Ennyi szörnyűség után, megérdemel ez a lap egy nagyon szép történetet, kíváncsi vagyok megkapja-e?

Ma eszembe jutott egy régi történet, még nem fejtettem meg, hogy mi köze van a mai naphoz, de talán mire -e pár sor végére érek …

A múlt század derekán egy Mannebach-Oberdorf-Mannebach séta utáni reggelen papírlapok susogására ébredtem..

Mit írsz?

Izomlázam van.

Kiírod magadból?

Ezt a nagy fájdalmat nem lehet, aludj csak nyugodtan.

Nem tudok, elárulod mit szótárazol?

Vennem kell valami gyógyszert a patikában.

Minek ehhez a szótár.

Ismersz, nekem fontos, hogy helyesen kérjem.

Maradj csak ágyban, futok a patikába.

Ugyan, te nem tudsz németül.

Megoldom,bízd rám!

Az ajtóból visszafordulva még megkérdeztem: Hogyan mondj.... Rájöttem, hogy rossz időben feltett kérdés, már slisszoltam is .

Széles mosoly, gúten tág.- itt már érezték, hogy érdekes pillanat következik- majd azzal a lendülettel amellyel érkeztem emeltem karomba a jobb lábam és imigyen szóltam: muskelfiberfuszomra.

Egy pillanat döbbent csönd, majd a választ: Jaaaa,Vipratox..

Ja, danke.

Nem részletezem.

Futottam fel a dombon, tépem fel az ajtót.

Rám néz, zuhanyoztál?

Igen.

Nagyon fáj a lábam, légy szíves hozz nekem valamit izomláz ellen, írtam pár sort, csak add oda a patikusnak.

Már hoztam neked kenőcsöt a patikából, bekenjem a lábad?

Köszönöm, először elolvasom a tájékoztatót.

Itt már nem csak éreztem, hanem tudtam, hogy nem illünk össze és ez az utolsó közös utazásunk.

Igen, most már tudom, nem csak érzem, hanem tudom, hogy nem illünk össze és ez volt az utolsó találkozásunk.

Mondom: festve!

"Lenni vagy nem lenni"... jó nélkül nincs rossz, édes és keserű, szeretem a kávé keserű és a csók édes ízét, de mi van a köztessel és a keserű csókkal...

"Értem.

Sajnálom."

...amikor megszülettem nem volt szükségem inkubátorra, mégis úgy érzem, hogy inkubátorban nőttem fel, most pedig körbe nézek ,   a karnyújtásnyi sugarú körön túl, jó volna legalább néha,   egy össznépi inkubátor...

...jobb létre vágyom,netán szenderülök,no ez itt a kérdés, aztán sem jobb lét, sem szenderülés csak a ciki...

 ..tévedés...

...ez egy kerek nap volt, mit kerek,  gömbölyű...

...tétova...

...Ma megint azt gondoltam vége a szellemi homokozómnak, sajnáltam nagyon, már úgy megszerettem,de nicsak, ni!,most pedig örömömben csak: szép... és jóóóóóóóóóóó, hogy tévedtem...

...mára már nem az a kérdés, hogy ki, mihez adja az arcát, hanem melyik arcát, mihez adja....

ez csak úgy eszembe jutott, egy semmiségnek látszó történés kapcsán, kíváncsi vagyok pár év múlva felidéződik-e bennem a történés, ha ezt a pár soromat olvasom

...tegnap este elkalandozott a fantáziám, majd bekapcsoltam a számítógépet s Latinovits Zoltán /József A. /-Eszmélet -re kattintottam a You....-on, a szókészletem nem alkalmas az élmény leírására,  olyan érzésem volt, hogy egymással szemben ülünk, figyelek rá és beszélget a szemünk, reményeim szerint kezelésre nem szorulok,de...  -jó kedvem van- 

„...-sem! Nem gondolnád újra, higgadtan ?” Mit is ? „ Az őszanyó projekted.” Melyik részét? „ Az őszt.” Miért pont az őszt ? „Mert utána ,ha jól emlékszem, a tél következik.” Tessééék? „ Jól van, na, ne legyél morcos, majd leszek én a kemence.” ( nem is volt rossz választás ez az őszanyó projekt)

...hipp-hopp, no ez a tévedés, meg az ezüst fény, reggelente szembetalálkozom magammal, kapaszkodnom kell,még nem természetes számomra a látvány,  elválik a  két kép, a tükör nélküli és ami visszaköszön., hogy melyik az igazi, azt gondolom,hogy  mindkettő én vagyok, csak még hiányos a harmónia a kettő között,belekontárkodtam a természet rendjébe , hiányzik az átmenet...

… szerettem gyerekként élni, imádtam a „tiniségem” , nővé váltam, anya lettem, voltam, s míg élek…, gyerek, tini már nem lehetek , de nagymama , nagyanyó még igen, tudom, manapság dívik fiatalnak látszóan elmúlni, de én önző vagyok, szeretnék csillogó szemmel, ráncaimmal, ősz hajjal élni, az öregedés minden szépségét megélni, hogy én is lehessek kedves, szeretni való , ősz anyó...

„Adjon már egy kis aprót, nincs semmim, csak ez a vadászpuska itt a kezemben!'

Több éve hallottam először, de elengedtem a fülem mellett, akkoriban volt társa is, mármint a fenti szösszenetnek, de  huss, elszállt, csak a küszöb maradt meg.Kisebb módosítással mostanában újra  hallottam:

"Egy fickó odalép a egy járókelőhöz éjszaka az utcán: Elnézést uram, tudna segíteni egy szegény, szerencsétlen, éhező, munkanélküli embernek, akinek nincs egy fillérje sem, és minden vagyona ez a kis rövidcsövű vadászpuska?"

...  változnak az idők, dönt és én végrehajtom, ravasz, nagyon ravasz, de miből gondolja, hogy  meghallom és meg is teszem, gyanítom, hogy egyedül értem...

…, hogy, a” megideologizálással korrekt” cselekedet nem okoz lelkiismeret-furdalást,ugyan nem háborog, nem szurkál naponta , csak jó mélyen elbújik, akkor tör elő, amikor a kontrollt kikapcsoljuk, álmodunk, lehet, hogy az álmunkban felsejlik előttünk az „ideológia”, mégsem nyugszunk, megerősítést várunk, áthelyezzük a cselekményt, beleszőjük a szereplőt, aki felé talán tartozunk némi magyarázattal,majd feloldozást várunk tőle, ha nem tettünk nagy " disznóságot" szövetségessé válunk az álomban , de megkapjuk a megérdemelt fricskát, „ ne gondold, hogy nem vettem észre" és jön a várva várt feloldozás:" szóltam volna" , mondta az ismerős ismeretlen,  talán a második  a harmadiknak, vagy az első a másodiknak, vagy az első a számtalan között egynek, aki...

...aki egyszer tűzben volt, soha nem felejti el a láng és a lángra lobbant  vagy az együtt parázslók közös szagát, igen szagát, minden szag, amit a tűz és az éghető  hoz létre  örökre az orrunkba "ég", nem egy" katyvaszba", hanem külön-külön,  hogy ez miként jutott  eszembe,  ma  újra éreztem a tűz és az éghető szagát,  a lakásban végigjártam mindent, kimentem a folyosóra , semmi,  kihajoltam az ablakon, sem  gomolygó füst, sem láng, csak a túz és az éghető szaga, aztán pár perc és szirénázva érkeztek, tőlünk  nem messze, bizony tűzet kellett oltani, a tűz az éghető és a víz, eme hármasnak már egészen más ...

...olvasgattam ma egy keveset,talán ennek a hatása alatt vagyok még, egyfolytában az jár a fejemben, ki van egyedül és ki a magányos, a  következő gondolatom pedig az, hogy sokkal nagyobb az esélye, hogy nem figyel fel a környezetünk a magányunkra,ha nagyon sokan vannak körülöttünk, talán még az esélyét is elveszítjük a nagy holdudvarral, hogy valaha oldódjon a magányunk... ( eme gondolat "igazára" jeges vizet nem innék, de a vén banyaságom összes tapasztalata  arra int, hogy ne féljek a jeges víztől)

… minden kornak megvan..., a magam szépségéről pedig ódákat tudnék zengeni,azonban mostanra minden szépséget éltető szóvirág csokorba köttetett, fáj kicsit, egy csokor sem hozzám érkezett, mint tudjuk, mindenki azt kapja, amit megérdemel, mostanra én is kiérdemeltem , a csokorba kötött, holdfény ölelte szarkalábat...

… az emlékeimből egy régi , villanásnyi kép, rajta az éj, a diófák ölelte temető, a gyep, a gémeskút, a hold, a sarkcsillag és a „kísérő csillagok”, majd lassan előmerészkedett a csendből a nesz,melyet lopakodva követtek az érintések és illatok. Kiskamasz voltam. 'Meztéláb indultam útnak, nem törődve 'szúróval, bogánccsal, nem érdekelt, hogy a máskor cirógató fű, durva, goromba ruháját öltötte magára ezen az éjszakán. Hajtott a kíváncsiság, le tudom-e győzni oktalan félelmemet, meglátom -e a szépséget az éji árnyak játékában...

zárójel kezdődik …ami akkor természetes volt, mostanra emlék, lassan eltűnt a portáról a ló, a tehén, az istálló, a góré, majd lassacskán a disznóól, a tyúkól, a kemence , a füstölő, a morzsoló, a kamra, a padlás, lett helyettük fagyasztó, mikró, a konyhakertet időközben belakta a pázsit és a dísznövény számtalan faja, egy kis sarokban, hol még véletlenül sem látszik, talán menedékre lel egy-két palánta, gondosan elrejtve a szalmafüggönnyel, hogy még véletlenül se zavarja meg a semmittevés nyugalmát … zárójel ideiglenesen bezárva

… nem mar az  arcomba didergő hópihe, nem tépázza sálam a tomboló téli szél, a menedékházat nem őrzik jégcsap-katonák, elgémberedtek ujjaim, már nem is fájnak...

