...ez nem az...
... én napom...
Járt már így más is, tette már a nap végeztével, a szóban forgó nap képzeletbeli ajtajára eme címkét, s ahogy illik, jól bevágta maga mögött a képzeletbelit.
Erre a napra én rávágom az ajtót, olyan durr, amit csak a képzeletbeli teleajtók tűrnek, a képzeletbeli katedrál üvegesek egyszer-egyszer elviselnek, de a sokat megélt, békebeli ablaküveg, minden előzetes figyelmeztetés nélkül vág a kezedre, úgy képzeletbélileg, hogy később még játszásiból se jusson eszedbe az aznapit okolni, azért, amit kegyeskedtél elrontani, elbénázni, megkeseríteni, megnehezíteni, megmérgezni, minden külső segítség, ráhatás nélkül.
Egyszerűen csak elpocsékoltál egy napot a totojász, teszetoszaságoddal, azzal, hogy a " nem " kimondása számodra fizikai és lelki fájdalmat jelent, büntetve ezzel magad, majdan azt, akinek, mondjuk ki, nem mondtál igazat.
Egy jó időben és jókor kimondott " nem" -el nagyon sok ragacsos címkét lehet a tömbben tartani, nem kell rá holmi firkákat ejteni rólam , a napról és egyéb balfékségeimről.
A vargák hosszan tudnának mesélni a jó kaptafa áldásáról, de a "nem" -nek kaptafa készítése eszükbe sem jutna, pedig a " nem" az nem, ha talánra, mégis-re, azért még minden lehetségesre gondolsz,soha ne mondj nemet, használd bátran a talánt, a mégis t, a még minden lehetségest, és/ha/amennyiben ráébredsz, hogy eme udvariasságot csak a saját ringatásodra alkalmazod, mert nem vagy elég korrekt, hogy vállald a magad "nem"-ét, akkor szinte bizonyos, hogy az aznap végeztével úgy érzed, ez a nap, nem az én napom.
Így jártam én ma.









Az jutott eszembe, mikor nyilt színen esünk akkorát, mint ajtaja az ólnak, és féktelen kacagással ugrunk talpra, tekintetünk a környezetet fürkészi, addig sem sajog, zsibbad, csak kékül
Viszont a kapcsolódó érzés, az azért mégiscsak fontos, nem? Hogy milyen érzéssel zárja az ember a napját. Mindegy, hogyan alakulnak a dolgok- ha megtettünk minden lehetségest, akkor tiszta lehet a lelkiismeretünk. és akár mosolyoghatunk is, még ha kevervesen is.