...tévedés...

Ennyi szörnyűség után, megérdemel ez a lap egy nagyon szép történetet, kíváncsi vagyok megkapja-e?

Ma eszembe jutott egy régi történet, még nem fejtettem meg, hogy mi köze van a mai naphoz, de talán mire -e pár sor végére érek …

A múlt század derekán egy Mannebach-Oberdorf-Mannebach séta utáni reggelen papírlapok susogására ébredtem..

Mit írsz?

Izomlázam van.

Kiírod magadból?

Ezt a nagy fájdalmat nem lehet, aludj csak nyugodtan.

Nem tudok, elárulod mit szótárazol?

Vennem kell valami gyógyszert a patikában.

Minek ehhez a szótár.

Ismersz, nekem fontos, hogy helyesen kérjem.

Maradj csak ágyban, futok a patikába.

Ugyan, te nem tudsz németül.

Megoldom,bízd rám!

Az ajtóból visszafordulva még megkérdeztem: Hogyan mondj.... Rájöttem, hogy rossz időben feltett kérdés, már slisszoltam is .

Széles mosoly, gúten tág.- itt már érezték, hogy érdekes pillanat következik- majd azzal a lendülettel amellyel érkeztem emeltem karomba a jobb lábam és imigyen szóltam: muskelfiberfuszomra.

Egy pillanat döbbent csönd, majd a választ: Jaaaa,Vipratox..

Ja, danke.

Nem részletezem.

Futottam fel a dombon, tépem fel az ajtót.

Rám néz, zuhanyoztál?

Igen.

Nagyon fáj a lábam, légy szíves hozz nekem valamit izomláz ellen, írtam pár sort, csak add oda a patikusnak.

Már hoztam neked kenőcsöt a patikából, bekenjem a lábad?

Köszönöm, először elolvasom a tájékoztatót.

Itt már nem csak éreztem, hanem tudtam, hogy nem illünk össze és ez az utolsó közös utazásunk.

Igen, most már tudom, nem csak érzem, hanem tudom, hogy nem illünk össze és ez volt az utolsó találkozásunk.

Mondom: festve!

"Lenni vagy nem lenni"... jó nélkül nincs rossz, édes és keserű, szeretem a kávé keserű és a csók édes ízét, de mi van a köztessel és a keserű csókkal...

"Értem.

Sajnálom."

...amikor megszülettem nem volt szükségem inkubátorra, mégis úgy érzem, hogy inkubátorban nőttem fel, most pedig körbe nézek ,   a karnyújtásnyi sugarú körön túl, jó volna legalább néha,   egy össznépi inkubátor...

...jobb létre vágyom,netán szenderülök,no ez itt a kérdés, aztán sem jobb lét, sem szenderülés csak a ciki...

 ..tévedés...

...ez egy kerek nap volt, mit kerek,  gömbölyű...

...tétova...

...Ma megint azt gondoltam vége a szellemi homokozómnak, sajnáltam nagyon, már úgy megszerettem,de nicsak, ni!,most pedig örömömben csak: szép... és jóóóóóóóóóóó, hogy tévedtem...

...mára már nem az a kérdés, hogy ki, mihez adja az arcát, hanem melyik arcát, mihez adja....

ez csak úgy eszembe jutott, egy semmiségnek látszó történés kapcsán, kíváncsi vagyok pár év múlva felidéződik-e bennem a történés, ha ezt a pár soromat olvasom

...tegnap este elkalandozott a fantáziám, majd bekapcsoltam a számítógépet s Latinovits Zoltán /József A. /-Eszmélet -re kattintottam a You....-on, a szókészletem nem alkalmas az élmény leírására,  olyan érzésem volt, hogy egymással szemben ülünk, figyelek rá és beszélget a szemünk, reményeim szerint kezelésre nem szorulok,de...  -jó kedvem van- 

„...-sem! Nem gondolnád újra, higgadtan ?” Mit is ? „ Az őszanyó projekted.” Melyik részét? „ Az őszt.” Miért pont az őszt ? „Mert utána ,ha jól emlékszem, a tél következik.” Tessééék? „ Jól van, na, ne legyél morcos, majd leszek én a kemence.” ( nem is volt rossz választás ez az őszanyó projekt)

...hipp-hopp, no ez a tévedés, meg az ezüst fény, reggelente szembetalálkozom magammal, kapaszkodnom kell,még nem természetes számomra a látvány,  elválik a  két kép, a tükör nélküli és ami visszaköszön., hogy melyik az igazi, azt gondolom,hogy  mindkettő én vagyok, csak még hiányos a harmónia a kettő között,belekontárkodtam a természet rendjébe , hiányzik az átmenet...

