, ahogyan érkezett, utána lebeg.
A távozásukkal keltett huzattól a virtuális konyha sötétjében vacogva összekoccannak az üvegpoharak.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
Nem kellene kétévenként átgondolni a szineket