… mi volt előbb, a tudás, vagy a tapasztalás, talán nem is kérdés, szerintem a tapasztalás, megfigyelés , csipetnyi ész és kész, tanulás, tapasztalás,csipetnyi ész és kész, tanulás, tapasztalás, tudás, csipetnyi ész és kész, majd egy kis tuuuuuuuuuudom, tuuuuuuuudom, némi önteltség, egy kis tapasztalás, csipetnyi ész, és kész, mármint kész káosz az egész, vagy valami ami nyomokban sem tartalmazza az idefirkáltakat...

( egy kis érzelmi kitérő: mikor először tapasztaltam, hogy a nemet nem szokásos kommunikálni, voltam vagy tizenmajdnemhúsz, nem esett jól ,nem értettem, aztán még nagyon sokáig nem tudtam a nemet nem kommunikálommal mit kezdeni, majd kezdtem megérteni a lényegét, amikor először alkalmaztam értettem csak meg a nem, nem kommunikálásának okát, abban a pillanatban kicsit megrémültem, a rémületem elmúlt és világossá lett, hogy az érzelmi életben a nem nem kommunikálása az érzelmi érdektelenséggel egyenlő) -vagy tévedés, vagy nem, ráadásul ...-

... a földművesek élete és "Kelemenné" szerepe a kőművességben a harmadik hatványon,  pedig a napraforgókról még nem is ...

... a "szegénység" - amikor még köze nincs a nyomorhoz-  előnyei:

- kreatívvá tesz  - ha már voltál kreatív,  hatványozódik a kreativitásod, abban az esetben, ha elkényelmesedtél, feleleveníti a kreativitás édes ízét és ismét...

- energiáid összpontosulnak 

- nem ismersz lehetetlent

- a tehetetlenség még nyomokban sem üti fel a fejét 

-számtalan, eddig " szunnyadóban lévő " képességet ismersz fel magadon

-kiegyensúlyozott, aktív napokat tudsz magad mögött

-kicsit fáradtan, de mélyen és pihentetően alszol

(ha még valami eszembe ötlik, majd folytatom, ám lehet ,hogy azt a fordulatot alkalmazom, hogy megkérdezem, mint tettem azt már egy hf. kapcsán, amikor is fel kellett sorolni a szocializmus előnyeit és hátrányait)

...ha az eszemet elvtelenül használom  sok- még annál is sokabb- nagy fáradtsággal járó, időigényes  és nem kifejezetten női munkától kímélem meg magam, de vagy eszem nincs, vagy nagyon ragaszkodom az elveimhez, mert elkezdtem  a konyha mennyezetének alapvakolását, helyesebben beázás miatt a mennyezetből sietve távozó vakolat pótlását,ugyan még nem világos előttem, hogy sikeres lesz-e ezen tevékenységem , az az érzésem, hogy jobb , ha nem tudom mire vállalkoztam, legalább az első arcra, hajra, és 10 km-es körzetben való szétplalccsanásig töretlen elszántsággal leszek hű.../ itt alternatv/ elveimhez, vagy rövid ü után egy ypszilonos jeeeeeeeee, na...

A következő pár napban napraforgókat festek, számszerint négyet. -igen, még mindig, de már erősen kotnroll alatt- 

 …”akasztanahamajréwan”, az akasztáson már túl vagyok, a majré csak ezután jön, de harakirire nem adom a fejem,küzdök...

... azt  gondolni, hogy a szülő, jelen esetben én , mint anya tévedhetetlen vagyok, ma elkövettem egy szarvas hibát, akkorát, hogy még a szarvvon is szarv nőtt, -nem ez az első agancsos , tanulhatnék már belőlel- nem megbocsáthatatlan, de erősen ciki, bocsánatot kértem, de szégyenkezem magam miatt, az itt meg nem nevezett tárgyban a fiam ismerete alaposabb volt, nála  van a pont... pont ezeket a tévedéseket akartam mindig is elkerülni, mégis nyakig ülök a cikiben.

…volt, azt gondolnom, hogy minden amivel még nem „találkoztam „ az új,és legalább akkora tévedés volt azt gondolnom, hogy amivel már „találkoztam” az örökre régi marad... -ezt a tévedésemet nem most ismertem fel, hanem kb. 25 éve, azóta látom másként Anya, Apa és Nagyi mosolyát, mikor csillogó szemmel, két piros szívvel az arcomon győzködtem őket az „új és a régi viszonyáról, a " mikor lesz már?” -omra válaszuk a megértő, „már megint''-

Olyan nehéz megállni, hogy gátat  építsen az ember , a „mikor lesz már”-ban járók lendülete elé, de vajon van-e mindenki mellett valaki, aki rájuk mosolyog a saját „ már megint”-jével, vajon felismerjük-e még, hogy hol a határ a bátorság és az esztelenség között, a kompromisszum és a megalkuvás között,sorolhatom magamnak itt a „végleteket' hajnalig, de felesleges, én csak arra vagyok kíváncsi , értékeli, egyáltalán ismeri-e még valaki a „tisztes köztest”?

…kérdezte ,- ha „face to face”, a szeméből egyszerre lett volna olvasható a múlt és a jövő, a jelenben pedig ott volt a kérdés- „van esélyem?”...

... fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak,az igen és a nem érzelmek nélkül futnak át rajtam,semmi érfalakon lüktető „ta-dam” csak csend , képek, képek és még mindig képek, a látószögből ítélve …

Fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak?

Megtaláltam egy régi levelemet

”A halál/Halál/ egy lépést sem tesz sem ön, sem más felé. Születésünk pillanatától, mi haladunk feléje. Mielőtt még el kezdene rohanni, tájékoztatom, hogy a szóban forgó nagyon elfoglalt, így a naptárában, egy és ugyanazon időpontra több találkozó is be van jegyezve. A rossz hírem az, hogy ön időpontja és az én időpontom egyazon időpont. Az én haladási sebességemmel a köztem és közötte lévő távolságot  az elkövetkezendő 10 évben - ha csak felé rohanok, akkor sem- sem teszem meg. A fentiekből következően ön választhat,sanyargatja-e magát, vagy éli tovább az életét úgy, mint mielőtt ezt a halál nevű projektet kinézte magának. „ A várj reám és én megjövök, hogyha vársz nagyon” gondolatmenet általában igaz, a halálra viszont sem általában sem konkrétan nem, tehát...”

Megtaláltam a választ a kérdésemre?

Létezik jó és rossz válasz?

Egyáltalán, lehet egy ilyen kérdésre válaszolni?

Igen, talán igen, talán nem?

+- végtelen.

Erről pedig eszembe ötlött egy aranyos kis viccecske:

A matektanár gondolataiba mélyedve sétál a sikátorban, haramiák rontanak rá, már majdnem martalékul esik, amikor egy fekete álarcos siet segítségére. Megmenti életét és amilyen hirtelen érkezik, olyan hirtelen távozik.

 A matektanár végignéz az alélt haramiákon, hasadt ruhájukon ott a „Z”, majd a fekete álarcos után kiált: „Köszönöm egész számok  halmaza!”

/

...az az elképzelésem is, hogy képes vagyok tanulni a más kárán. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a más kára sem tölt el örömmel, ám jelen esetben ez sem vigasztal, sokkal inkább csipkedi a csőröm, hogy mikor érkezik már el az az idő, amikor legalább …

Amikor ilyen gondos önmarcangolásra adom a fejem, szinte magamon érzem a szüleim féltő tekintetét, és felidéz bennem valamit a múltból, hol vidámat, hol szomorút, ám bensőségeset, amitől kicsit "újramelegszik a szívem"

Anyukám felnézett az égre.

Nézd, nincs ott a csillag!

Milyen csillag Anya?

Ott,- mutatott nyárfa fölé- mindig két csillag szokott lenni.

Látod? Most csak egy van, de az is halvány,  az „Apja” csillaga pedig elveszett.

Jaj, Anya, ugye nem gondolod …?

Bizony gondolom.

Következő nyáron felnéztem én is az égre, kerestem a nyárfa fölötti csillagot .

Nincs ott a csillag.

Milyen csillag Mama? -kérdezte a fiam-

A Nagyanyó csillaga.

 Emlékszel? Tavaly Nagyanyó kereste....

De Mama! Csak nem gondolod, hogy...?

Bizony , gondolom.

/

… azt gondolnom, hogy az emberek beszélgetnek egymással, az emberek nem beszélgetnek, írásban üzennek, még csak nem is leveleznek, félszavakat firkantanak valós –, és virtuális cetlikre. Magam is hajlamos vagyok a kinyilatkoztatásokra, az ész osztásra-szorzásra és megállítására.

Mellőzve a számtani műveleteket , marad a megállításra tett szánalmas kísérletem, nekilátok beszélgetni, magam, magammal, magamban, hogy a gömbölyű idővel …

Jó reggelt veresgabi!

/

Léteznek olyan napok, amikor minden szép és tökéletes, no ez a mai nap az a nap, amikor minden szép és tökéletes,persze ebben az esetben is benne van a lehetőség, mármint a tévedés lehetősége.