… szerettem gyerekként élni, imádtam a „tiniségem” , nővé váltam, anya lettem, voltam, s míg élek…, gyerek, tini már nem lehetek , de nagymama , nagyanyó még igen, tudom, manapság dívik fiatalnak látszóan elmúlni, de én önző vagyok, szeretnék csillogó szemmel, ráncaimmal, ősz hajjal élni, az öregedés minden szépségét megélni, hogy én is lehessek kedves, szeretni való , ősz anyó...

„Adjon már egy kis aprót, nincs semmim, csak ez a vadászpuska itt a kezemben!'

Több éve hallottam először, de elengedtem a fülem mellett, akkoriban volt társa is, mármint a fenti szösszenetnek, de  huss, elszállt, csak a küszöb maradt meg.Kisebb módosítással mostanában újra  hallottam:

"Egy fickó odalép a egy járókelőhöz éjszaka az utcán: Elnézést uram, tudna segíteni egy szegény, szerencsétlen, éhező, munkanélküli embernek, akinek nincs egy fillérje sem, és minden vagyona ez a kis rövidcsövű vadászpuska?"

...  változnak az idők, dönt és én végrehajtom, ravasz, nagyon ravasz, de miből gondolja, hogy  meghallom és meg is teszem, gyanítom, hogy egyedül értem...

…, hogy, a” megideologizálással korrekt” cselekedet nem okoz lelkiismeret-furdalást,ugyan nem háborog, nem szurkál naponta , csak jó mélyen elbújik, akkor tör elő, amikor a kontrollt kikapcsoljuk, álmodunk, lehet, hogy az álmunkban felsejlik előttünk az „ideológia”, mégsem nyugszunk, megerősítést várunk, áthelyezzük a cselekményt, beleszőjük a szereplőt, aki felé talán tartozunk némi magyarázattal,majd feloldozást várunk tőle, ha nem tettünk nagy " disznóságot" szövetségessé válunk az álomban , de megkapjuk a megérdemelt fricskát, „ ne gondold, hogy nem vettem észre" és jön a várva várt feloldozás:" szóltam volna" , mondta az ismerős ismeretlen,  talán a második  a harmadiknak, vagy az első a másodiknak, vagy az első a számtalan között egynek, aki...

...aki egyszer tűzben volt, soha nem felejti el a láng és a lángra lobbant  vagy az együtt parázslók közös szagát, igen szagát, minden szag, amit a tűz és az éghető  hoz létre  örökre az orrunkba "ég", nem egy" katyvaszba", hanem külön-külön,  hogy ez miként jutott  eszembe,  ma  újra éreztem a tűz és az éghető szagát,  a lakásban végigjártam mindent, kimentem a folyosóra , semmi,  kihajoltam az ablakon, sem  gomolygó füst, sem láng, csak a túz és az éghető szaga, aztán pár perc és szirénázva érkeztek, tőlünk  nem messze, bizony tűzet kellett oltani, a tűz az éghető és a víz, eme hármasnak már egészen más ...

...olvasgattam ma egy keveset,talán ennek a hatása alatt vagyok még, egyfolytában az jár a fejemben, ki van egyedül és ki a magányos, a  következő gondolatom pedig az, hogy sokkal nagyobb az esélye, hogy nem figyel fel a környezetünk a magányunkra,ha nagyon sokan vannak körülöttünk, talán még az esélyét is elveszítjük a nagy holdudvarral, hogy valaha oldódjon a magányunk... ( eme gondolat "igazára" jeges vizet nem innék, de a vén banyaságom összes tapasztalata  arra int, hogy ne féljek a jeges víztől)

… minden kornak megvan..., a magam szépségéről pedig ódákat tudnék zengeni,azonban mostanra minden szépséget éltető szóvirág csokorba köttetett, fáj kicsit, egy csokor sem hozzám érkezett, mint tudjuk, mindenki azt kapja, amit megérdemel, mostanra én is kiérdemeltem , a csokorba kötött, holdfény ölelte szarkalábat...

