Sabát.....
Ricsikém, az én kis elsős óvodásom cinkosan,vigyorogva érkezett édesanyjával két kis öccséért az oviba.
- Szia Éva néni! - Szia Ricsikém! De rég nem láttalak! - Mesélj , mizujs!?
- Régi szép idők! - mondja gondterhelten.- Jó lenne,még óvodába járni! - és újra felcsillan okos tekintete- emlékszel, mikor azt mondtad.....Sabát!......-a háttérben édesanyja azt gondolhatta ,valami egyezményes jelbeszéd van közöttünk, ezért elmeséltük hogyan született ez a Kazinczit meghazudtoló új , számunkra értelmes szó.
Már az elmúlt tanévben is hosszú volt a tél nagyon és már untuk az öltözködés,vetkőzést. Az udvarról beérkezve,mindig el kellett mondanom a vetkőzés sorrendjét,mert mindig akadt valaki, aki a csizmájával kezdte és zokniban,nagykabátban,sapkában álldogált az öltözőben.
Persze, nem csak a gyerekek unták én is fáradtan,kirojtolódott szájjal a sok beszéd után,ami egész nap elhagyja a szám, gyorsan határozottan mondtam a segítő sorrendet :...Sabát le!... a gyerekek kérdően néztek rám, mint a kis borjú az anyjára. -kicsit gondolkodtak...aztán dőlt mindenki a nevetéstől! ...tudták,hogy ez, amit félrebicsaklott gyelvvel,gyors gondolattal mondtam az , csakis a sapka és a kabát lehet!









Ez aranyos kis történet
Kellemes húsvéti ünnepeket!