Miként is vagyok összerakva...

Talán jobb lenne, ha ki nem mondott gondolatként kavarognának a fejemben,mégis úgy döntöttem, hogy leírom, talán később másként fogom látni.

Nem vagyok egy társasági ember, kapcsolati tőkével sem rendelkezem, megadatott az a kegyelem, hogy a kapcsolatokat nem kellett tőkének tekintenem, egyszerű emberi kapcsolat szinte kivétel nélkül mindegyik. Miért? Talán azért, mert egyszerű vagyok, mint az egyszeregy. A reflektorfényes és az árnyékos oldali élet szinte minden területéről van egy-egy számomra kedves ember , hazudnék ha azt mondanám, hogy nem veszem észre, hogy melyik vallási felekezethez tartoznak vagy nen tartoznak, ha a politikával szorosabb viszonyban vannak, az is világos előttem, hogy mely irányvonalakkal képesek „azonosulni”. Kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy mi is az oka annak, hogy engem, mint nem érdekeltet bizalmukba fogadnak és arra a megállapításra jutottam, , hogy mi a mindennapjaink kapcsán kötődünk, az alapkapcsolat a személyes, magánéleti kötődés, iskola, gyerek, férj, anya,apa, anyós, após, de jó a frizurád, karikás a szemed,fáradtnak látszol , szóvel ilyen, mások számára talán lényegtelen és elfogadhatatlan személyes „aurába”kérezkedett kapcsolatok.

Egyszerűen nem merem kimondani,de tovább nem cifrázhatom. Ma kaptam két emailt, a küldőjéről tudtam, hogy „kapcsolatban van „ az email tartalmával , de a végkifejlet „ igazságosságáról”számomra más az elfogadható, mégis elgondolkodtam, talán én tévedek a végeredmény „igazságosságát „illetően?

Most itt tökölök és feszengek, hogy mit is válaszoljak, nagy valószínűséggel erre az emailra emaillel nem válaszolok, összegyűjtöm a bennem felötlő gondolatokatés a legközelebbi személyes találkozónkon megbeszéljük.

inMemoriam

Hét évvel ezelőtt, egy hasonlóan forró nyári, napon nagyon megélegeltem a magánzóságot, gondoltam egy merészet és válaszoltam egy hirdetésre.

Végsőkig elszánt voltam, szinte őrült, bevallottan nem akartam többet, mint egy-két fergeteges órát.

Feladtam az addigi énem, félelem nélkül lépkedtem a találkozóra, -talán akkor kezdtem magamban felébreszteni richardinát, akivel évekig jól kiegészítettük egymást- nem a valahová tartozás hajtott, hanem csupán a testi vágy.

Így utólag visszagondolva,szinte mindegy volt számomra, hogy ki a másik fél, akit szintén nem érdekel más csak a testiség, a végsőkig elszánt voltam.

Rövid, még zavartnak sem nevezhető, én vagyok én , te vagy te után , majd hét évig tartó, testem a testeddel kapcsolatba kerültünk, hol én, hol én, hol ő, hol ő, hol hosszú ideig mindketten egy jobb reményében mást keresve..., majd újra együtt.

Beszélgetni egymással a majd hét év alatt sem tanultunk meg, bár a testünk szavak nélkül is metértette magát velünk, annyit azért tudtunk egymásról, hogy külvilág mikor fogadott keblére bennünket, vagy mikor rakott ránk terheket, de arra a pár órára kizártuk a külvilágot.

Aztán valami megváltozott, talán bennem, talán mindkettőnkben, nem a külvilágtól elzárt órák édes ízével érkeztem, hanem a félelemmel, a külvilágba visszatérés előtti félóra borzalmától féltem, azt a mai napig nem fejtettem meg, hogy a „nyűg a nyakon” érzés csak a képzeletem szüleménye volt, vagy valóban teher voltam-e  abban a pár percben,de végérvényesen befészkelte magát magamba az érzés és már soha többé nem éreztem a lebegést, a mámort csak a küzdelmet.

azt gondolni, hogy lehet valami csak az enyém

Nem hittem a csak és kizárólagosban,de jó volt dajkálni a gondolatot, hogy egy,amit nem vettem el senkitől, egy, amit jó szívvel, szeretettel adtak nekem, az az egy, az lehet a csak és kizárólagos, ami senki másé, csak az enyém, kifejezi feléd,igen feléd, akit ismerek, hogy csak és kizárólag tőlem kaptad, legyen az szám íze szerinti becéző szó, egy ölelés,vagy szívem szerinti veled vagyok, értelek, egyet értek, talán az egyet nem értés miatti türelmetlenségemből fakadó ejnye-bejnyém.

Tévedés volt azt gondolni, hogy ez az egy, csak és kizárólagosan az enyém, mit enyém, eggyé forrt velem, csak és kizárólagosan …

Már több éve van egy vissza-visszatérő gondolatom, ami nagy vonalakban a következő: A mondat a beszélő szándéka szerint lehet, és itt a felsorolás, a kérdő, a kijelentő, a felkiáltó, a felszólító és az óhajtó, és a sajátom, mondatom szándékom szerint lehet bármi, úgyis az én mondatom új életre kel az olvasó szándéka szerinti olvasatban.

/Kutakodtam és rábukkantam egy pár förmedvényemre 2008.évből, úgy tűnik a "saját farkamat kergetem",  ideillesztem, hátha tanulok belőle.

pillanatok pillanatok pillanatnyi hangulatom, legyen az tam-tam vagy csíz

tem-tem,örültem.

2008.02.10. 22:32 

egy jó barát,

 ki fontos nekem,

örül nekem,

 ha hanggal is,

 de átölel, 

 neki mmgabis ölelésem.

2008.02.06. 23:06

  A mondat a beszélő szándéka szerint lehet:

kijelentő,

kérdő, 

felkiáltó,

felszólító és

óhajtó,

 ez aztán egyszerű.de mi a valóság?

Szándékom szerint rakom a szavakat egymás után.

Lehet a szándékom bármi, egymás után rakott szavaim a hallgató vagy olvasó szándéka szerint öltenek testet,szándékod szerint rakott szavaid széndékom szerint....................................szerintem.

'ha--ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-hajnaltündér ébredj már

2008.02.01. 22:13 

Ha gyenge vagyok átgázolok, hogy ne lásd a gyengeségem,

Ha szeretlek nem kellenek szavak,

Ha elhagylak és még mindig szeretlek,

Ha elhagysz, mert már nem szeretsz,és én azt szeretném, hogy szeress,

No, akkor vajon képes vagyok-e magam ugy szeretni,hogy békével elengedjelek......

Hahahahaaaaaaaaaaaaappci

kérdés és egy 'tamtem

2008.01.31. 23:24 

A fény, ha előttem

a fény, ha mögöttem

a fény a fényben,de

mi a fény,ha sötétben a szemembe néz?

Mikor először léptem a megalkuvás utjára, még síkterepnek gondoltam.

Lassan rájöttem a megalkuvás egy folyamatos hegymenet, nics vissza csak előre,előre,előre,..... hegytető, majd zuhanás.

Ja,ez csak számomra a kompromisszummája.csókolom

tam-tam II.

2008.01.29. 21:21 

Az idő tehet mindenről,az idő, ez a fránya idő.

A tegnap! 'tam.

Az idő tehet mindenről.

Az idő, ez a fránya idő.

A ma! 'tam

"Aanya! finom ez a spite" H

iáányzol! 

Szeretlek.

Tam-tam

2008.01.27. 22:13 

Gondoltam rendet rakok, uuuutálom a lomot

, báár,ha átgondolom, a riada'lom, amit a lomkavalkád okozott alábbhagyott, 

ropogott a hó a ródli 'lom alatt.

Nyugaalom. Indulatom elfojtom.

Csóóókolom.

Gyakorlom:

a 'lom,kor'lom,

minden idő mely hiába múlik, 

van -e hiába,

rremélem egyszer megértem őket, 

kik képesek, csendben, 'lomok nélkül élni. I

iiiiiiirgalom nékem!

Csókolom.

unalom-lom

2008.01.27. 17:18 

Vannak pillanatok, amikor a 'lomok uralkodnak felettem,

ma egy alattomos 'lom kerített hatalmába,az una'lom.

Nyugalom!

Nem csüggedek, minden nap egy uj 'lom, csak az a kérdés kit választ párjának aznap a 'lom.

Csókolom! /

Ma „elveszítettem a nevem”, amiről azt gondoltam csak és kizárólagosan az enyém,az én ölelésem, az én szeretetem és olykor az ejnye-bejnyém feléd,úgy veresgabisan.

Már csak benned, a szándékodban bízom, hogy felismered név nélkül is, ami csak és kizárólag tőlem, neked, a szeretetemből, az ölelésemből, és olykor a meg nem értésem ejnye-bejnyéiből ..., s bízom, hogy hozzád a mondatom szándékkülönbözet nélkül érkezik.

Megtartva eddigi 'jó szokásom, folytatnám, magam, magamnak, emlékeztetőül, vagy csak gy minden játszó szándék nélkül:

60 évnél többet, de talán még egy-két tízzel kevesebbet is házasságban élni nem kis teljesítmény.

Igen teljesítmény, reménykedni lehet, hogy a szerelem átalakul szeretetté és megy minden mint a karikacsapás, de felesleges, hiú ábránd, ezt tudja mindenki, ha be meri vallani, ha nem.

