Mosolygó járókelők...
Igen, mindenki cipeli a maga keresztjét!.... Látszik az utca emberén, mennyi keresztet cipel a vállán! Szótlanul, lehajtott fejjel, személytelenül,mint a "zombik " /szól a Hs7 együttes egyik dalában/ bandukolnak a szürke,téli utcán.
Ezekből a savanyú arcokból azonban , egykettőre mosolygó járókelő válik, ha meglát egy vidám, mégis a maga keresztjét cipelő óvodás csoportot..... Cipeltük ám, de milyen örömmel a magunk készítette, keresztben összekötött botokra erősített szalmabábúnkat! Masírozott a kis csapat a Városi Gyermekkönyvtárba, kiszebáb szépségversenyre!
Hogy idáig eljussunk, mozgósítottam az udvaros Sanyi bácsit és állandó asszisztensemet , a férjemet, hogy : Ugyan már! Szerezzenek bárhonnan is -szalmát vagy szénát! Nosza....!Beindult a gyűjtés! Sanyibá a szomszédjából,férjem egy környékbeli lovardából kunyerálta a kincset érő szénát-szalmát. ..Gyermekeim nagy örömére elkészítettük a szalmaésszel bíró bábot, akinek ill. aminek még nevet is adtunk! Keresztapja Petikém lett, aki egyből Bélának szentelte. - Miért pont Béla? Tettük fel a nehéz kérdést: Azért, mert apukám otthon a Szilvi macskát Bélának hívja !
Nos, ezek után keltünk útra , boldog terhünkkel a vállunkon,nem kis meglepetést okozva, a szürke téli utcán!








