Mici néni két élete
Létrehozva: 2008-11-30 20:38 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Egyik kedvenc filmem jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, mi legyen a következő cikkem témája. A Mici néni két élete, egy nagy magyar fekete-fehér klasszikus 1962-ből, Kiss Manyival a címszerepben. A történet röviden a következő: Hangay Mici, hajdani operettcsillag apróhirdetés útján gyermektelen fiatal házaspárt keres, akiknek eltartásért lakást ígér. Mici néni jó színésznőként otthon eljátssza, hogy mennyire gyámoltalan és beteg, aki az ágyából sem bír kikelni A hirdetésre ugyanis Gál úr (Páger Antal) is jelentkezik, Mici néni régi rajongója, aki azelőtt konfliskocsis volt, most pedig taxisofőr. A hiú, idősödő színésznő valósággal kivirul Gál úr társaságában. A fiatalok és a ház lakói erről persze mit sem sejtenek, és miközben úgy tudják, hogy Mici néni az ágyban fekszik, ő valójában Gál úrral motorozik a pesti éjszakában és keveredik mindenféle kalandba. Nos, én is olyan vagyok, mint Mici néni: két életem van.
Azért mesélem el, mert én magam is sokat tanulok ennek a kettős létnek köszönhetően. Két évvel ezelőtt a külvilág számára egyik napról a másikra (valójában már két éve készültem rá) otthagytam egy nagyon jó nevű cég irigyelt marketing menedzseri pozícióját. Biztos állást, jó fizetést, céges autót cseréltem le az egzisztenciálisan bizonytalan jógaoktatói létre. Sokan bolondnak néztek és nem értették, hogy lehet egy ilyen pozíciót feladni. De még többen megértették, sőt rigyeltek azért, hogy ezt a szokatlanul éles váltást meg mertem lépni. A stresszel teli, sokszor az emberi tűrőképesség határait súroló, a külsőségeket előtérbe toló életemet felcseréltem egy meleg, szeretettel teli, a belső értékekről szóló, nyugodt életre. Aki hasonló pozícióban dolgozik, tudja miről beszélek. Az első napokban lelkiismeretfurdalás gyötört, mert úgy éreztem, ha otthon dolgozom és szakkönyveket olvasok vagy az internetet bújom, vagy gyakorolok, az nem „munka”, csak a lábamat lógatom. Mert a 10 éves rutin a reggel irodába be, majd este irodából haza mintát követte és így égette bele az agyam szótárába a munka definícióját.
Aztán jött a másik furcsaság. Az első hónapban napi 12 órákat aludtam. A másodikban is…és még vagy két hónapig egyfolytában. Akkor jöttem rá, hogy az idegrendszeremet annyira kimerítettem, anélkül, hogy ezt észrevettem volna, hogy amint jelzést kapott egy kis pihenőre, rögtön ki is használta. Intő jel volt, ma már tudom, sőt tanítom, hogyan kell időröl időre pihentetni az idegrendszert, mert észre sem vesszük, mennyire lemerítjük a végeláthatalan rohanás és megfelelési kényszer közepette. Szóval két év jóga oktatás és intenzív pihenés következett. Elindítottam a jóga stúdiómat és jó ézéssel töltött el, hogy egyre többen jönnek és végre azt csinálhatom, amit igazán szeretek és ami értelmet ad az életemnek. Sajnos azonban a félretett keretet lassan feléltem; egy induló vállalkozásnak jó pár évre szüksége van, mire eltartja a tagjait. Komoly frusztrációt okozott az is, hogy a jóga és a megélhetés, ezáltal a pénz közé egyenlőségjel került. Hisz pont a pénzközpontú, elanyagiasodott életemtől szerettem volna szabadulni. És akkor a sors elém sodort egy lehetőséget, újra a marketing szakmában. Egy olyan pozíciót, amiről még akkor, amikor benne voltam mindig is álmodtam. Megbecsüléssel, elegendő szabadsággal, egy nagyon vidám, kreatív és alkotó közösségben. Így váltam Mici nénivé, akinek két élete van. A jógaoktatás a hivatásom, amit legfeljebb egy gyermek születése miatt adnék fel, de csak egy időre, így ragaszkodtam hozzá, hogy a marketinges munka mellett tovább folytathassam. Most, mindazzal a tapasztalattal, pihenéssel, belső nyugalommal, amit az elmúlt két év adott, egészen másképp tekintek a materiális világot és énemet kielégítő munkára. A kettő együtt egyensúlyt teremt.
Sokan vagyunk ám Mici nénik. Van egy valós életünk és van egy, amire titkon nagyon vágyunk. A legtöbb esetben azonban ott vannak a visszatartó körülmények – család, felelősség, félelem a bizonytalantól. És marad minden a régi. Míg ha az ember ki meri nyitni a szárnyait és el mer rugaszkodni a talajról, egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy szárnyal és olyan új világot tapasztal meg, amiről álmodni sem mert. Megtanultam bízni a sorsban, abban a felettes erőben, ami valahonnan „odafentről” irányítja életünket. És attól a perctől kezdve, hogy meghoztam életem egyik legnagyobb és legbátrabb döntését, és ráléptem az én igazi utamra, rózsákat szórtak a lábaim elé és innen-onnan mindig érkezett valami segítség, hogy élhessek annak a hivatásnak, amivel úgy érzem teszek valamit a jó érdekében. A döntésig eljutni nekem sem volt könnyű. Akkor már 6 éve jógáztam. Naponta szembesültem azzal az érzéssel, hogy nem azt csinálom, amit igazán szeretnék, amiben ki tudnék teljesedni, amivel adhatok valami értéket, segítséget másoknak. Sok-sok befelé figyelés, jógázás, meditálás során szólalt meg tisztán és hangosan a belső hang és mutatta meg a jó irányt. A jóga új dimenziókba engedett betekintést, átrendezte életemben a prioritásokat, átméretezte a problémákat, letisztította a körvonalakat. A jóga megteremti azt a belső egyensúlyt, ami megfelelő tartást ad az embernek ahhoz, hogy az élet minden területén a helyes utat követve helytálljon. Leegyszerüsíti a sokszor túlbonyolított problémákat és rájövünk, hogy az életben vannak a fontos dolgok, és van minden más. Megtanít különbséget tenni a valódi és a vélt értékek között. Elkerülhetetlen, hogy fizikai, ha úgy tetszik materiális síkon is éljük életünk egy részét. A különbésg abban rejlik, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk ennek a részének, és mekkorát a belső tartásnak, az emberi értékeknek, a szeretetnek és az egymásra figyelésnek, azaz a lélek világának. Mici néni mindkét élelét megéli…
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
nagyon fontos dologról írsz, jó lenne minél szélesebb körben "terjeszteni".
Hinnünk kellene benne, hogy ha van merszünk rálépni a helyes útra, nyomban megkapjuk a szükséges támogatást. Én is csak megerősíteni tudom ezt a felismerést.
Szeretettel:
Nea
Köszönöm!!
és még ma továbbküldöm a férjemnek a cikkedet, mert erre bíztatom, de nem ugrik fejest...még vár