… az emlékeimből egy régi , villanásnyi kép, rajta az éj, a diófák ölelte temető, a gyep, a gémeskút, a hold, a sarkcsillag és a „kísérő csillagok”, majd lassan előmerészkedett a csendből a nesz,melyet lopakodva követtek az érintések és illatok. Kiskamasz voltam. 'Meztéláb indultam útnak, nem törődve 'szúróval, bogánccsal, nem érdekelt, hogy a máskor cirógató fű, durva, goromba ruháját öltötte magára ezen az éjszakán. Hajtott a kíváncsiság, le tudom-e győzni oktalan félelmemet, meglátom -e a szépséget az éji árnyak játékában...

zárójel kezdődik …ami akkor természetes volt, mostanra emlék, lassan eltűnt a portáról a ló, a tehén, az istálló, a góré, majd lassacskán a disznóól, a tyúkól, a kemence , a füstölő, a morzsoló, a kamra, a padlás, lett helyettük fagyasztó, mikró, a konyhakertet időközben belakta a pázsit és a dísznövény számtalan faja, egy kis sarokban, hol még véletlenül sem látszik, talán menedékre lel egy-két palánta, gondosan elrejtve a szalmafüggönnyel, hogy még véletlenül se zavarja meg a semmittevés nyugalmát … zárójel ideiglenesen bezárva

… nem mar az  arcomba didergő hópihe, nem tépázza sálam a tomboló téli szél, a menedékházat nem őrzik jégcsap-katonák, elgémberedtek ujjaim, már nem is fájnak...

… mi volt előbb, a tudás, vagy a tapasztalás, talán nem is kérdés, szerintem a tapasztalás, megfigyelés , csipetnyi ész és kész, tanulás, tapasztalás,csipetnyi ész és kész, tanulás, tapasztalás, tudás, csipetnyi ész és kész, majd egy kis tuuuuuuuuuudom, tuuuuuuuudom, némi önteltség, egy kis tapasztalás, csipetnyi ész, és kész, mármint kész káosz az egész, vagy valami ami nyomokban sem tartalmazza az idefirkáltakat...

( egy kis érzelmi kitérő: mikor először tapasztaltam, hogy a nemet nem szokásos kommunikálni, voltam vagy tizenmajdnemhúsz, nem esett jól ,nem értettem, aztán még nagyon sokáig nem tudtam a nemet nem kommunikálommal mit kezdeni, majd kezdtem megérteni a lényegét, amikor először alkalmaztam értettem csak meg a nem, nem kommunikálásának okát, abban a pillanatban kicsit megrémültem, a rémületem elmúlt és világossá lett, hogy az érzelmi életben a nem nem kommunikálása az érzelmi érdektelenséggel egyenlő) -vagy tévedés, vagy nem, ráadásul ...-

... a földművesek élete és "Kelemenné" szerepe a kőművességben a harmadik hatványon,  pedig a napraforgókról még nem is ...

... a "szegénység" - amikor még köze nincs a nyomorhoz-  előnyei:

- kreatívvá tesz  - ha már voltál kreatív,  hatványozódik a kreativitásod, abban az esetben, ha elkényelmesedtél, feleleveníti a kreativitás édes ízét és ismét...

- energiáid összpontosulnak 

- nem ismersz lehetetlent

- a tehetetlenség még nyomokban sem üti fel a fejét 

-számtalan, eddig " szunnyadóban lévő " képességet ismersz fel magadon

-kiegyensúlyozott, aktív napokat tudsz magad mögött

-kicsit fáradtan, de mélyen és pihentetően alszol

(ha még valami eszembe ötlik, majd folytatom, ám lehet ,hogy azt a fordulatot alkalmazom, hogy megkérdezem, mint tettem azt már egy hf. kapcsán, amikor is fel kellett sorolni a szocializmus előnyeit és hátrányait)

...ha az eszemet elvtelenül használom  sok- még annál is sokabb- nagy fáradtsággal járó, időigényes  és nem kifejezetten női munkától kímélem meg magam, de vagy eszem nincs, vagy nagyon ragaszkodom az elveimhez, mert elkezdtem  a konyha mennyezetének alapvakolását, helyesebben beázás miatt a mennyezetből sietve távozó vakolat pótlását,ugyan még nem világos előttem, hogy sikeres lesz-e ezen tevékenységem , az az érzésem, hogy jobb , ha nem tudom mire vállalkoztam, legalább az első arcra, hajra, és 10 km-es körzetben való szétplalccsanásig töretlen elszántsággal leszek hű.../ itt alternatv/ elveimhez, vagy rövid ü után egy ypszilonos jeeeeeeeee, na...

