Esik a hó térdig ér már...
Kezdődik a nagyanyáink korában is oly népszerü gyermekdal.... ...A tél vége, még kimutatja a foga fehérjét, úgy istenigazából!
Gyerekeim végre élvezhetik a tél örömeit! ..../ Nem úgy ,mint mi felnőttek./.... Eddig ,csak virtuálisan élhettük meg a hógolyózást, hóembert is csak só-liszt gyurmából készíthettünk, de most......adtunk az élvezeteknek!
Jól beöltöztünk - én is felvettem ezer éves udvari, .játszós csizmám,sálam. - Ez mi a fejeden?- kérdezték, mert manapság nem látni, ilyen bebugyolált fejü asszonyságokat az utcákon. Válaszomat tudomásul véve , Zsoltikám jól kupándobott egy jókora hógolyóval -zengett a fülem tőle.
- Na megállj! - és a mászóka mögé rohantam. -Ez itt az én váram! Aki velem van , idejön hozzám és segít az ellenséget legyőzni! - Te vagy a királynő! - kiabálta Zsoltika. -Ugye én is veled vagyok? - Nem dobsz meg?
- Ja! Az előbb még Te támadtál,most pedig kölcsön kenyér visszajár!.......-Bummm!!








