...hűtlenség... (avagy, csak ez a címtáblám volt itthon )
Létrehozva: 2011-01-02 15:48 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Írhattam volna azt, hogy hűség, ez talán optimistább hozzáállás,de -szerintem- nagyon nem mindegy, hogy kihez, netán mihez vagyunk hűségesek, vagy visszakanyarodva a címhez, hűtlenek.
Jó magam is hűtlen voltam eddig a pillanatig, régen, nagyon-nagyon régen szinte rendszeresen tettem a szigeti palackpostámba egy-egy üzenetet, -gondolatot is írhattam volna, elegánsabb hozzáállás, ám előfordult a palackban egy kósza ötlet, egy emlék, meg egy-két lelkem kacatja, amolyan, had szabaduljak tőle változatban- Most is egy ilyen lelki kacatomat szeretném közkincsé tenni, viseljük együtt a terheket meggondolásból, így nekem könnyebb, önnek, neked pedig ha nem vagy elővigyázatos egy rémséget akasztok a nyakadba és máris többen hurcoljuk ugyanazt.
Kaptam, -jó tudom, miért nem ugrottam odébb- egy karácsonyi jó kívánságot.
Ez jó.
Mézeskalács házikó
- ez bensőséges-.
Kör emailban
-ettől viszont hidegrázást kaptam -ez az én bajom-
Nem tudom, ki miként viseltetik korunk eme vívmánya iránt, mármint az elektronikus levél "küldjük el mindenkinek , aki a címtárunkban van", vagy a "tovább küldöm", funkcióiról, én eme alkalmazást mellőzöm, ha tehetem, karácsonykor pedig, amikor személyes jó kívánságomat szándékozom kifejezni, kifejezetten kerülöm. Személy szerint engem bántanak eme listás jó kívánságok,képmutatónak," kötelességesnek", álságosnak, -itt jönne egy olyan szó, amit mások által is láthatóvá tett firkában sem illik használni - . Igen, jól látod Kedves Olvasó, megrendítő erejű ütést mért rám eme jó kívánság, no nem a tartalma, hanem a feladója rendített meg, tudtam, hogy a lelke nem egy "matyóhímzés", de egy barlang képet azért kinéztem volna belőle.- a kép címe pedig: " nem kívánok önnek és kedves családjának" .
Kihevertem, vagy legalább is az volt az érzésem, hogy maradandó károsodást a lelkem nem szenved eme esemény miatt.
Ma hajnalban álmot láttam, sőt mi több a "buldózer " szerepet magam alakítottam, törtem zúztam, de hogy eme drabalitás élét elvegyem ,tettem mindezt egy tonett -?-székkel, kecses , de alapos munkát végeztem, ahogy pestiesen mondanánk, ott kő kövön nem maradt. Felkeltem, kicsit még elgondolkodtam eme építő jellegű kritikámon és élveztem tovább a mai nap szépségét, ám egyszer az a gondolatom támadt, hogy megnézem, a csak nekem, mert megérdemlem telefonomat.
Megnéztem, s mit látok, Ovidius szavait idézik, és itt elszakadt a cérna, mostanra már szinte biztos vagyok benne, hogy mégsem olyan rossz feltalálói ötlet volt ez a "csoportos gomb", egy teszt gomb, amit a szükség hozott létre, az okos, de érzéketlen, netán - kő korszak előtt vadászatra használták- embertársaink , számukra észrevétlen leleplezésére. Köszönöm, hogy itt most jól kimoroghattam magam!
én, a hűtlen
Hűségem jeléül egy mai történés:
Előzmény: Társasági oldalon, bárki -még én is- által olvasható, személyes-személytelen, személytelen-személyes, amolyan , nem mondom el senkinek,"elmondom hát mindenkinek" és még ezernyi más. Kíváncsiságom vissza-vissza visz egy-két ilyen "megosztom veletek"-hez.
Folyománya: Személyesítem, ráébredek, hogy hopp, ez nálam is így van,no nem mindenben, sokban.