A következő pár napban napraforgókat festek, számszerint négyet. -igen, még mindig, de már erősen kotnroll alatt- 

 …”akasztanahamajréwan”, az akasztáson már túl vagyok, a majré csak ezután jön, de harakirire nem adom a fejem,küzdök...

... azt  gondolni, hogy a szülő, jelen esetben én , mint anya tévedhetetlen vagyok, ma elkövettem egy szarvas hibát, akkorát, hogy még a szarvvon is szarv nőtt, -nem ez az első agancsos , tanulhatnék már belőlel- nem megbocsáthatatlan, de erősen ciki, bocsánatot kértem, de szégyenkezem magam miatt, az itt meg nem nevezett tárgyban a fiam ismerete alaposabb volt, nála  van a pont... pont ezeket a tévedéseket akartam mindig is elkerülni, mégis nyakig ülök a cikiben.

…volt, azt gondolnom, hogy minden amivel még nem „találkoztam „ az új,és legalább akkora tévedés volt azt gondolnom, hogy amivel már „találkoztam” az örökre régi marad... -ezt a tévedésemet nem most ismertem fel, hanem kb. 25 éve, azóta látom másként Anya, Apa és Nagyi mosolyát, mikor csillogó szemmel, két piros szívvel az arcomon győzködtem őket az „új és a régi viszonyáról, a " mikor lesz már?” -omra válaszuk a megértő, „már megint''-

Olyan nehéz megállni, hogy gátat  építsen az ember , a „mikor lesz már”-ban járók lendülete elé, de vajon van-e mindenki mellett valaki, aki rájuk mosolyog a saját „ már megint”-jével, vajon felismerjük-e még, hogy hol a határ a bátorság és az esztelenség között, a kompromisszum és a megalkuvás között,sorolhatom magamnak itt a „végleteket' hajnalig, de felesleges, én csak arra vagyok kíváncsi , értékeli, egyáltalán ismeri-e még valaki a „tisztes köztest”?

…kérdezte ,- ha „face to face”, a szeméből egyszerre lett volna olvasható a múlt és a jövő, a jelenben pedig ott volt a kérdés- „van esélyem?”...

... fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak,az igen és a nem érzelmek nélkül futnak át rajtam,semmi érfalakon lüktető „ta-dam” csak csend , képek, képek és még mindig képek, a látószögből ítélve …

Fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak?

Megtaláltam egy régi levelemet

”A halál/Halál/ egy lépést sem tesz sem ön, sem más felé. Születésünk pillanatától, mi haladunk feléje. Mielőtt még el kezdene rohanni, tájékoztatom, hogy a szóban forgó nagyon elfoglalt, így a naptárában, egy és ugyanazon időpontra több találkozó is be van jegyezve. A rossz hírem az, hogy ön időpontja és az én időpontom egyazon időpont. Az én haladási sebességemmel a köztem és közötte lévő távolságot  az elkövetkezendő 10 évben - ha csak felé rohanok, akkor sem- sem teszem meg. A fentiekből következően ön választhat,sanyargatja-e magát, vagy éli tovább az életét úgy, mint mielőtt ezt a halál nevű projektet kinézte magának. „ A várj reám és én megjövök, hogyha vársz nagyon” gondolatmenet általában igaz, a halálra viszont sem általában sem konkrétan nem, tehát...”

Megtaláltam a választ a kérdésemre?

Létezik jó és rossz válasz?

Egyáltalán, lehet egy ilyen kérdésre válaszolni?

Igen, talán igen, talán nem?

+- végtelen.

Erről pedig eszembe ötlött egy aranyos kis viccecske:

A matektanár gondolataiba mélyedve sétál a sikátorban, haramiák rontanak rá, már majdnem martalékul esik, amikor egy fekete álarcos siet segítségére. Megmenti életét és amilyen hirtelen érkezik, olyan hirtelen távozik.

 A matektanár végignéz az alélt haramiákon, hasadt ruhájukon ott a „Z”, majd a fekete álarcos után kiált: „Köszönöm egész számok  halmaza!”

