Bohóc Hédi...
Létrehozva: 2010-02-10 08:27 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
... a kutyám neve :) 7 évvel ezelőtt került hozzám... Ő akkor még csak 4 hónapos volt, én pedig 23 :)
Pici volt, illatos, szép, és egy papírdoboz sarkában kuporgott megszeppenve. Beleszerettem. Igazi túlélő kutya :) Megvolt neki már az áramütés, az elveszés ( de csak 5 percre) a világgá megyek téma, az életmentő műtét,a majdnem gázolás... de szívós a mi Hédink és mindent túlél :)Mindig hazatalál, és feltétel nélkül imád :) Még nekem is megtanította, hogy hogyan kell túlélni a nehéz időszakokat. Bölcs Buddhaként ül a kosarában és néz, csak néz, és nem lehet kibírni, meg kell ölelni Őt újra és újra.
Már bébi kutya korában értett hozzá miként vidítson fel, hogyan hozza a tudtomra, hogy lesz ez még így se:) Végigcsinálta velem az összes lelki krízisem utáni eszement futást esténként , ha éjjel ugrasztottam egy potya sétára ( mert nem volt kedvem aludni), felkelt, megrázta magát, és megadóan kullogott az éjszakában utánam . Ha beteg voltam még éjszaka is virrasztott, megérezte, ha bántottak, és mindent megtett azért, hogy felejtsek. Közhelynek tűnhet, de Ő a legjobb barátom :) Remélem érzi .
Hédi a bohóc Spánielem, vadóc teremtés, szeretnék időnként Rá hasonlítani . Megrázni magam és hagyni, hogy a gond és fájdalom kiszakadjon a szívemből, hagyni, hogy csak úgy történjenek a dolgok, símulni szeretnék minden nap én is a szeretteimhez, és szavak nélkül is pontosan éreztetni, hogy milyen fontosak. Néha képtelen vagyok rá...arra is, hogy kimutassam az érzelmeimet,de közben félek attól, hogy, ha esténként nem tudom megölelni azokat akik nekem fontosak, mi lesz, ha reggel arra ébredek, hogy többé már nem is lesz módom rá.
Szeretnék néha "Hédi" lenni...
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
1
Georgina59
2010-02-10 (2 éve)
Ó Istenem! Ez gyönyörű, és egyben megható, és valóban néha szeretnénk az állatkáink bőrébe bújni, mert az a szeretet és a feltételnélküli odaadás csak rájuk jellemző. Igy igaz! Én most vesztettem el vasárnap 7 éves "Dagadt Picit" aki egy szürke nyuszi volt, de csak a színében! EGyéníség volt, dacos, játékos, ragaszkodó, törleszkedő, bújós, és nincs többé.! Örültem az írásodnak! Köszönöm!
