A béka csókja
Létrehozva: 2009-01-29 15:27 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Elsőre persze gusztustalan ötletnek tűnhet megcsókolni egy békát, de ha jobban belegondolunk, hát ízlések és pofonok...
A nyilvánvaló előnyök közé sorolandó, hogy a cuppanós elcsattanásától kezdve az ember lánya többé már nem nincs egyedül… A béka olyan mint a kiskacsa, aki ahhoz csapódik, akit a tojáshéjból kibújva először meglát. Ragaszkodik majd, hiszen ritkán fordul elő vele, hogy figyelemre méltatják... Nincs ok féltékenykedni rá, mert egy cseppet sem egyedi vagy kivételes. Kis helyen elfér és abszolút igénytelen, ha gondoljuk, bátran elhelyezhetjük őt a vitrinben, a családi porcelánok között. Tévedés, hogy undok lenne, igazán nem sok vizet zavar. Szívesen előrejelzi az időjárást is, ha szépen megkérjük, de sokkal többet ne várjunk tőle. Erről jut eszembe, a lényeget majdnem elfelejtettem: tapasztalati tényeken alapuló megfigyelésem szerint teljességgel kizárt, hogy a varangyunk egyszer csak nemes daliává változik. Békából nem lesz királyfi. Hipp-hopp vagy hosszú idő távlatában szemlélve a kérdést sem lehetséges ez. Ezt jó ha előre tudjuk vagy pedig mindörökre lenyeljük a békát..
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
3
gé
2009-01-29 (3 éve)
nem eléggé, sajna..
2
NEA
2009-01-29 (3 éve)
de mi ilyet nem ismerünk, ugye?
1
gé
2009-01-29 (3 éve)
... és létezik az az állat is, akinek nem kell a kész boldogság...