/

...az az elképzelésem is, hogy képes vagyok tanulni a más kárán. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a más kára sem tölt el örömmel, ám jelen esetben ez sem vigasztal, sokkal inkább csipkedi a csőröm, hogy mikor érkezik már el az az idő, amikor legalább …

Amikor ilyen gondos önmarcangolásra adom a fejem, szinte magamon érzem a szüleim féltő tekintetét, és felidéz bennem valamit a múltból, hol vidámat, hol szomorút, ám bensőségeset, amitől kicsit "újramelegszik a szívem"

Anyukám felnézett az égre.

Nézd, nincs ott a csillag!

Milyen csillag Anya?

Ott,- mutatott nyárfa fölé- mindig két csillag szokott lenni.

Látod? Most csak egy van, de az is halvány,  az „Apja” csillaga pedig elveszett.

Jaj, Anya, ugye nem gondolod …?

Bizony gondolom.

Következő nyáron felnéztem én is az égre, kerestem a nyárfa fölötti csillagot .

Nincs ott a csillag.

Milyen csillag Mama? -kérdezte a fiam-

A Nagyanyó csillaga.

 Emlékszel? Tavaly Nagyanyó kereste....

De Mama! Csak nem gondolod, hogy...?

Bizony , gondolom.

/

… azt gondolnom, hogy az emberek beszélgetnek egymással, az emberek nem beszélgetnek, írásban üzennek, még csak nem is leveleznek, félszavakat firkantanak valós –, és virtuális cetlikre. Magam is hajlamos vagyok a kinyilatkoztatásokra, az ész osztásra-szorzásra és megállítására.

Mellőzve a számtani műveleteket , marad a megállításra tett szánalmas kísérletem, nekilátok beszélgetni, magam, magammal, magamban, hogy a gömbölyű idővel …

Jó reggelt veresgabi!

/

Léteznek olyan napok, amikor minden szép és tökéletes, no ez a mai nap az a nap, amikor minden szép és tökéletes,persze ebben az esetben is benne van a lehetőség, mármint a tévedés lehetősége.

Miként is vagyok összerakva...

Talán jobb lenne, ha ki nem mondott gondolatként kavarognának a fejemben,mégis úgy döntöttem, hogy leírom, talán később másként fogom látni.

Nem vagyok egy társasági ember, kapcsolati tőkével sem rendelkezem, megadatott az a kegyelem, hogy a kapcsolatokat nem kellett tőkének tekintenem, egyszerű emberi kapcsolat szinte kivétel nélkül mindegyik. Miért? Talán azért, mert egyszerű vagyok, mint az egyszeregy. A reflektorfényes és az árnyékos oldali élet szinte minden területéről van egy-egy számomra kedves ember , hazudnék ha azt mondanám, hogy nem veszem észre, hogy melyik vallási felekezethez tartoznak vagy nen tartoznak, ha a politikával szorosabb viszonyban vannak, az is világos előttem, hogy mely irányvonalakkal képesek „azonosulni”. Kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy mi is az oka annak, hogy engem, mint nem érdekeltet bizalmukba fogadnak és arra a megállapításra jutottam, , hogy mi a mindennapjaink kapcsán kötődünk, az alapkapcsolat a személyes, magánéleti kötődés, iskola, gyerek, férj, anya,apa, anyós, após, de jó a frizurád, karikás a szemed,fáradtnak látszol , szóvel ilyen, mások számára talán lényegtelen és elfogadhatatlan személyes „aurába”kérezkedett kapcsolatok.

Egyszerűen nem merem kimondani,de tovább nem cifrázhatom. Ma kaptam két emailt, a küldőjéről tudtam, hogy „kapcsolatban van „ az email tartalmával , de a végkifejlet „ igazságosságáról”számomra más az elfogadható, mégis elgondolkodtam, talán én tévedek a végeredmény „igazságosságát „illetően?

Most itt tökölök és feszengek, hogy mit is válaszoljak, nagy valószínűséggel erre az emailra emaillel nem válaszolok, összegyűjtöm a bennem felötlő gondolatokatés a legközelebbi személyes találkozónkon megbeszéljük.

inMemoriam

Hét évvel ezelőtt, egy hasonlóan forró nyári, napon nagyon megélegeltem a magánzóságot, gondoltam egy merészet és válaszoltam egy hirdetésre.

Végsőkig elszánt voltam, szinte őrült, bevallottan nem akartam többet, mint egy-két fergeteges órát.

Feladtam az addigi énem, félelem nélkül lépkedtem a találkozóra, -talán akkor kezdtem magamban felébreszteni richardinát, akivel évekig jól kiegészítettük egymást- nem a valahová tartozás hajtott, hanem csupán a testi vágy.