Most maradok inkább a hatvan évnél többnél, ami lehet akár egy ember életének hossza, nem kevés idő,sőt, sok, nagyon sok és olykor keservesekkel tűzdelt, hol egyik, hol másik fél számára és akkor még egy szó sem esett a mindkét fél számára keservesekről.

Igen, azt gondolom, hogy örök hűség pedig nincs, vannak a titkok, amiket, ha nem tudunk talán nem fájnak, vannak a titkok, amik miatt kiborulunk, vannak a titkok, a megfejthetetlen kötődések titkai, ami miatt több mint hatvan év után is képesek vagyunk érezni, megmagyarázni magunknak, hogy nem vesztetett idő, nem elszalasztott lehetőségek halmazát hagyjuk magunk után,jól választottunk, jól döntöttünk, így volt kerek és teljes eddigi életünk.

Tudja a csuda, de a minap tapasztaltak megerősítenek abban, hogy hatvan évet egymással olyan emberek képesek leélni egymással, akikből az egyik rendelkezik a megbocsátás -nem jelent egyet a feledéssel- képességével, a másik fél meg rendelkezik a vezeklés gyakorlásának képességével és időnként a képességek gyakorlásában "helyet cserélnek".

Egy nagyon különös élethelyzetbe kerültem a minap, ennek sokkoló hatása után, kicsit még összeszoruló gyomorral jutottam a fenti következtetésre.

Én, mint 'magánzó, ahogy egyre haladok a kijárat  küszöbe felé, azt vagyok képes elhitetni magammal, hogy így kerek és teljes az életem, nem volt elvesztegetett idő és ...

Tiszteletem minden hosszú házasságban élő házaspárnak!

Vörös szív a tükrön

„A” változat

„A” -továbbiakban A - és „B” -továbbiakbanB -  

Majd kilenc éve találkoztak, nem véletlenszerűen, irányított volt a találkozás, A és B határozta el, hogy tudatosan keres az élethelyzetének megfelelő partnert.

Az évek során sokat nem tudtak meg egymásról, nem ismerték egymás mindennapjait, csak tudatosan pár órákra találkoztak, nevezhetnénk ezeket a pár órákat akár pásztoróráknak is.

Talán nem is érdekelték őket a mindennapok, megelégedtek az abból való kiszakadás nyújtotta kellemes érzéssel.

Mindketten tudták, hogy mire vállalkoztak, bármennyire hihetetlennek hangzik tisztelték egymást, egymás  külön világát.

Kölcsönösen tisztelték  azt a pár órát is, amit magukból megosztottak egymással, egyedülálló, ám családi kötelezettségekkel rendelkező kategória oszlopos tagjaiként élték életüket, nem létező kalucsniuk ugyanabban a dagonyában járt.

Természetes volt számukra, hogy a pár órák közötti életben nincs kötődés közöttük, nincsenek közös tervek,de van kölcsönös bizalom és talán némi tisztelet.

Teltek az évek, mindketten élték érzelmi elkötelezettség nélküli életüket, ám mint menden ez is megváltozott,megbomlott a kettőjük közötti harmónia, de megszokásból, lustaságból maradt a redszer, bár semmi nem volt már kerek, mindaddig míg B tükrének alján A fel nem fedezett egy vörös szívet, egy szívet, melyet vörös körömlakkal festett B-nek „C”.

Jé!kaptál egy szívet? -kérdezte A-

Igen.- felete B-

Többé nem találkoztak, hogy B kereste-e A-t, azt nem tudom, A nem kereste B-t, azt nem mondja, hogy nem jut eszébe B,azt sem, hogy elfeledte milyen volt, amikor a kölcsönös egyezség tökéletesen működött, de...

jajj, meg vagyok könnyebbülve,már azt hittem, hogy bedózerolódott a homokozóm, el is voltam keseredve,de optimista nőnemű vagyok, gondoltam nem létezik, hogy ..., és lám, megint itt vagyok, szórom a fejemre a homokot-kot-kot,semmi káááááár, "hess madár"

Te kis Te! A csilivili csatorna volt az ára? Nem baj, bánja kánya, maradok gyerek és játszom.

Igen, megtettem, valóban nem mondtam igazat, kíváncsi vagyok, hogy szorongatott helyzetben is képes lennék-e hazudni, mint a vízfolyás, azt gondolom,hogy igen, a hazugság kezdetben egy hópihe, olyan hópihe ami a hegytetőn landol, és alkalmas pillantban  lavinaként zúdul, pusztítva mindent , ami az útjába kerül.Leszokhatnék már eme dilis szokásomról, hogy mindig magamra zúdítom a lavínát, persze eddig még sikerült a lezárt területen kívül tartani a gyengébbeket, ez már reményeim szerint az életem utolsó magamellen irányított lavina.

Ma megszabadultam a megélheti forrásomtól, kezdetben kihívás volt, -tisztességes, emberséges, beszületes- sikerélményekkel, majd gyomorszorító felelősségtudattal szeretetteljes kötelességgé vált, most pedig ki kellett hazudnom magam az állásomból,ott kellett hagynom, mert minden áron meg akartak tartani, már akkor is, amikor nem tudtak velem mit kezdeni, tartottak volna, mert szükségük van rám, mert hálásak nekem, de megváltoztak a körülmények, biztonságban vannak, de nem érzik jól magukat, valami hiányzik nekik, talán a remény.

2011,július 07.

Ma hallottam, tetszett: Mióta a „ ….kergeti a halakat ,de a halak ügyesek ….” jelszolgáltató „vulkánfiber bőrönddel jár” elszemtelenedett

. A mondás születése pedig annak köszönhető, hogy nevezett halkergető nem fogadott el egy hibabejelentést, mert a bejelentő nem személyesen regisztrált hibabejelentő, csak sima számlafizető, szerződő.

Érdekes.

Hogy mi ebben a tévedés? Az, hogy a bőröndöt nem ő kapta, de attól még elszemtelenedett.

Sok év óta ma először nem mondom, írom, sms-zem neked, hogy Isten éltessen, de kikívánkozik belólem, hohó, akkor mégis írom, szóval volt ami volt, volt fergetegesen jó is benne, ha másért nem a fergeteges jó miatti köszönetem jeléül írom ide: Isten éltessen! 07.09.

Írhattam volna azt,  hogy hűség, ez talán optimistább hozzáállás,de -szerintem- nagyon nem mindegy, hogy  kihez, netán mihez vagyunk hűségesek, vagy visszakanyarodva a címhez, hűtlenek.

Jó magam is hűtlen voltam eddig a pillanatig, régen, nagyon-nagyon régen szinte rendszeresen tettem a szigeti palackpostámba egy-egy üzenetet, -gondolatot is írhattam volna, elegánsabb hozzáállás, ám előfordult a palackban egy kósza ötlet, egy emlék, meg egy-két lelkem kacatja, amolyan, had szabaduljak tőle változatban- Most is egy ilyen lelki kacatomat szeretném közkincsé tenni, viseljük együtt a terheket meggondolásból, így nekem könnyebb, önnek, neked pedig ha nem vagy elővigyázatos egy rémséget akasztok a nyakadba és máris többen hurcoljuk ugyanazt.

Kaptam, -jó tudom, miért nem ugrottam odébb- egy karácsonyi jó kívánságot.

Ez jó.

Mézeskalács házikó

- ez bensőséges-.

Kör emailban

-ettől viszont hidegrázást kaptam -ez az én bajom-

 Nem tudom, ki miként viseltetik korunk eme vívmánya iránt, mármint az elektronikus levél "küldjük el mindenkinek , aki a címtárunkban van", vagy a "tovább küldöm",  funkcióiról, én eme alkalmazást  mellőzöm, ha tehetem, karácsonykor pedig, amikor személyes jó kívánságomat  szándékozom kifejezni, kifejezetten kerülöm.  Személy szerint engem bántanak eme listás  jó kívánságok,képmutatónak," kötelességesnek", álságosnak, -itt jönne egy olyan szó, amit mások által is láthatóvá tett firkában sem illik használni - . Igen, jól látod Kedves Olvasó, megrendítő erejű ütést mért rám eme jó kívánság, no nem a tartalma, hanem a feladója rendített meg, tudtam, hogy a lelke nem egy "matyóhímzés", de egy barlang képet azért kinéztem volna belőle.- a kép címe pedig: " nem kívánok önnek és kedves családjának" .

Kihevertem, vagy legalább is az volt az érzésem, hogy maradandó károsodást a lelkem nem szenved eme esemény miatt.

Ma hajnalban álmot láttam, sőt mi több  a "buldózer " szerepet magam alakítottam, törtem zúztam, de hogy eme drabalitás élét elvegyem ,tettem mindezt egy  tonett -?-székkel, kecses , de alapos munkát végeztem, ahogy pestiesen mondanánk, ott kő kövön nem maradt. Felkeltem, kicsit még elgondolkodtam eme építő jellegű kritikámon és élveztem tovább a mai nap szépségét, ám egyszer az a gondolatom támadt, hogy megnézem, a csak nekem, mert megérdemlem telefonomat.

Megnéztem, s mit látok, Ovidius szavait idézik, és itt elszakadt a cérna, mostanra már szinte biztos vagyok benne, hogy mégsem olyan rossz  feltalálói ötlet volt ez a "csoportos gomb", egy  teszt gomb, amit a szükség hozott létre, az okos, de érzéketlen, netán - kő korszak előtt vadászatra használták- embertársaink , számukra észrevétlen leleplezésére. Köszönöm, hogy itt most jól kimoroghattam magam!

