...Igazi Mikulás!..
Létrehozva: 2008-12-05 19:22 | előző bejegyzés | következő bejegyzés
Éveken keresztül Nagykarácsonyba vittük óvodásainkat, Mikulás nézőbe. A legelső látogatás - maga volt a csoda! A Mikulás háza olyan volt,mint álmainkban! .. A kastély szerü épületet hatalmas fenyőfák vették körbe. Bejutva a Jó Öreg házába,kedves falusi nénik fogadtak bennünket! A berendezés azt tükrözte: -Itt valóban a Mikulás lakik! Mi felnőttek is meghatódtunk az egyszerűen, őszintén a gyerekeknek szóló szolgáltatáson.- Mert,hogy az volt -tudta mindenki,csak a gyerekek nem sejtették! És mi évről-évre hűségesen utaztunk a kedves öreg Mikuláshoz ,aki valóban kedves és igazi öreg volt!.......Aztán teltek-múltak az évek,a Mikulás házát felújították,a Mikulást is megfiatalították.....No,nem a régi szép épületet tették szebbé,hanem gazdasági okokra hivatkozva,átköltöztették az ősfenyők öleléséből a faluba, egy régi családi otthonba a Mikulást, aki ebben a szükös kis kuckóban is olyan szeretettel várta a kicsinyeket, mint korábban. - Csak a varázs kopott meg egy kicsit!...Aztán beteg lett szegény Mikulás bácsi,mert ő is emberből volt -ki tudja él -e még?- és követte őt egy média által felkapott fiatal Mikulás, aki borízű hangon szólalt a gyermekekhez . Ettől kezdve,csak látványos üzlet volt az egész! A gyerek cseppet sem számított! - A tavalyi kirándulásunk Nagykarácsonyba , enyhén szólva katasztrófális volt! Szó szerint le akarták fagyasztani a látogatókat,hogy jövöre is legyen náluk valaki! - 10 fokos hidegben a Toj-Toj WC-ben, az apró óvodások, tényleg majd megfagytak! - Akkor elhatároztuk: - Nekünk nem kell több Nagykarácsony! - Ennyi pénzért és fáradtságért nem érdemes elhagyni az óvodát! ........Az idén megkértem hűséges férjem- úgyan áldozzon már rám néhány órát és helyettem öltözzön be Mikulásnak! - Az óvó néni Mikulás egy másik történet lesz- Drága uram,aki 30 év után erre is hajlandó volt-felöltötte a szép piros egyenruhát. Kezébe ragadta a nagymama görbe botját.Hátára dobta a zsákját és körbejárta óvodánk csepet sem nagy épületét és a megbeszéltek szerint kopogtatott az ablakokon.- A gyerekek a várakozástól izgatottan kapták föl a fejüket és harsogták. -Jó Mikulás! Kedves bácsi! Tessék hozzánk besétálni! .......- kezdetű versikét. A Mikulás megfáradva, öregesen sétált be hozzánk a gyerekek nagy örömére - igaz volt, olyan kicsi ,aki nálam keresett menedéket. A nagyok talpraesetten hellyel kínálták, széket vittek eléje.....Igen ám,de volt a Mikulás kezében a botja mellett, valami gyanúsan virgácshoz hasonló ágköteg. -kissé megszeppentek tőle - volt kinek nyomós oka volt rá - így Mikulásunk elmesélte utazása történetét........."A napokban sajnos hó helyett, eső esett. Ezért a rénszarvasaimat a hegyekben hagytam -mondta az öreg Mikulás- és repülővel kellett hozzátok eljönnöm! Amikor a repülőtérre igyekeztem,megbotlottam és az ajándékok kigurultak a zsákomból. Ekkor vettem észre,hogy két róka koma követett, akik az ajándékok felé futnak! Éppen egy mogyoró bokor tövében találtam magam. Na -gondoltam- török le belőle néhány vesszőcskét! -így is tettem! Aztán elkergettem ezekkel a jó suhogó mogyorófa vesszőkkel a rókákat!" -mesélte a bátor, öreg Mikulás,aki megmentette a kicsinyeknek szánt ajándékokat....A gyerekek nagyra nyílt szemekkel és fülekkel hallgatták az elbeszélést,majd megszólalt arany mondásairól híres Péterkém: -"Én nem is tudtam,hogy van igazi Mikulás!"
Hozzászóláshoz és kérdéshez jelentkezz be!