Így utólag visszagondolva,szinte mindegy volt számomra, hogy ki a másik fél, akit szintén nem érdekel más csak a testiség, a végsőkig elszánt voltam.

Rövid, még zavartnak sem nevezhető, én vagyok én , te vagy te után , majd hét évig tartó, testem a testeddel kapcsolatba kerültünk, hol én, hol én, hol ő, hol ő, hol hosszú ideig mindketten egy jobb reményében mást keresve..., majd újra együtt.

Beszélgetni egymással a majd hét év alatt sem tanultunk meg, bár a testünk szavak nélkül is metértette magát velünk, annyit azért tudtunk egymásról, hogy külvilág mikor fogadott keblére bennünket, vagy mikor rakott ránk terheket, de arra a pár órára kizártuk a külvilágot.

Aztán valami megváltozott, talán bennem, talán mindkettőnkben, nem a külvilágtól elzárt órák édes ízével érkeztem, hanem a félelemmel, a külvilágba visszatérés előtti félóra borzalmától féltem, azt a mai napig nem fejtettem meg, hogy a „nyűg a nyakon” érzés csak a képzeletem szüleménye volt, vagy valóban teher voltam-e  abban a pár percben,de végérvényesen befészkelte magát magamba az érzés és már soha többé nem éreztem a lebegést, a mámort csak a küzdelmet.

azt gondolni, hogy lehet valami csak az enyém

Nem hittem a csak és kizárólagosban,de jó volt dajkálni a gondolatot, hogy egy,amit nem vettem el senkitől, egy, amit jó szívvel, szeretettel adtak nekem, az az egy, az lehet a csak és kizárólagos, ami senki másé, csak az enyém, kifejezi feléd,igen feléd, akit ismerek, hogy csak és kizárólag tőlem kaptad, legyen az szám íze szerinti becéző szó, egy ölelés,vagy szívem szerinti veled vagyok, értelek, egyet értek, talán az egyet nem értés miatti türelmetlenségemből fakadó ejnye-bejnyém.

Tévedés volt azt gondolni, hogy ez az egy, csak és kizárólagosan az enyém, mit enyém, eggyé forrt velem, csak és kizárólagosan …

Már több éve van egy vissza-visszatérő gondolatom, ami nagy vonalakban a következő: A mondat a beszélő szándéka szerint lehet, és itt a felsorolás, a kérdő, a kijelentő, a felkiáltó, a felszólító és az óhajtó, és a sajátom, mondatom szándékom szerint lehet bármi, úgyis az én mondatom új életre kel az olvasó szándéka szerinti olvasatban.

/Kutakodtam és rábukkantam egy pár förmedvényemre 2008.évből, úgy tűnik a "saját farkamat kergetem",  ideillesztem, hátha tanulok belőle.

pillanatok pillanatok pillanatnyi hangulatom, legyen az tam-tam vagy csíz

tem-tem,örültem.

2008.02.10. 22:32 

egy jó barát,

 ki fontos nekem,

örül nekem,

 ha hanggal is,

 de átölel, 

 neki mmgabis ölelésem.

2008.02.06. 23:06

  A mondat a beszélő szándéka szerint lehet:

kijelentő,

kérdő, 

felkiáltó,

felszólító és

óhajtó,

 ez aztán egyszerű.de mi a valóság?

Szándékom szerint rakom a szavakat egymás után.

Lehet a szándékom bármi, egymás után rakott szavaim a hallgató vagy olvasó szándéka szerint öltenek testet,szándékod szerint rakott szavaid széndékom szerint....................................szerintem.

'ha--ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-hajnaltündér ébredj már

2008.02.01. 22:13 

Ha gyenge vagyok átgázolok, hogy ne lásd a gyengeségem,

Ha szeretlek nem kellenek szavak,

Ha elhagylak és még mindig szeretlek,

Ha elhagysz, mert már nem szeretsz,és én azt szeretném, hogy szeress,

No, akkor vajon képes vagyok-e magam ugy szeretni,hogy békével elengedjelek......

Hahahahaaaaaaaaaaaaappci

kérdés és egy 'tamtem

2008.01.31. 23:24 

A fény, ha előttem

a fény, ha mögöttem

a fény a fényben,de

mi a fény,ha sötétben a szemembe néz?

Mikor először léptem a megalkuvás utjára, még síkterepnek gondoltam.

