HATÁRAINKON INNEN...ÉS TÚL...
Létrehozva: 2010-07-19 08:15 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Ki tudja hol van az nagyon finom, alig látható választó vonal az életben, a független önmagunk megélése és a kapcsolatban élés között? Hogyan sikerül szinte észrevétlenül átvezetni magunkat azon a bizonyos határvonalon…és ha már elmozdultunk valamerre, akkor miért vágyunk vissza a másik oldalra? Néha csak billegek keljfeljancsi szerűen ide-oda…érzem innen is, onnan is az ismeretlen ismerős ízes illatot, a párkapcsolat fűszeres nehéz aromáját, és a függetlenség már már émelyítő édeskés , varázslatos illatát. Néha szeretném eltüntetni a határt szabó vonalat, egyesítve ezzel az izgalmas ízeket…érezni az összes aromát, sírni a nevetéstől, hűségesnek lenni szabadon, eltűnni a világ szeme elől, és csak úgy élni, megélni a sodrást, de mégis érezni, hogy van valahol biztonság, valaki mellett, aki csak rám vár, átlépni a szabályokon, felülkerekedni a kritikán, ha fáj, és szívből örülni, ha boldogít!találnunk kell egy láthatatlan ajtót a két világ között ami egyik világból a másikba enged, ha úgy tetszik…Ha nem tesszük túl hamar elszalad az élet mellettünk…fontos élményekről maradunk le. Most, ahogy a már megírt sorokat újra olvasom, meggyújtok egy aromás füstölőt, és máris egy másik világban érzem magam…a már megélt emlékek élményét élem át újra….de, hogy melyik oldalon a határvonalnak már nem tudom…csak az tudom, hogy édes, és fűszeres egyszerre…és egyetlen pillanatát sem bánom
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