én, a hűtlen

Hűségem jeléül egy mai történés:

Előzmény: Társasági oldalon, bárki -még én is- által olvasható, személyes-személytelen, személytelen-személyes, amolyan , nem mondom el senkinek,"elmondom hát mindenkinek" és még ezernyi más. Kíváncsiságom vissza-vissza visz egy-két ilyen "megosztom veletek"-hez.

Folyománya: Személyesítem, ráébredek, hogy hopp, ez nálam is így van,no nem mindenben, sokban.

Következménye: Katasztrófa

És végül a rövid történet:

Magánlevélben megkerestem az alkotót, biztosítván arról, hogy tiszteletben tartom az olvasottakat, nem kívánok ennél jobban tolakodni, ám van nekem pár gondolatom ezzel kapcsolatban, ha kíváncsi rá szívesen megosztom vele. -teljes név,és kontroll email, valós-

Az alkotó egy nyilvános " elképzeltet" alkotott, - szerintem üzenet,vagy találtam egy inget és hideg lévén magamra öltöttem-. Az alkotás egy elképzelt párbeszéd, szórakoztató, szerintem tanulságokkal teli, de köze nincs ahhoz, amit  én, mint nem elképzelt beszélgetőtárs,a  magam gondolatai és olvasata szerint kívántam megosztani.

Tanulsága: Több is van, a fentiek alapján mindenkinek más-más.

Szépen lassan, amolyan mire jutok alapon, Csuka János és az Ő fakése  módban,talán...

/de ezt csak holnap, ma még átgondolom kicsit/ (jan.04)

Eljött a másnap.

Előszó: Úgy érzem én is olyan vagyok, mint a latte. Ezt talán egy kicsit bővebben ki kell fejtenem, miként hasonlítom magam egy helyhez, ami egy tér a magunk összelapátolására, egy kifutó, ahol  a kezdeti szárnypróbálkozásokat követően ...

Igen, innen is sokan indultak útra, reményeim szerint nem lesznek ők sem hűtlenek, ahhoz a helyhez, ahol erőt merítettek, megerősödtek, elhatároztak és megvalósítottak, mert lehetőséget kaptak. -ha jól gondolom-

Remélem inkább érezték ezt a helyet egy kuckónak, ahová alkalmanként még vissza lehet húzódni, mint egy dobbantónak, ahonnan elrugaszkodva egy hibátlannak látszó gyakorlat indul, de...

Indulok most az én utamon itt, ahol az előszóban befejeztem, a dobbantónál ...

Szívesen húzom magamra a dobbantsatok, induljatok el innen, "rólam" jelmezemet, nem álarcként, hanem segítség gyanánt, hogy könnyebb legyen új lendületet venni, átgondolni, megérteni, elfogadni és folytatni. Nem önzetlen felebaráti szeretetből, hanem , mert magam is kaptam  az életben  ismeretlen "öleléseket", amik erőt adtak, átgondolásra serkentettek, megértésre  és elfogadásra ösztönöztek, ez egy láncolathoz hasonlít leginkább, egy olyan "lelki lánchoz" , ahol a " köszönöm ölelés"...

-nehezebben megy mint gondoltam, de megoldom- 

Eltelt egy-két nap, a megoldandó feladat az, hogy miként  lehet egy, két egymásnak  ismeret ember kapcsolatfelvételét úgy megosztanom , hogy a saját helyemet keresem a történetben, és a másik fél "saját akaratomból osztom meg másokkal gondolataimat joga" ne sérüljön. Még gondolkodom kicsit ezen. 

-a fentieken még gondolkodom, semmi "épkézláb" megoldás nem ugrik be-jan.11.

Megtaláltam a helyem a történetben, egy tábla, valami olyasmi, mint a közúti jelzőtáblák közötti veszélyt jelző táblák egyike, ami vagy jelent neked valamit, vagy nem -ez volt az első eset, hogy tábla mivoltomban nem nyúltam utána az úton haladónak, fejlődtem, vagy közönyös lettem, itt egy újabb kérdés, amit magamnak kell megválaszolnom természetesen a magam számára - január 17.-e van.

:)

2009.október 31.

Most egy kicsit elcsendesedem -írom ezt ide azért, mert , amikor  hosszú ideig nem látom NEA-t,gé-t, Aximia-t és kedves Párját, GG-t  / az Igazgató urat csak kicsit szédíteni hétfőn:) / LolliPOPpins-t / :)  neked fog ez menni, ha visszajöttem ellenőrzöm!/ akkor..., hogy  ne legyen nektek  ilyen három pötty! -

veresgabi

...  én napom...

Járt már így más is, tette már a nap végeztével, a szóban forgó nap képzeletbeli ajtajára eme címkét, s ahogy illik, jól bevágta maga mögött a képzeletbelit.

Erre a napra én rávágom az ajtót, olyan durr, amit csak a képzeletbeli teleajtók tűrnek, a képzeletbeli katedrál üvegesek egyszer-egyszer elviselnek, de a sokat megélt, békebeli ablaküveg, minden előzetes figyelmeztetés nélkül vág a kezedre, úgy képzeletbélileg, hogy később még játszásiból se jusson eszedbe az aznapit okolni, azért, amit kegyeskedtél elrontani, elbénázni, megkeseríteni, megnehezíteni, megmérgezni, minden külső segítség, ráhatás nélkül.

Egyszerűen csak elpocsékoltál egy napot a totojász, teszetoszaságoddal, azzal, hogy a " nem " kimondása számodra fizikai és lelki fájdalmat jelent, büntetve ezzel magad, majdan azt, akinek, mondjuk ki, nem mondtál igazat.

Egy jó időben és jókor kimondott " nem" -el nagyon sok ragacsos címkét lehet a tömbben tartani, nem kell rá holmi firkákat ejteni rólam , a napról és egyéb balfékségeimről.

A vargák hosszan tudnának mesélni a jó kaptafa áldásáról, de a "nem" -nek kaptafa készítése eszükbe sem jutna, pedig a " nem" az nem, ha talánra, mégis-re, azért még minden lehetségesre gondolsz,soha ne mondj nemet, használd bátran a talánt, a mégis t, a még minden lehetségest, és/ha/amennyiben ráébredsz, hogy eme udvariasságot csak a saját ringatásodra alkalmazod, mert nem vagy elég korrekt, hogy vállald a magad "nem"-ét, akkor szinte bizonyos, hogy az aznap végeztével úgy érzed, ez a nap, nem az én napom.

Így jártam én ma.

Első találkozásunk egy, az éjjel, frissen hullott hóval takart, a reggeli nap fényével aranyozott, a múlt barázdáit akkor még szemmel láthatóan magán viselő kastély kertjében történt.

Engedd meg, hogy bemutassam neked Dénest!

Dénes, barna szemében némi huncutsággal nézett rám, mintha azt sugallná, tiéd a testem, fiatalságom minden ereje, rakoncátlansága.

Megfogott, éreztem, hogy rabul ejtett,  fontos lesz nekem még akkor is, ha már másé lesz a teste, huncutsága, rakoncátlansága már nem csak az enyém, testét,erejét, nem csak nekem ajánlja.

Éveken át töltöttünk együtt hétvégeken éjjelt s nappalt, az éjjelek és nappalok sebeivel, zúzódásaival mit sem törődve, nem kérdezve, hol jártál, mit csináltál, míg nem voltál velem.

Úgy váltunk el, hogy nem tudtuk, ez az utolsó .

Évek teltek el azután, nem láttuk egymást, nem éreztük egymás testét, lélegzetét, remegését, félelmét, örömét.

Egy napon beültem az autómba, hogy menjek, meneküljek magam, magam elől , pár óra múltán azon kaptam magam, hogy annak a kastélynak a kertjében sétálgatok, ahol Dénessel először találkoztunk.

Kerestem, szerettem volna látni, megtudni, hogy ő még emlékszik-e rám, mert nekem fontos volt, nagyon fontos, de féltem, hogy csalódnom kell, de a vágy, hogy találkozzunk erősebb volt minden félelemnél.

Határozott léptekkel indultam el, feltéptem az ajtót, és megláttam.Szemünk találkozott, és így, igába hajtott fővel is feltört belőle: az emlékezem, hogy testünk egybe forrt, de mikor haragudtam rád, mert megcsalva éreztem magam,mert  nem szeretgettél, nem cirógattál, nem etettél, csak használni akartad testemet,én  a gyeplőt a kezedbe adtam...

Dénes, még ma is nagyon kedves a szívemnek,, pedig igen sokat hajtotta fejét a jobb mellső lábához, hogy lábai elé kényszerítsen:)

Én sem felejtettem el.

" Itt van az ősz, itt van újra....."

"Ő is fekete!"

...nagyot hibáztam,vezeklek, de  nem hagytam magam után  ... 

Ez így jó.

Így van számomra rendjén.

/Milyen érdekes, hogy egy és azon időben , más-más kapcsán, más szemszögből, más-más emberek ,akik személyesen talán soha nem is találkoztak, " ugyanarról" gondolkodnak, és ha másként fejezik is ki magukat,szinte  ugyanarra a következtetésre jutnak./

Tegnap, a "Dunán "Madách élete pergett.

Virágzó barack?fa - gyönyörű, maga  "szépség," a "csábítás" , a " termékenység," az "élet. ", de a gyökerei, évgyűrűi, egy-egy virága, ....

  "....vágd ki ezt a fát!"

 ... ne vágd ki ezt a fát!"