Lassan rájöttem a megalkuvás egy folyamatos hegymenet, nics vissza csak előre,előre,előre,..... hegytető, majd zuhanás.

Ja,ez csak számomra a kompromisszummája.csókolom

tam-tam II.

2008.01.29. 21:21 

Az idő tehet mindenről,az idő, ez a fránya idő.

A tegnap! 'tam.

Az idő tehet mindenről.

Az idő, ez a fránya idő.

A ma! 'tam

"Aanya! finom ez a spite" H

iáányzol! 

Szeretlek.

Tam-tam

2008.01.27. 22:13 

Gondoltam rendet rakok, uuuutálom a lomot

, báár,ha átgondolom, a riada'lom, amit a lomkavalkád okozott alábbhagyott, 

ropogott a hó a ródli 'lom alatt.

Nyugaalom. Indulatom elfojtom.

Csóóókolom.

Gyakorlom:

a 'lom,kor'lom,

minden idő mely hiába múlik, 

van -e hiába,

rremélem egyszer megértem őket, 

kik képesek, csendben, 'lomok nélkül élni. I

iiiiiiirgalom nékem!

Csókolom.

unalom-lom

2008.01.27. 17:18 

Vannak pillanatok, amikor a 'lomok uralkodnak felettem,

ma egy alattomos 'lom kerített hatalmába,az una'lom.

Nyugalom!

Nem csüggedek, minden nap egy uj 'lom, csak az a kérdés kit választ párjának aznap a 'lom.

Csókolom! /

Ma „elveszítettem a nevem”, amiről azt gondoltam csak és kizárólagosan az enyém,az én ölelésem, az én szeretetem és olykor az ejnye-bejnyém feléd,úgy veresgabisan.

Már csak benned, a szándékodban bízom, hogy felismered név nélkül is, ami csak és kizárólag tőlem, neked, a szeretetemből, az ölelésemből, és olykor a meg nem értésem ejnye-bejnyéiből ..., s bízom, hogy hozzád a mondatom szándékkülönbözet nélkül érkezik.

Megtartva eddigi 'jó szokásom, folytatnám, magam, magamnak, emlékeztetőül, vagy csak gy minden játszó szándék nélkül:

60 évnél többet, de talán még egy-két tízzel kevesebbet is házasságban élni nem kis teljesítmény.

Igen teljesítmény, reménykedni lehet, hogy a szerelem átalakul szeretetté és megy minden mint a karikacsapás, de felesleges, hiú ábránd, ezt tudja mindenki, ha be meri vallani, ha nem.

Most maradok inkább a hatvan évnél többnél, ami lehet akár egy ember életének hossza, nem kevés idő,sőt, sok, nagyon sok és olykor keservesekkel tűzdelt, hol egyik, hol másik fél számára és akkor még egy szó sem esett a mindkét fél számára keservesekről.

Igen, azt gondolom, hogy örök hűség pedig nincs, vannak a titkok, amiket, ha nem tudunk talán nem fájnak, vannak a titkok, amik miatt kiborulunk, vannak a titkok, a megfejthetetlen kötődések titkai, ami miatt több mint hatvan év után is képesek vagyunk érezni, megmagyarázni magunknak, hogy nem vesztetett idő, nem elszalasztott lehetőségek halmazát hagyjuk magunk után,jól választottunk, jól döntöttünk, így volt kerek és teljes eddigi életünk.

Tudja a csuda, de a minap tapasztaltak megerősítenek abban, hogy hatvan évet egymással olyan emberek képesek leélni egymással, akikből az egyik rendelkezik a megbocsátás -nem jelent egyet a feledéssel- képességével, a másik fél meg rendelkezik a vezeklés gyakorlásának képességével és időnként a képességek gyakorlásában "helyet cserélnek".

Egy nagyon különös élethelyzetbe kerültem a minap, ennek sokkoló hatása után, kicsit még összeszoruló gyomorral jutottam a fenti következtetésre.

Én, mint 'magánzó, ahogy egyre haladok a kijárat  küszöbe felé, azt vagyok képes elhitetni magammal, hogy így kerek és teljes az életem, nem volt elvesztegetett idő és ...

Tiszteletem minden hosszú házasságban élő házaspárnak!

Vörös szív a tükrön

„A” változat

„A” -továbbiakban A - és „B” -továbbiakbanB -  

Majd kilenc éve találkoztak, nem véletlenszerűen, irányított volt a találkozás, A és B határozta el, hogy tudatosan keres az élethelyzetének megfelelő partnert.

