Lehet-e jövőnk, ha a múltunk a jelenünk?
Létrehozva: 2009-12-06 01:42 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Két hét különbséggel, két hasonló esemény, ám teljesen különböző végkifejlet. Bokszgála. Ha ezelőtt fél évvel nekem valaki azt mondja, hogy 1400 km-t fogok autózni egy bokszmeccsért, azt hiszem őszíntén meglepődtem volna. Ám a Sors útjai, mint tudjuk szerencsére kifürkészhetetlenek, és az élet mégis úgy hozta, hogy élőben izgultam végig Erdei Zsolt hatalmas meccsét, ami egy puszta bokszmeccsből életre szóló élménnyé nemesült. Balzsay Karcsiét pedig tegnap a tévé előtt ülve követtem végig. Két meccs, két lehetőség nyerni vagy veszíteni. Zsolti nyert, Karesz a vesztes oldalra kényszerült. Pedig őt is győzelemre vártuk. Amikor hallgattam mindkettőjük nyilatkozatát közvetlenül a meccs után, jöttem rá, hol is volt valójában az igazi különbség. Zsolti a 6. menet után főnixmadárként támadt fel. Nem érdekelte mi történik körülötte a ringen kívül, nem érdekelte, mi volt vagy mi lesz. Egyet tudott, nyerni akar. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy bebizonyítsa, ő a legjobb, bárki, bárhogy is próbálja a világot az ellenkezőjéről meggyőzni. Ahogy ő mondta, a szívével bokszolt a magyarokért, a családjáért, mindenkiért és magáért. Ott akkor nem létezett más, csak a ring, az ellenfél, az esze és a szíve, na meg a világ leggyorsabb bal keze. Zsolti egy pillanatra sem lépett ki a jelenből. Megélte annak minden fájdalmát. Anélkül, hogy a múltba nézegetett volna, benne volt a jelenben a múltnak is minden egyes izzadságcseppje. Az erőt a jelen adta, ami a jövőt alakította. A győzelmes, boldog jövőt. Karesz sorsa ott dőlt el, amikor meccs közben az elvesztett nyári csatájára gondolt. Akkor kilépett a jelenből és már nem a most hatalma, hanem a múlt árnyéka alakította a vesztésre ítélt jövőt. A múlt elmúlt, nem létezik. A jövő még nem létezik. Csak a jelen VAN. A jövőt a jelen cselekedetei formálják. Lehet-e hát jövőnk, ha a múltunk a jelenünk?
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
