A királyfi meg a hétfejű..
Létrehozva: 2009-01-24 12:07 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Ez a mese ott kezdődik, ahol a hasonló történetek általában véget érnek:
„A meseszép királylány kezét elnyerte a fehér lovon érkező királyfi, akivel összeházasodtak és boldogan éltek addig, ameddig ….”
No itt kerül a történetünkbe a sárkány, a hétfejű.
Merthogy a mesebeli királyfinak ma már nem elegendő a király leánya, de még a fele királysága sem. Harcos ambíciói nem elégednek meg mindazzal, ami az egyszerű halandók számára egy tündérmesében maga a beteljesedés. Nem elég számára a szerencse és a boldogság, ő a Sikerre éhezik, mégpedig mindennél jobban.
Már a cél meghatározásánál is ügyelnie kell, nehogy alulválasszon. Például az egyfejű sárkány legyőzése nem jelent valódi kihívást. Poros trófeájával már minden átlagos vitéz büszkélkedhet. Ellenben hét levágott sárkányfej, az már valami! Persze az ilyen értékes trófeákat nem adják olcsón. Először is a hétfejű sárkány kizárólag az Óperencián túl található, odáig kell elmenni érte, ahol a kurta farkú malac túr.
Adott tehát az elhatározás, elindul a királyfi, a királylány pedig kicsiny gyermekükkel a karján mosolyogva integet neki az ablakból.
Eltelik egy év is, mire hazatér a vitézünk, kezében a véres sárkányfejjel.
Arca mosolytalan, korántsem elégedett, hiszen hátra van még a java: további hat fej lenyesése. A királylány láttán azonban felderül a kedve, kisfiát karjába kapja és boldogan élhetnének addig, ameddig ….. ha másnap a fegyelmezett királyfi nem indulna ismét útnak. Indulás előtt azért részletesen beszámol szeretteinek a sárkányfej levágásának hősi tettéről és kikérdezi őket, hogy mi történt távolléte alatt a birodalomban. A búcsúzó királylány arca csak akkor szomorodik el kissé, mikor férje alakja már eltűnt a várkapu takarásában.
Így telnek-múlnak a hónapok, míg megérkezik a vár ura, kezében a második trófeával. A harcban ezúttal sérüléseket is szerez, nem túl súlyosakat, de a nagyobbacska gyermeket már nem tudja karjába venni. A királylány elnézőn mosolyog a második fej megszerzésének története felett, az itthon történtekre ezúttal nem sok szót fecsérelnek. Másnap miközben elintegeti az urát, titkon egy könnycseppet morzsol szét a szeme sarkában.
A harmadik sárkányfejre további kettő esztendőt kell várnia az otthoniaknak.
A királyfi végül rongyosan, sebes végtagokkal tér haza. A királylány bekötözi a sérüléseket s csak „fél füllel” figyel a sárkányfej megszerzésének történetére.
Először gondol arra, hogy számára egyáltalán nem fontosak a trófeák.
A királyfi ezúttal szűkszavúan beszél kalandjáról, majd búcsúzáskor megjegyzi: apró ráncocskák gyűltek a királylány szeme köré. A királylány tétován integet távozó férje után.
Hónapok múltán a negyedik sárkányfej is megérkezik a várba, a királyfit azonban már csak a trófeáról ismerik fel, mert a külseje nagyon megváltozott időközben. A királylány azonban nem törődik a változással, ahogy meglátja azonnal a karjába röppen. A királyfi kedvetlenül válaszolgat az asszonyka kérdéseire, az otthoni dolgokról egyáltalán nem kérdez, majd fáradtságára hivatkozva korán nyugovóra tér. Induláskor a királyfi tarisznyájából kihullik egy rózsaszirom, a királylány zavartan lesüti a szemét, majd a vár kápolnájába vonul imádkozni.
A következő sárkányfejek várba érkezése nem igen tartogat felidéznivalót. A királyfi egyre keserűbben tér haza, s szűkszavúan számol be a vele történtekről. A királylány már nyíltan kérleli, sőt könyörög, hogy hagyjon fel a trófea-gyűjtéssel. Eredménytelenül. A királylány kisírt szemmel, tanácstalanul virraszt alvó ura mellett. Időközben mindkettejük felett elszáll az idő, gyermekük felnő és elköltözik tőlük.
Az utolsó sárkányfej megszerzése előtti várakozás mégis reménnyel teli, a királylány imádkozik a Sikerért, hogy mielőbb visszakaphassák régi életüket. A királyfi mosolytalanul búcsúzik, a királylány emlékezetében így marad meg: ahogyan távozó alakja lassan eltűnik az országút porában.
A királyfi soha többé nem tér haza.
A trófeákat a királylány mind eladni kényszerül, esténként buzgón imádkozik a férje hazatéréséért és gyakran álmodik arról az időről, amikor még csak a szerencse és a boldogság kísérte lépteiket.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
12
10
Ronnie
2009-01-26 (3 éve)
Kriszta!
az optimizmusnak pedig előbb utóbb eredményesnek kell lennie, nem?
az optimizmusnak pedig előbb utóbb eredményesnek kell lennie, nem?9
Ronnie
2009-01-26 (3 éve)
Igazából...már sikerült. ezért van a pozitív tapasztalat...részben persze
legalábbis remélem hogy a megfelelő pasit sikerült 
épp ezért is ragaszkodom méginkább az elveimhez, és vagyok optimistább ( én aki örök pesszimista és elégedetlenként vok a köztudatban). Persze azért a világban nézelődve láttam h annyira nem reménytelen a helyzet egyébként is....annyira
legalábbis remélem hogy a megfelelő pasit sikerült épp ezért is ragaszkodom méginkább az elveimhez, és vagyok optimistább ( én aki örök pesszimista és elégedetlenként vok a köztudatban). Persze azért a világban nézelődve láttam h annyira nem reménytelen a helyzet egyébként is....annyira8
kriszta
2009-01-26 (3 éve)
én nagggyon optimista vagyok))7
NEA
2009-01-25 (3 éve)
Ronnie ilyen normális gondolkodással jó esélyed van rá, hogy bevonzzad a megfelelő pasit, csak hinni kell benne, hogy sikerül..
ilyen normális gondolkodással jó esélyed van rá, hogy bevonzzad a megfelelő pasit, csak hinni kell benne, hogy sikerül.. 6
NEA
2009-01-25 (3 éve)
Kriszta..., ááá dehogy..