Az évek során sokat nem tudtak meg egymásról, nem ismerték egymás mindennapjait, csak tudatosan pár órákra találkoztak, nevezhetnénk ezeket a pár órákat akár pásztoróráknak is.

Talán nem is érdekelték őket a mindennapok, megelégedtek az abból való kiszakadás nyújtotta kellemes érzéssel.

Mindketten tudták, hogy mire vállalkoztak, bármennyire hihetetlennek hangzik tisztelték egymást, egymás  külön világát.

Kölcsönösen tisztelték  azt a pár órát is, amit magukból megosztottak egymással, egyedülálló, ám családi kötelezettségekkel rendelkező kategória oszlopos tagjaiként élték életüket, nem létező kalucsniuk ugyanabban a dagonyában járt.

Természetes volt számukra, hogy a pár órák közötti életben nincs kötődés közöttük, nincsenek közös tervek,de van kölcsönös bizalom és talán némi tisztelet.

Teltek az évek, mindketten élték érzelmi elkötelezettség nélküli életüket, ám mint menden ez is megváltozott,megbomlott a kettőjük közötti harmónia, de megszokásból, lustaságból maradt a redszer, bár semmi nem volt már kerek, mindaddig míg B tükrének alján A fel nem fedezett egy vörös szívet, egy szívet, melyet vörös körömlakkal festett B-nek „C”.

Jé!kaptál egy szívet? -kérdezte A-

Igen.- felete B-

Többé nem találkoztak, hogy B kereste-e A-t, azt nem tudom, A nem kereste B-t, azt nem mondja, hogy nem jut eszébe B,azt sem, hogy elfeledte milyen volt, amikor a kölcsönös egyezség tökéletesen működött, de...

jajj, meg vagyok könnyebbülve,már azt hittem, hogy bedózerolódott a homokozóm, el is voltam keseredve,de optimista nőnemű vagyok, gondoltam nem létezik, hogy ..., és lám, megint itt vagyok, szórom a fejemre a homokot-kot-kot,semmi káááááár, "hess madár"

Te kis Te! A csilivili csatorna volt az ára? Nem baj, bánja kánya, maradok gyerek és játszom.

Igen, megtettem, valóban nem mondtam igazat, kíváncsi vagyok, hogy szorongatott helyzetben is képes lennék-e hazudni, mint a vízfolyás, azt gondolom,hogy igen, a hazugság kezdetben egy hópihe, olyan hópihe ami a hegytetőn landol, és alkalmas pillantban  lavinaként zúdul, pusztítva mindent , ami az útjába kerül.Leszokhatnék már eme dilis szokásomról, hogy mindig magamra zúdítom a lavínát, persze eddig még sikerült a lezárt területen kívül tartani a gyengébbeket, ez már reményeim szerint az életem utolsó magamellen irányított lavina.

Ma megszabadultam a megélheti forrásomtól, kezdetben kihívás volt, -tisztességes, emberséges, beszületes- sikerélményekkel, majd gyomorszorító felelősségtudattal szeretetteljes kötelességgé vált, most pedig ki kellett hazudnom magam az állásomból,ott kellett hagynom, mert minden áron meg akartak tartani, már akkor is, amikor nem tudtak velem mit kezdeni, tartottak volna, mert szükségük van rám, mert hálásak nekem, de megváltoztak a körülmények, biztonságban vannak, de nem érzik jól magukat, valami hiányzik nekik, talán a remény.

2011,július 07.

Ma hallottam, tetszett: Mióta a „ ….kergeti a halakat ,de a halak ügyesek ….” jelszolgáltató „vulkánfiber bőrönddel jár” elszemtelenedett

. A mondás születése pedig annak köszönhető, hogy nevezett halkergető nem fogadott el egy hibabejelentést, mert a bejelentő nem személyesen regisztrált hibabejelentő, csak sima számlafizető, szerződő.

Érdekes.

Hogy mi ebben a tévedés? Az, hogy a bőröndöt nem ő kapta, de attól még elszemtelenedett.

Sok év óta ma először nem mondom, írom, sms-zem neked, hogy Isten éltessen, de kikívánkozik belólem, hohó, akkor mégis írom, szóval volt ami volt, volt fergetegesen jó is benne, ha másért nem a fergeteges jó miatti köszönetem jeléül írom ide: Isten éltessen! 07.09.