Az érzékelés iskolája
Ma a Vakok Áltlános Iskolájában voltam egy sajtótájékoztatón. A meghívott élsportoló vendégeket kihívták a gyerekek egy speciális ping-pong meccsre, amit ők kicsit módosítva játszanak: két faütővel és csörgő labdával, amit az ellenfél kapujába kell begurítani. Sportoló sztárjaink szemét tehát bekötötték és pusztán a hallásukra és a tapintásukra hagyatkozva kellett játszani egy ismeretlen ismerős játékot. Ha elég sokáig játszuk, megfigyelhető a hallás finomodása, élesedése. A srácoknak persze nehezítő tényező volt az őket figyelők zajongása. Azt mondták nehéz volt...
A jóga órákon gyakran hunyjuk be a szemünket és zárjuk ki a látás kiküszöbölésével a környezetünkből szerzett információk 80%-át. Ez egyrészt segíti a befelé figyelést, az elcsendesedést, másrészt fejleszti a többi érzékszervet. Kezdetben ez sokaknak furcsa. Hisz megszoktuk, hogy szemünkkel kutatjuk, állandóan figyeljük, vizslatjuk a körülöttünk vibráló, lüktető világot. Ahhoz azonban, hogy meglássuk benne magunkat, néha be kell hunyni a szemünket és csendben lenni.








