A fösvény
Kapzsi. Szűkmarkú. Kicsinyes. Garasoskodó. Zsugori. Fukar. Irigy. Mohó. Sóher. Önző. Skót. Pénzéhes. Pénzsóvár. Anyagias. Smucig. A fösvény szó szinonimái a magyar nyelvben.
Márkus László. Kállai Ferenc. Jóval korábban Mányai Lajos. És most Eperjes Károly. Moliére: A fösvény címszerepében, az Új Színházban.
Inkább az elvárásaimmal, mint a színészi teljesítménnyel van a gond. De Eperjesnél nekem hiányzik a lényeg a fösvény karakteréből. Alakításában kizárólag a felszín: a komikus az, ami tetten érhető, a mélyen drámai tartalom pedig elmarad. Az igazán jó fösvényt muszáj megérteni, sőt sajnálni kell. Együttérezni vele. Eperjesen "csak" jót lehet nevetni. Lehetetlenség nem kiröhögni, tényleg. De ezzel még nem több a hupikék törpikék réménél, a jó öreg Hókuszpóknál...