Ma úgy ébredtem, hogy minden szép és tökéletes, -IX.25-

Mostantól nincs más dolgom, mint élvezni a pillanatot, és azon gondolkodni,  egy kis   izgalommal hogyan lendíthetném ki egyensúlyából   a tökéletest, mert mégsem járja, minden reggel arra ébredni, hogy minden szép és tökéletes:)

21h46

Már meg is találtam: Hajnali szerenád ,  Esti sugárkoszorú

Magánzóként, hiábavalóság és nem is lehet tiszta szívvel ilyenre vágyni.

Reggelre megálmodom, feladom-é a magánzóságom, úgy, tiszta szívvel. igazán:)

Talán mégis járja, minden reggel arra ébredni, hogy minden szép és tökéletes.

IX.26.

Hosszú és szép álmom volt, kilenckor ébredtem, az élet szép, az álom mégszebb, ma még nem adom fel a magánzóságom.

Ám a ma csak előszoba, élvezem a mát, a maga keserédes ízével, mert ma minden szép és tökéletes. Neked is?:)

Ma kaptam egy meghívást, nem tudom, hogy elfogadjam-e, közel húsz éve nem utaztam el sehová, mint a pár egyik tagja.

10 nap nagy idő, én azt hiszem még nem birok ki tíz napot összezárva, úgyhogy azt érzem, nemet kell mondanom.

"kérj és megadatik":) azon morfondíroztam, hogy hogyan billenthetem ki magam az tökéletesség egyensúlyából, semmi épkézláb nem jutott eszembe, de megoldódott, menni, vagy maradni, ez itt a kérdés.

Ha nem megyek nagy valószínűséggel löpát inthetek, helyesebben visszaintegethetek, ami nem esne jól, de még ez sem motivál az igenre.

Na ! Most álmodjak szépet és jót!

IX.28.

Vasárnapra virradóra minden álmom kiment a fejemből.

Ennek biztos így kellet lennie, de...

Tegnap későn értem haza, bár vasárnap, a kezem nem maradt szatyor nélkül. Kilépek a MILLFAV-ből és....

Ünnepi műsor, a 125 éve épült Oparaház...

.Nagy a kísértés, álldogálok egy darabig, de a szatyrok már majdnem elválaszják ujjaimat a. tenyeremtől, hirtelen ötlet, szatyrokat haza  , irány vissza.

Az ünnepi előadáson elhangzottak , mint 125 éve...Erkel: Bánk bán (1.felvonás) Hunyadi László ...

Wagner Lohengrin 1.felvonás

Nem is erről akartam írni, csak arról, ami ennek kapcsán eszembe jutott, amilyen irányt kijelelöltem a menni vagy nem mennire.

/ Míg nem találok olyan párt, akivel 25 év múlva, a 150 éves ünnepen ,együtt állunk ,kéz a kézben az Operaház előtt, addig  megtartom régi jó szokásom és továbbra sem utazom , sem 10 napra, sem kevesebbre, maradok magánzó:)/

2009.10.05. Iny...a! Érzésem szerint életre szóló döntéshez értél, legyen a döntés eredménye bármi, lelkiekben  veled...

2009.10.06.  tadtamomnemomjátszolunkollek,om:)artem

2009.10.07. :) ésssssssssssssssssss.

2009.10.08. :) a fenntiek szerint

2009.10.09. :) Nehéz megállni?

2009.10.10:) ...valvalanulzolvalvalanullek:)

Értettem, iiiiiiiigen:)

Tekintettel, hogy ma még csak október 09.-e van, vedd ezt előrejelzésnek, aztán vagy igen, vagy mégsem:)))

2009.10.12.

temdigleklekleklekkkkk:)

2009.10.13

 két betű,ami itt és most nem látszik,körülölelve egy  "i"-vel és egy  "n"-nel,  csak neked:)

2009.10.14.

értem, nehéz csendben maradnom,de érted,egy láthatatlan fonálon végy amennyi kell!!! lllllllllllek:)

2009.10.15.

maezthoztamneked:)

"Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja."

22h18

Többet nem tehetek, a láthatatlan fonalat itt hagyom, gombolyíts belőle...

Remélem...

.feleség:" ne haragudj rám .....ka, hogy ilyen rosszul voltam"

férj: "...ka, mikor én..., te engem..., hogy haragudnék, ne beszélj butaságot"

Egy pár óra múlva a feleség kiszól nekünk a konyhába

"Már sokkal jobban vagyok"

A férje rám néz , "hiszen ezért csináljuk"

Több mint hatvan év házasság , ami nem hiábavaló

2009.október 27

Még nem voltam ötven, amikor megöleltem valakit, valakit, akit nőként is ölelhettem volna, de ott, akkor nem úgy, hanem hallható szívdobbanással, egyszerivel és megismételhetetlennel, talán azért lehetett ez így, mert már egy újabb csínytevés járt  a fejében, menekült s megfeledkezett a kötelező távolságtartásról, így sikerülhetett a szóban forgó ölelés megismételhetetlenné.

Abban a percben még nem tudtam, hogy életem egyik legfontosabb ölelését éltem meg, azóta minden alkalommal, amikor hallhatóan megdobban a szívem ...

Hé! Ideje összekapnod magad!

részlet egy pár hónappal korábbi levélből, mely még most is érvényes

Biztos forrásból tudom, hogy amit itt  a filmből kiragadva lát és hall ,annak csak és kizárólag az élethez van köze, nem a halálhoz.

A halál/Halál/ egy lépést sem tesz sem ön, sem más felé.

Születésünk pillanatától, mi haladunk feléje.

Mielőtt még elkezdene rohanni, tájékoztatom, hogy a szóban forgó nagyon elfoglalt, így a naptárában, egy és ugyanazon időpontra több találkozó is be van jegyezve.

A rossz hírem az, hogy ön időpontja és az én időpontom egyazon időpont.

Az én haladási sebességemmel a köztem és közötte lévő távolságot  az elkövetkezendő 10 évben - ha csak felé rohanok, akkor sem- sem teszem meg.

 A fenntiekből következően ön válaszhat,sanyargatja-e magát, vagy éli tovább az életét úgy, mint mielőtt ezt a halál nevú projektet kinézte magának.  A várj reám s én megjövök, hogyha vársz nagyon gondolatmenet általában igaz, a halálra viszont sem általában sem konkrétan nem, tehát...

2009.10.28

CB , kinek mit jelent, jelentheti "gumikutya hívja gumielefántot vétel" , jobbról balra sorba szedett magyar ABC első két mássalhangzóját  , Cicero , Biberech, Cleopatra és Bolein, nekem egy szám, 112, abból  is egy, talán a 24-es,  egy csengő   "lariraram, lariraram, larira ra ra raram":) éshaamennyiben még ki is kapsz!

2009.10.29.

hama-ilyetnemilliknyilvánoslapraírni-csináltamremélemkellementlenségemcsaknekemlesz!

falfejver

2009.12.22. 21h.08.

Nem cifrázom,szeretlek.

2010.01.26. Ezt sem felejtettem el,de........meeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee..

01.31.

egyszerűenktlengyokneretni

2010.02.01.

You are Not From Here...........................

fény?

árny?

játék?

!

2010.02.02.

"ezt én mondom, akinek elhiheted,

aki tudja, hogy milyen volt nélküled":)

" a föld a hegyek had legyenek messze.............."

kétség

udvar

lélek

tiszta

út

rend

kegyelem

erő

sír

elv

lélek

Yvonne

űr

2010.02.03.

civódás

sérelem

erény

NORMA

diadal

bánat

erény

NORMA

néma

ajak

simíts

zúzz

törj

álarc

nap

cirógass

beszélj,beszélj!

ametisz

"....................míg nem érted mit tettél......................"

17h25 és még most is teeeeeeee, te Hógolyó!

"

Hunyorogva néz felém, mint szürke,ébredő szem”

Illata emlékemből messzereszket...”

Vén függönyömön kipirul a virágdísz”

„

Fárad a bánat? Betegül?”

örökké felel: itt vagyok”

létemnek lágy, lélegző szobrát”

két eltakart, két fojtott láng”

Alkonyat van már.Alkonyat.

piros heverőn még fejed nyoma a párnán”

„

Hajnal

1.)

éssssss  "a híd a folyót...",

2.)

"...fúj a szél"

2010.02.07.

...kergettem ott maradt, cirógattam elszaladt, ha elszaladt had szaladjon, csak ....

2010.02.08.

...bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell...

Összefoglalás:

Kultúrkeselyű násztáncba hív, fölkap és.............

"Ember! A világból csak a sajátod érdekel, a szükség határá......"

"Nem, nem és nem, nem, nem bánok semmit sem ....

Nem akarok dolgozni, nem

Nem akarok ebédelni

Csak...

" Az élet szééééééééééééééééép, tenéked magyarázzam?"

Jáááááááááááááááááááááááték!:)

2010.02.09.

3.)

"...ha fáradt a két szemem..."

" Látom én mi készül...(?)..."

/"...oldjon fel az ég önző vágyaim alól.../

"...a megvakult semmiségeinket...."

..............................................................

..............................................................

...............................................................

" ... az nagyon jó kísértés...."

" ha az összevissza képzel..."

2010.02.10

4.) !!!!

"Megszűnik a várakozás

Vártam, hogy kinyíljon az ajtó,

Az ajtó, amin beléphetek.

Kinyílt, de nem nekem.

Nekem még várnom kellett.

Sokan várakoztak már előttem.

Ki ígéretre, ki jobb és szebb holnap...

....

Nem is tart tovább,

Csak amíg meglátom.

De rád várni öröm..."