Következménye: Katasztrófa
És végül a rövid történet:
Magánlevélben megkerestem az alkotót, biztosítván arról, hogy tiszteletben tartom az olvasottakat, nem kívánok ennél jobban tolakodni, ám van nekem pár gondolatom ezzel kapcsolatban, ha kíváncsi rá szívesen megosztom vele. -teljes név,és kontroll email, valós-
Az alkotó egy nyilvános " elképzeltet" alkotott, - szerintem üzenet,vagy találtam egy inget és hideg lévén magamra öltöttem-. Az alkotás egy elképzelt párbeszéd, szórakoztató, szerintem tanulságokkal teli, de köze nincs ahhoz, amit én, mint nem elképzelt beszélgetőtárs,a magam gondolatai és olvasata szerint kívántam megosztani.
Tanulsága: Több is van, a fentiek alapján mindenkinek más-más.
Szépen lassan, amolyan mire jutok alapon, Csuka János és az Ő fakése módban,talán...
/de ezt csak holnap, ma még átgondolom kicsit/ (jan.04)
Eljött a másnap.
Előszó: Úgy érzem én is olyan vagyok, mint a latte. Ezt talán egy kicsit bővebben ki kell fejtenem, miként hasonlítom magam egy helyhez, ami egy tér a magunk összelapátolására, egy kifutó, ahol a kezdeti szárnypróbálkozásokat követően ...
Igen, innen is sokan indultak útra, reményeim szerint nem lesznek ők sem hűtlenek, ahhoz a helyhez, ahol erőt merítettek, megerősödtek, elhatároztak és megvalósítottak, mert lehetőséget kaptak. -ha jól gondolom-
Remélem inkább érezték ezt a helyet egy kuckónak, ahová alkalmanként még vissza lehet húzódni, mint egy dobbantónak, ahonnan elrugaszkodva egy hibátlannak látszó gyakorlat indul, de...
Indulok most az én utamon itt, ahol az előszóban befejeztem, a dobbantónál ...
Szívesen húzom magamra a dobbantsatok, induljatok el innen, "rólam" jelmezemet, nem álarcként, hanem segítség gyanánt, hogy könnyebb legyen új lendületet venni, átgondolni, megérteni, elfogadni és folytatni. Nem önzetlen felebaráti szeretetből, hanem , mert magam is kaptam az életben ismeretlen "öleléseket", amik erőt adtak, átgondolásra serkentettek, megértésre és elfogadásra ösztönöztek, ez egy láncolathoz hasonlít leginkább, egy olyan "lelki lánchoz" , ahol a " köszönöm ölelés"...
-nehezebben megy mint gondoltam, de megoldom-
Eltelt egy-két nap, a megoldandó feladat az, hogy miként lehet egy, két egymásnak ismeret ember kapcsolatfelvételét úgy megosztanom , hogy a saját helyemet keresem a történetben, és a másik fél "saját akaratomból osztom meg másokkal gondolataimat joga" ne sérüljön. Még gondolkodom kicsit ezen.
-a fentieken még gondolkodom, semmi "épkézláb" megoldás nem ugrik be-jan.11.
Megtaláltam a helyem a történetben, egy tábla, valami olyasmi, mint a közúti jelzőtáblák közötti veszélyt jelző táblák egyike, ami vagy jelent neked valamit, vagy nem -ez volt az első eset, hogy tábla mivoltomban nem nyúltam utána az úton haladónak, fejlődtem, vagy közönyös lettem, itt egy újabb kérdés, amit magamnak kell megválaszolnom természetesen a magam számára - január 17.-e van.
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
Nekem is lenne bőven belegyömöszkölni valóm abba a bizonyos palackba – jók-rosszak, de milyen az emberi természet, a jókat megtartanám, a rosszakat útjukra bocsátanám, találja meg más, oldja meg más…, hiába, emberek és gyarlóak vagyunk.
/Isten látja lelkemet, egy-két dolgot nem tudtam felfogni – így megérteni az írásodból, de ez az én hibám, mivel én egy Csekélyértelmű – (és sajnos kiöregedett) – Medvebocs vagyok./
Szerettem a latte „akol-melegét”, jó kis társasággal beszélgethettünk, vitatkozhattunk, de valahogy szétszéledtünk….Miért? Most fent vagyok egy „OAN NAGY-NAGY” közösségi oldalon. Írok is néha, de ez annyi, mintha az íróasztal-fióknak írnék…
Te ne tűnjél el! Írjál! Ha addig élek is felfogom-megértem-megfejtem! Ha csekély-értelmemből telik rá, válaszolok is.
Szeretettel: A