A Nagy Puttonyos
Most jön az óvó néni Mikulás története:
Abban az időben,amikor Nagykarácsonyban próbáltuk gyermekeinket maradandó élményekhez juttatni, gondot jelentett a kollektíva számára- Miként szervezzük meg az óvodában a Mikulás ünnepet úgy, hogy ne legyen az előző ismétlése, izgalmas, fantáziát megmozgató és a gyermeki érzelmekre, életre szólóan hasson! ?
Az ötletet gyermekkoromból merítettem: Mikulás napján az én édesanyám megbeszélte a szomszéd néninkkel, Mariska nénivel, hogy este 5 órakor kopogtasson az utca felöli ablakunkon. Ennek az ablaknak a párkányán édesanyámmal, már jóval korábban elhelyeztük a fényesre tisztított csizmákat. Majd Ő, hogy mi a hugommal ne vegyük észre ,beletette az ajándékokat. Azokon a Mikulás - estéken önfeledten játszottunk ,de amikor meghallottuk az ismerős kopogtatást, futottunk az utcai szobánkba! Tudtuk,ez a kopogás senkiére nem hasonlít, ez csak is Ő lehet, a Nagy Puttonyos! A sötét szobában nem lehetett a villanyt felkapcsolni! - Ez volt a szabály ! Énekelni pedig nagyon hangosan kellett,hogy meghallja a Mikulás bácsi! Aki egészen addig kopogott,amíg harsogott a Hull a pelyhes....! Közben a varázslatos, csillogóan piros csomagot kerestük a tekintetünkkel. Gyermeki szemeinkkel láttunk egy csodálatos képet, amely bennünk , lelkünk legmélyén rajzolódott. A nagy Puttonyos, öreg Mikulást, aki erős és halhatatlan. - Ezt az élményt meséltem el kolléganőimnek,akiknek tetszett az az ötlet,hogy mi magunk öltözzünk be Mikulásnak és Krampusznak. Azzal a feltétellel,hogy nem megyünk be a gyerekek közé a csoportba,hanem az ablakból figyelhetnek bennünket,amint az óvoda udvarán ténykedünk. A többit bízzuk a gyerekek fantáziájára!- De ez,már egy másik történet.