Hogy hol, már tudhatod, s az órát pedig:

"Tükröm hiába mondja, hogy öregszem,

Míg egy vagytok, te meg az ifjúság;

A te ráncaidat kell észrevennem,

Hogy belássam: közel már a halál.

Mert ami csak borít téged, a szép,

Ékes köntösként fedi szívemet,

Mely benned él, mint bennem a tiéd;

Hogy lehetnék így nálad öregebb?

Légy hát óvatos, Édes, amilyen

Én vagyok, nem magamért, de teérted,

Úgy hordva szíved, ahogy dajka sem

Félti kicsinyét, kit annyi baj érhet.

S ha majd enyém meghalt, ne várd szíved:

Nem úgy adtad, hogy egykor visszavedd."

"...reám..."

Jelentem az oroszlánok, fittyet hányva a kezdődő hóesésre, meg persze rám is,  2010.02.10.-én 22h-kor is  őrzízték a hidat a pesti oldalon,  , hogy a budai oldalon mit csináltak nem tudom, mert futottam haza:)))

Szép ez a város, nagyon szép! (2010.02.10.22h45)

2010.02.11

.

"Létem ha végleg lemerûlt,

ki rettenti a keselyût!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!"

2010.02.12.

Nem sokan éreznek kötődést a keselyűkhöz, pedig....

Ha megkérdezné tőlem most valaki, hogy  jutottam el cummings-ig, itt és most, annak azt válaszolnám, az érzés ami eszembe jutatta ...

Poem-I carry your heart with me E.E. Cummings

:) lekkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk.

2011.január 26." nálam is így van"

2011.január 28.napja

Amikor úgy mondasz nemet, hogy megosztod az épp aktuális "gondjaid" , feladataid és arra a "válasz" a hallgatás, akkor ne azt sajnáld, hogy nem illesztetted csendben össze a találkozást a minden-napoddal, hanem azt, hogy képtelen vagy kivágni egy egyértelmű "nem"-t! Azonban hosszasan ezen is kár bánkódni, mert lassan megérik benned a miért nélküli "nem" és akkor már igazán érdekes leszel, ám nagy valószínűséggel ez tége'm, már nem hoz lázba, leegyszerűsítve: nem érdekel.

Van egy (nem is tudom mi a pontos megnevezése, szokás-é, vagy módszer, így maradok a szokásnál ), tehát, van  egy szokásom, ha valami nagyon foglalkoztat és nem tudom eldönteni széna, netán szalma , felütök egy ( nem tyúktojást, bár azt is ütöttem fel ma eleget, madártejet főztem) könyvet, de nem ám akárhogyan, hanem erősen gondolok a szénéra, ( ha szénát szeretnék, ha szalmát, úgy a szalmára ).

Csütörtökön iccaka ( jobb körökben éjjel) elővettem a Bibliát,hogy pontot tegyek a kérdésre.

Két tenyerem közé szorítottam, lehunytam a szemem ( korai az öröm, csak ideiglenesen) , mindkét kezem hüvelykujjával cirógatni kezdtem a lapok éleit. Mikor már orromban éreztem a széna illatát, ( szénanátha esetén nem ajánlott) , ahol a két ujjam összeért, kinyitottam a Bibliát.

(Míg szénaillatban fürödtem, elhatároztam, hogy a választ, a jobb kezemnél ( a Bibliában ebből következően a bal oldalon ) kapom.

Ószövetség 485. oldal.

a.) NEHÉMIÁS könyve 13 – b.) ESZTER könyve 1.

a.)

„Judai nyelven már nem is tudtak.....

-Tartsd emlékezetemben,Istenem, mindezt az én javamra”

b.)

Ahasvéros király lakomája

Ahasvéros király megfosztja méltóságától Vasti királynét ( „13 Megkérdezte tehát a király..., mert az volt a”-ig)

Maradok a széna illatánál.

<!-- @page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -->

... ként, volt alkalmam találkozni Elkóborolt Bárányokkal. Igyekeztem nem betyárként, hanem pásztorként viselkedni. A legtöbb, amit megtehettem, a terelgetés,nem más miatt, hanem ,magam miatt. ( nem összetévesztendő a kóbor farkassal )

Talán egyik másik Bárány haza is talált, vagy nem, ezt nem tudom, mert nem kísértem őket hazáig, lehet, közülük egyik másik csatlakozott a kóbor farkasokhoz.

Illetékes Nőtársaim!

Nem ártana, ha észrevennétek, amikor az Elkóborolt Bárányotok, nem az elszaggatott, hanem az Örkény István -féle kötelet húzza maga után , miközben, jár pásztortól, pásztorig.

Ha már korábban nem tűnt fel , legalább a célegyenesben illenék,

ha már a Bárányért nem,de még ha elromlott is, legalább magatokért!

Nem tudom elhinni, hogy nem látjátok, csak így kényelmesebb,pedig, amit megfogadunk azt..

„ jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a hál,

el nem választ, holtodiglan, holtomiglan,,,”

-nagyon pipa vagyok, nekem ne mondja senki, hogy mindig a másikon múlik, "én mindent megtettem",  ha így lenne, házasságban ilyen elő nem fordulna.  a "bezzeg a férfiak" fejezetet én is ismerem,de ilyen esetben és házasságban nálam ez nem mentő körülmény, valamiért elnéztük, eltűrtük,akkor...??. Valóban sok mutogatni való van a magánzókra is elismerem, de számomra most ez sem érv, csak kifogás-

-higgadj le veresgabi, mert....-

Az iróniát a cinizmustól, a csipkelődést a gúnytól ...

Melyik Miro és melyik Van Eyck?

Kérem szépen, ma olyan napom volt, hogy kívánni sem tudnék jobbat.

Ma is mint minden szombaton Junókáékhoz indultam, frissen, üdén és természetesen szépen.

Már a reggelben is volt valami sejtelmes, olyan tralala, amit még az én notórius „ ami jól kezdődik nem biztos, hogy jól is végződik” túlaggódásom sem tudott megfékezni.

Lássuk, gondoltam és már szögdeltem is le a lépcsőn.

Más esetekben ilyenkor szoktam nagyot botlani, hogy az a fene nagy jókedvem alábbhagyjon, de ma reggel még ez sem. Hah! Nocsak, nocsak, csak nem új időszámítás kezdődik?

Utaztam , megérkeztem, piacra mentünk, ripsz ropsz haza. És ekkor jött a hoppá!

Semmi extra hoppá, csak a szokásos, ami egy ilyen piacolás alkalmával megesik velünk, a felét elfelejtettük...

Cipe vissza, most már egyedül indultam  a piacra.

Hiány pótolva, közért kipipálva, vérehulló fecskefű beszerezve, tralala, tralala.

Junókával -szégyenszemre, mindig toronyiránt közlekedünk, árkon és bokron, nem szeretek így, de a bácsikám nehezebben jár, hagyom magam vezetni úttalan utakon. Figyelni, az útvonalra nem igen szoktam, mert az én aszfalthoz szokott topánkám nehezen viseli terepet.  A  gödröket  nekem kell meglátnom,de most valahogy a bácsikám nélkül  is a" toronyiránt" kerített hatalmába.

Nyakam nem szegtem, végre megérkeztem, kapucsengetek.

Megjöttem.

Már vártalak!

Ajtó ki, lépcsőn fel, gomb nyom, lift le, ajtó nyit, gomb nyom , ajtó be, lift indul, lift megáll, ajtó nyit, lift csukódik, csengő nyom, ajtó nyílik, s látok csodát.

A férfi ,akit pár hete kinéztem magamnak, - nem szemtől szemben, csak a vállát néztem ki, azt a cca 75 cm széles vállat, amihez tartozzék bármi, nekem kell - ott áll az ajtóban, szemben velem.

Aoié, kb ennyit tudtam mondani, álltam döbbenten, úsztam a boldogságban, átfutott, hogy jeeeeee! megérezte, megkeresett, most végre...

Gyere be! Szólított kedvesen.

Hogyhogy itt vagy? Kérdeztem, köszönöm helyett.

Ezt én is kérdezhetném . Válaszolta.

Junókával elfelejtettünk pár dolgot megvenni, így visszamentem és most jövök újra. Feleltem.

Én pedig itt lakom.

Tessék?

Itt lakom válaszolta.

Azt gondolom, ilyenkor szoktak a nők elájulni, de én tartottam magam, a szindinamikám azonban elárulta, hogy elbizonytalanodtam.

Ha már itt vagy gyere be! Invitált.

És akkor leesett a tantusz.

A toronyiránt a bokron át vezet a bácsikámék házának lépcsőházáig, elnéztem a bokrot, becsengettem a harmadik sor hatodik névhez, ahogy szoktam, táblanézés nélkül.

Ha biztos vagyok benne, hogy képes vagyok hat emeletet zuhanni, úgy, hogy épségben földet érjek, ott süllyedek el abban a pillanatban.

Így utólag, túl egy délutántól koraestig tartó beszélgetésen belátom, nagy nagy hiba lett volna.

Megtaláltam a széles vállú óriást és tralalala.

Remélem, ez nem számít jó kezdetnek, mert...

Tralalalalalalala

Veszteség

A Magyar Értelmező Kéziszótár három pontban foglalja össze.

1. valami tárgyi...

2. számbéli ...

3. valakinek halálával, távozásával kapcsolatban felmerült hiányérzet

a 2. átmenetet jelen nekem: sereg …

Veszteség

a saját szótáram szerint

Az elmúlt pár napban két alkalommal éreztem:

veszteség

Ami a veszteség érzését kiváltja belőlem az fontos volt nekem, tapasztalatom szerint fontos is marad, legyen az kert, vár -bevehető tán bevehetetlen-, bástya, netán temető, de a felsorolás itt most talán nem is lényeges.

Kaptam egy ajándékot, egy megfoghatatlant, ott, abban az emberi kapcsolatban, amit talán máshol , másként éltem volna meg,de nekem erre volt szükségem, hiszen azért vágtam bele, netán azért adatott meg.

Az első alkalommal érzett veszteségem miatti saját felelősségemet alkalmam volt személyesen elismernem, egy” Isten áldjon, sajnálom, hogy így alakult!” Mikor kimondtam, tudtam, nem így alakult, hanem így alakítottuk.

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:

ismerem

elismerem

sajnálom

alakult

tud

tudtam

nem

alak

alakít

alakítottuk

Meg sem merem nézni ott mit is jelenhetnek.

Ez egy merőben más,  egy rövid időn belüli  másik alkalom.

Köszönöm!

Őszintén sajnálom, hogy így alakítottuk!

/ a miértje mindenkinek más, de .../

NEA '-ék Balaton Felvidék-i kalandozásának olvasásakor jutott eszembe az alábbi történet dédapámról, gondoltam, olyan vigasztalás gyanánt beszúrom hozzászólásként, hogy ne legyenek NEA-ék  olyan szomorúak  az autó miatt, ám mire bepötyögtem a történést a gépem jelezte, hogy a kapcsolat bontva.

/ Ez egy borzalmas mondat, de ha már így alakult, maradjon, sőt, eme retteneten felbuzdulva, ilyen formában folytatom, eme, eddig még össze nem firkált lapon:) /

Anyai dédapám kicsit – jó, bevallom nagyon- bohém ember volt még meglett férfi korában is.

Meg volt neki mindene, malom, ménes, hintó, parádés kocsis a János, és persze dédanyám, aki dédapám gyeplőjét tartotta kézben.

Öreganyám, kit Teréziának kereszteltettek, vala az ő leányuk. Mikor öreganyám és öregapám / Gábor/ egymásba szerelmesedésüket követően össze akarták kötni életüket, öreganyámat kitagadták a szülei, mert ilyen mihaszna...,  hogy öregapám se maradjon ki a jóból, őt meg szintén kitagadták,  ugyan nekik se ménes, se malom, se parádés János, csak szilvafából hét:)

Öregszüleim méhészkedtek a zalai dombság itt most néven nem nevezett falujában, nem dúskáltak , de 9 gyermekkel együtt szeretetben és boldogságban éltek, míg egy baljós éjjelen a faluban tűz ütött ki és leégett a méhes.

Jó az Isten, szerencsére sem nekik, sem a gyerekeknek nem lett semmi bajuk.

Dédanyám ezt meghallván , amolyan lelkiismeret-furdalás szerűt érezvén, elhívta magához az aprónépet, de – mai szóhasználattal élve, hogy ne legyen olyan nagy a kontraszt a szülői ház és a nagyszülői ház között – az unokákat a béresházban szállásolta el. Zárójelben jegyzem meg, hogy anyukám és testvérei nagyon szerették a béresházi társaságot, úgy érezték magukat mintha otthon lettek volna.

Dédapám egyik este, úgy, ahogy tette ezt már máskor is , szólt Jánosnak, hogy fogjon be a hintóba , /3x2 fekete/, aztán csapjanak a lovak közé és irány!

Dédanyám ilyenkor hiába fogta volna a gyeplőt, az én bohém dédapám csak ment, várta a kártya.

Már a hajnal is tova szállt, mikor a béresházban az unokák  arra ébredtek, hogy dédanyám …

Hát a hintó? Hát a hintó? János! Hát a hintó? Ismételte  dédanyám ,szinte magán kívül.

János, csak jött, csak jött, inkább jött is meg...  leginkább ment volna  arra, amerről dédapám küldte.

Mikor dédanyámhoz ért, halkan ennyit mondott.

...István uram az éjjel feltette kártyára a ménest a malmot meg a hintót...

Szóval, dédapám ismervén dédanyámat Jánost küldte előre, úgy gyalogosan, majd jó idő elteltével, mikor a nap már delelőre állt, követte:)

Nálunk ez már megtörtént, igaz nem a bank, hanem dédapám :)

Elárulom nektek, én ugyan nem ismerhettem, de bííírtam, no nem azért, mert Jánost küldte előre, hanem hogy huss, útnak engedte a koloncot, amit egy életen át cipelhetett volna pórázzal a nyakán.

Kivánom, hogy a ti autótok megmaradjon, mert nektek ez közös öröm!

Tőlem a hajnal – késő tavasztól, kora őszig – egy, a mezítelen vállamra lopott , csókkal búcsúzik. Nem bánja, hogy éji üvegcipőmet csizmára cseréltem, csizmástúl, pergő gyöngyszemestűl ajánl a napnak,- míg én szalmaágyat vetek be dudorászva-, hogy dédelgessen tovább.

Egy hálás mú  és kotkodács között, elmosolyodva a megkésett kukorikún, a rekedtes háp-on, a követelőző gá-n, az istálló apró ablakán át simít végig ébredő sugarával.

Szeretni és szeretve lenni.

Nálunk a jószágok hajnalban reggeliznek. Mú, -jobbján velem- békésen kérődzik. Két megfontolt , reám vetett pillantás, békés kérődzés, majd alig hallható, megkönnyebbült mú, olyan hála -féle az ujjammal előcsalogatott illatért.

A rocska lassan átmelegszik, - köré font lábaimmal cicáz- 14 liter, friss tej illata , ajándék...

:) csak neked folytatom innen!

 

Nagymamám íróasztala alatt, vajszínű szalamanderbe bujtatott lábfejeim éppen   érintik egymást,a nagyapám készítette, béleletlen bőrszék öleli tengerészkék angol kosztümbe rejtett derekam. A platinába foglalt négy karát megcsillan az alkalmazások alatt.

Várom, hogy elfeledjem az elmúlt század és századunk 9 évében részemmé lett tapasztalatokat, csak az idők során rám telepedett szavakra hagyatkozom, szavakra, amik elemzések, tanulmányok olvasása kapcsán tapadtak...

Hagyom, hogy gondolataim , képek, érzések keltése nélkül áramoljanak, szabadon, kizárólag a szótövek szótári jelentését jelenítem meg, képzők, ragok  stb. nélkül.

Csak a főnevekre és  igékre koncentrálok, az igékre, kizárólag egyesszám harmadik személyben, nem bíbelődöm jelzőkkel, a határozók különböző fajtáival, sem határozottan, sem tétován a névelőkkel, villanásnyi időt sem szentelve a névutóknak.

Egy kép , egy tengerkék bőrben pergamen, kötve, fűzve. A bőrön  csak és kizárólag betűk: A MAGYAR KÖTRÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. Fellapozom. Lúdtollal karcolt , csoportosított betűk és jelöletlen szóközök. Csak és kizárólag egyjelentésű igék és főnevek, sehol egy személyes...

Név?Más....

Jut eszembe,hogy miről, elárulom, no nem a barátaimat és az elveimet, hanem, hogy miről jutott eszembe, konkrétan arról, hogy XY tulajdonos-vezérigazgató felállt a székéből, és levette a nyakkendőjét, nyolc év után először, és megjelent a képernyőn nyakkendő nélkül.

El szeretett volna mondani valamit, amit nyakkendőben nem tehet meg, nem tehetett, mert a saját véleményét mondja most.

A nyakkendő levételével vaj megvilágosodott? Szabadabban lélegzik, az akadály nélkül a szervezetébe áramló oxigén hatására átértékel, rendszerez, netán , hogy egy szocreál hasonlatnál maradjak, padló – tengelykapcsoló,-gáz, behúzott kézifék?

Most mondta meg a tutit. Még nem késő, tanuljatok! Mit? Ha nem ismeritek fel időben, hogy az egzisztencia megteremtésének legfontosabb eszköze a nyakkendő és nem jó helyen és időben kötitek fel – no nem magatokat, hanem a nyakkendőt- úgy jártok mint e sorok írója, itt áll egzisztencia nélkül, a padlása már tele van a levetett nyakkendőkkel, a megvilágosodottakkal és hálát ad a fővilágosítónak, hogy  reményei szerint a többséget nem, -nem kívülről, hanem belülről- …

 azt gyanítom, hogy napszúrást kaptam, még így sem lehetetlen...

Több hete szeretnék pontot tenni, egy most nem részletezettre, megpróbáltam minden tőlem telhetőt,  hiába, a megoldás várat magára, pedig minden általam korrektnek véltet, vagy valósat megpróbáltam, ez kevés, igen kevés.

Libegek haza, délután ,a napos oldal, a megoldandómon merengek, hozzám lép egy "bácsi", vállamra teszi a kezét, csillogó szemmel néz rám és ...

"Lányom! Ha hagyod,hogy  a megértést lábtörlőnek nézzék, hiába minden! Ebben az esetben ne törődj senkivel, menj oda amikor együtt az egész család és vágd pofán! Ezt megérti! Ne aggódj ,akit kímélni  akarsz már mindent tud, neki csak szivességet teszel. "

Bámultam rá bambán, keze még mindíg a vállamon,s  csak nézek rá kérdőn.

Ekkora cirkuszt? -kérdeztem-

"Lányom! A napszemüveg csak eszköz a kezében, a családját pedig pajzsként tolja maga előtt"

-ekkor megálltam a levegővételben, a napszemüvegről eddig nem beszéltem senkinek-